… a jövő héten Délvidék és a Felvidék következik. Meggyőződésem, ott sem csalatkozik a Fradi.

Minden tiszteletem és köszönetem azoknak, aki kitalálták és megszervezték csapatunk idei felkészülési programját. Telitalálat a csapatot körbevinni a magyarlakta területeken.

Így mindenki a saját bőrén érezheti, miért mondták azt eleink a Fradiról, hogy a Nemzet Csapata. Igen, így nagy kezdőbetűkkel. Megérdemli a nemzet és megérdemli a csapat is. Van, ahol még ez most is változatlan formában él. Sajnálatos, hogy ennek felismeréséhez át kell lépni a határokat. De milyen határokat? Azokat, amiket mesterségesen rajzoltak az íróasztalok érzéketlen papírjaira. Azokat, amelyek egy élő nemzetet szakítottak többfelé. Ettől még a szíveket nem lehetett szétszakítani. A szív, a nemzettudat ugyanaz maradt. Aki a mai határokon túl rekedt, az még őrzi azt, ami egykoron a határokon belül is természetes volt. Az tudja csak igazán, mit jelent magyarnak lenni, a magyar nemzethez tartozónak lenni és mint ilyennek, mit jelent a Fradi.

A Fradi játékosai és szakvezetői egy hétig élvezték és érezték Erdély vendégszeretetét. A magyarok szívében melengető érzés támadt, erre mondják, ilyenkor jó magyarnak lenni. A külföldiek pedig csodálkoztak, ilyennel ők ritkán találkoznak, ha találkoztak egyáltalán. Elhiszem, hogy egy Brazíliából, Argentínából, Máltáról jött embernek hihetetlen, amit tapasztalt. De ugyanúgy az lehet a közép-kelet európai térség sokat megélt nemzeteiből érkezetteknek is. Örülök, hogy ők is ízelítőt kaptak mindebből. Erdély, az erdélyiek mutattak valamit. Olyan csodát, amely igazi doppingként hathat a játékosokra. Nem a pénzben mérhető gazdagságot, hanem az emberek lelkéből vég nélkül áradó hitet, reményt és szeretetet. Bár érzik izmaikban a fáradságot, amelyet azonban bárhol érezhettek volna. Hiszem, tudom, az elvégzett munka ebben az esetben sokkal hatékonyabban konvertálódik teljesítménnyé. Hatékonyabban, mert megérintette a lelkeket is, magyarok és nem magyarok lelkét. Erre mondják, nemcsak fizikai, mentális felkészülés is volt ez az edzőtábor.

Erdély, az erdélyiek bizonyították a maiaknak, mit jelent nekik az őseik génjeiben kapott fradizmusuk, hogy tudják szeretni ezt a csapatot. Hogy tudják kimondatlanul is szeretni, egyszerűen csak azzal, ahogy fogadják, ahogy kezelik őket.

A jövő héten a csapat útja Szabadkára, majd később Nyitrára visz. Bár ott nem időznek napokat, csak az adott mérkőzésekre utaznak, abban azonban biztos vagyok, az Erdélyben megalapozottakra új élmények fognak épülni. Látni és tapasztalni fogják, hogy a Fradi azokon a vidékeken is megőrizte eszmei sérthetetlenségét. Az odavaló emberek is a Nemzet Csapataként fogadják.

A csapat tagjainak csak azt tudom kívánni, hogy a most kapott és a napokban csak bővülő lelki töltet tartson ki az egész bajnoki szezonra. A hazai bajnoki meccseken a nehéz pillanatokban mindig jusson eszükbe, hogy mely csapatért játszanak. Hogy ennek a csapatnak mennyien szurkolnak, ezért a csapatért mennyien szorítanak Erdélyben, Délvidéken és Felvidéken. És a szűkreszabott határokon belül itt, Magyarországon? Ezt a mi dolgunk lesz bebizonyítani kedves szurkolótársaim! Nekünk kell majd meccsről meccsre a jelenlétünkkel és a szurkolásunkkal igazolni, hogy a Fradi valóban a Nemzet Csapata.

Simon Sándor

(A fotók forrása az ftc.hu)