Tegnap este óta egy gondolat motoszkál a fejemben, ha jobban belegondolok, bánt is engemet. Az FTC Baráti Kör vezetése hibázott. Mikor és miben? A tegnapi meccsen túl erről is szól ez a bejegyzés.

Húsvét vasárnapján a Fradi folytatta győzelmi sorozatát, sorrendben negyedszer szerezte meg a három pontot. Ezúttal Kispesten a Honvéd volt az áldozat. Az a Honvéd, amelynek kispadján az olasz edző, Marco Rossi eddig kivétel nélkül csak nyertes meccset irányított a Fradi ellen, lehetett a meccs az Üllői úton, Kispesten vagy akár a Puskás Stadionban. Most azonban sanszuk sem volt. Nem volt, mert a Fradi úgy kezdte a mérkőzést, ahogy kell, ahogy azt mi szurkolók elvárjuk. A kezdő sípszó pillanatától agresszívan letámadták az ellenfelet, a megszerzett labdákkal jól és ami tán fontosabb, gyorsan kombináltak előre. Jöttek is a helyzetek menetrend szerint, a levegőben lógott a gól. Ha már ott lógott, le is esett, mert le kellett esnie. Megérdemelt volt a vezetés, még ha utólag kisakkozva elmondható, lesről született. Érdekes játék a futball. Ez ott, abban a pillanatban senkinek nem tűnt fel, még a Honvéd játékosainak sem, hiszen reklamációnak nyoma sem volt. És igen, a játékvezetők egyszer tévedhetnek a mi javunkra is. Aztán a második, az sem akcióból, hanem egy szöglet utáni tizenegyesből esett. Ahogy a Pápa ellen, most is elkövette az ellen azt a hibát, hogy túlzottan keménykedett a szöglet alatti helyezkedésnél, mikor a labda még ott sem volt. Hány, de hány ilyen szituációt láttunk korábban is, de akkor büntetlenül. Most, pár héten belül már másodszor, sárga lap és tizenegyes. Lehet, valami változik a játékvezetői felfogásban? Itt lenne az ideje! A tizenegyest Leonardo sérülten is bevágta. Álljunk meg egy szóra, hisz Leonardo a Fradi mai játékának a kulcsa. Most is, ahogy az utóbbi meccseken, nagyon élt. Kérte a labdát, amit szabályosan nem tudtak elvenni tőle, ő rendre megjátszotta, jól játszotta meg. Érdekes módon mégsem egy szabálytalan belépő után sérült meg, hiszen ezúttal az előle önfeláldozóan szerelő védő lábába vitte bele a túlzott lendület, amit a sípcsontja bánt. Ebből jött a szöglet, majd a tizenegyes, amit fájós lábbal is elvállalt. Két lépésről, nekifutás nélkül oda helyezte a labdát, ahova kell. Aztán már csak sántikált, a második félidőre ki sem jött. Akkor is reméltem, hogy ez csak biztonsági csere, félve a nagyobb rásérüléstől, azóta is ezt teszem. Mert Leonardo nélkül a mai Fradi nem az a győztes típusú csapat. Megmutatta ezt a második félidő is. Ekkor már jött a Honvéd, lehet, jobban engedték őket, hogy kijöjjenek. De hiába jöttek ki, a Leonardo nélküli középpálya képtelen volt a labdát megjátszani, gyorsan előre vinni. Örülök Leonardo teljesítményének, ugyanakkor aggódóm is, mert a futball nem egyéni sport, ez kérem csapatjáték, mégpedig a javából. Egyszer tán a társak is felnőnek a Leonardo által adott szintre, az lesz a tartós győzelmi sorozatok igazi záloga.

Ugyanakkor ennek a mostani győzelmi sorozatnak van egy másik záloga is. Ez pedig nem más, mint Thomas Doll mágikussá váló sildes sapkája. Amióta azt viseli, persze a hozzá tartozó lazább szereléssel együtt, azóta a Fradi csak győzni tud. Emlékszünk, mióta viseli ezt a sapkát? Igen, igen, mióta az FTC Baráti Körben járt, ott elbeszélgetett a nagy idők tanúival, majd ajándékba kapta a fejfedőt. Elmondta akkor is, nagy élmény volt számára az a találkozás, elmondta most is, mégpedig a televízió kamerái előtt, a meccs értékelését követően egy riporteri kérdésre válaszolva. Lám, lám, milyen egyszerű a sokszor bonyolultnak tűnő élet. Elég egy sapka, rajta a Fradi klasszikus címereivel és el lehet felejteni a vereség érzését. És igen, ebből már egyértelmű, miben is hibázott az FTC Baráti Kör vezetése. Későn hívta meg Thomas Dollt, későn adta neki a sapkát. Játsszunk egy kicsit a gondolattal, mi van, ha korábban történik ez, mondjuk az eggyel korábbi találkozón, még február végén. Az ugye azt jelenti, hogy akkor a három döntetlen és egy vereség helyett további négy győzelem van a zsákban, azaz 9 ponttal több. Nézzünk a tabellára! Ha ez a 9 pont meglenne, hol állna a csapat? Bizony, bizony, pontelőnnyel az első helyen. De ez a múlt, szegezzük tekintetünket előre, a hátralevő öt fordulóra. Folytatni kell a győzelmi sorozatot, hiszen akkor még a dobogóra és azzal a nemzetközi szereplésre megmarad az esély. A reményeinken túl ehhez adott a mágikus sapka is. Istenem, ha ez ilyen egyszerű lenne! Azért nem árt tenni érte az edzéseken és főleg a mérkőzéseken, ahogy az sem, ha ezt Leonardón kívül egyre többen teszik.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

Fotó: nemzetisport.hu (Grnák László)