Másodszor is bajnokok lettünk 1905-ben, ezzel beértük az akkori rekorder BTC-t. Minden szurkoló azt várta, a rekord beállítása után, hogy annak megdöntése következik. És ezúttal egyértelműen, nem a zöld asztalnál folytatott viták után.

Kezdjük ott, ami a címben már látszik, nevezetesen, most nem egy naptári évről beszélünk, mint eddig. Igazodva a nemzetközi trendhez, az MLSZ a tavaszi-őszi rendszerű bajnokságról 1906-ban átállt az őszi-tavaszi lebonyolításra. Ezért valamivel ki kellett tölteni a tavaszt. Ezt egyrészt kitöltötte az előző bajnokság végeredményét megváltoztató botrány (ld. sorozatunk előző része), másrészt a pályákon is gondoskodtak műsorról. Az MTK akkori, nagy tekintélyű elnöke, Brüll Alfréd felajánlott egy ezüstserleget a kieső tavaszi szezon mérkőzéseire. A róla elnevezett serlegmérkőzéseken értelemszerűen a legjobb magyar együttesek vettek részt. Mindez párhuzamosan zajlott a már hagyományosnak mondható Ezüstlabda-mérkőzésekkel. Csapatunk vezetői és játékosai akkoriban úgy döntöttek, inkább az Ezüstlabdára koncentrálnak.

Ezek után nem csoda, hogy a Brüll-serleg mérkőzéssorozat végén csapatunk a 4. helyen végzett. A korabeli sajtó erről így írt:

„Az FTC a hátralevő serlegmérkőzéseit, amint látszik, arra használja fel, hogy csapatában új erőket különféle összeállításokban próbáljon ki. Gorszky jobbösszekötőt játszott. Neki igazán csak azt tanácsolhatjuk, hogy maradjon meg elsőrendű fedezetnek, s ne igyekezzék rossz csatár lenni. Meglepően szépen játszott a kis Schlosser, aki idővel az egyik legjobb játékosunk lesz.”

Igen! 17 évesen bemutatkozott csapatunkban, és beépült abba az ősi idők egyik legnagyobb sztárja, Schlosser Imre.

A Brüll-serleget feladtuk, ám a másik célt teljesítettük, az Ezüstlabdát visszahódítottuk. A döntőben a Postás volt az ellenfél, amely csapatnak igazán lehetett elszámolni valója velünk, hiszen élénken élt emlékezetükben az előző évi bajnokság vége. A döntő 1:1-re végződött, a megismételt mérkőzésre pedig a Postás nem állt ki, lemondott a díjról. Csapatunk négy éven belül harmadszor lett az Ezüstlabda birtokosa.

Még mindig a bajnokságra való készülődés jegyében két komoly nemzetközi mérkőzést is vívtunk, egyet a Chelsea, egyet pedig a Southampton, a futball angol tanítómestereinek csapatai ellen. Mindkettőt elvesztettük ugyan (Chelsea 1:3, Southampton 0:3), ám nagyon tanulságos mérkőzések voltak ezek. A sajtó pedig kicsit sem volt elfogult, a Chelsea meccsről például így tudósítottak (1:0-ás angol vezetés után):

„A közönség egyre fokozódó izgalommal látja, hogy az angol védelem milyen titkos faultokkal dolgozik, s valósággal kitör a felháborodás a bíró ellen, mikor nem törődik azzal sem, hogy MacCartney a kitűnően dolgozó Gorszkyt kézzel lökdösi félre. Középre, majd a Chelsea térfelére terelődik a játék, hol a 31.percben több sikeres védés után Braun szép centerezését Braun II befejeli a közönség óriási tapsai közben. Erre óriási tempót diktál a Chelsea, melynek a magyar csapat nem bír ellenállni, s a 37-ik percben Dobronyi MacCartney hosszú lövését beereszti. A magyar csapatra újra a kiegyenlítés vár: Pákay a 41. percben lerohan, Whiting eléje fut, de labdát hibáz, a gól menthetetlennek látszik, mire az angol kapus Pákayt kézzel addig löki vissza, míg az odaérkező hátvéd nem ment. A bíró még csak nem is fütyül, de a közönség annál inkább. A második félidő lankadatlanul erős iramban kezdődik. Az angolok látva az FTC fölényét és azt, hogy a bíró mit sem vesz észre, egyre durvábbak lesznek, s midőn MacCartney Gorszkyt folyton ingerli, Gorszky belerúg, mire az angol a magyar játékost leboxolja. A bíró mindkettőt kiállítja. Sokáig középütt folyt a játék, míg végre a 35.percben Stildson egy jól helyezett gólt lő. Ettől kezdve végig az FTC erősen fölényben van, de eredmény nélkül.”

A bajnokság előtti utolsó felkészülési mérkőzés a prágai Slavia ellen volt, gólgazdag mérkőzésen 5:5-ös döntetlen született.

Aztán elkezdődött a bajnokság, amely így végződött:

Láthatjuk, a Postásnak is csengettek, nem indult a bajnokságban. Hogy miért nem, azért valószínűleg a postatörténeti múzeumban kéne kutatni. A Fradi viszont az őszi szezonban nem ismert tréfát. Pontveszteség nélkül, 7 meccsből 7 győzelemmel telelt. Az utolsó őszi mérkőzésén érte el 15:0-ás rekordgyőzelmét az amúgy jó erőkből álló Typographia ellen. Aztán a tavaszt egy 9:2-es győzelemmel kezdte a régi mumus, „33” FC ellen. Persze az igényes nézőknek ez nem volt elég. Ilyen hírek voltak:

„A csapat még mindig nincs teljesen formában, ami a bizonytalan lövéseken látszik leginkább.”

Bizonytalan lövések ide, bizonytalan lövések oda, ez a bajnokság tényleg egyértelműnek tűnt. Az utolsó mérkőzésen az MTK ellen elég volt a döntetlen is, amit (2:2) el is ért és harmadszor is bajnok lett az FTC.

Aztán 1907 tavaszán folytatódott az Ezüstlabda sorozat, ahol három győzelem és egy másidik hely után elvéreztünk. Indiszponált játékkal kikaptunk a MAC csapatától 8:0-ra. Hogy ez egyszeri alkalom volt, azt az igazolja, hogy pontosan egy hét múltán játszottunk ugyanazzal a MAC-cal bajnoki rangadót, ahol 3:3 arányú döntetlen eredmény született.

Az 1906. januártól az 1907 tavaszi szezon végéig játszott díjmérkőzések összesítése:

35 mérkőzés: 21 győzelem, 7 döntetlen, 7 vereség: 129 : 59 gólarány

Az aktuális fotónk 1906. szeptember 8-án készült a Slavia elleni mérkőzésen:

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
nemzetisport.hu