Abban a helyzetben vagyunk, hogy sorozatunk címbéli alakjáról, Gráf Józsefről nincsen csak őt ábrázoló fotónk. Ám, hogy mégse maradjunk kép nélkül, egy olyan fotót kerestünk, amelyen egészen biztos, hogy Gráf József is rajta van, csak az a kérdés, hogy a jól öltözött urak közül melyik is ő.

Miért oly biztos ez? A fotó 1903-ban készült, miután az FTC futballcsapata megnyerte a harmadik magyar labdarúgó bajnokságot, egyben a klub első bajnoki címét szerezte. A csapat körül pedig a megalakulása óta ott bábáskodott Gráf József, sőt a története korábbra nyúlik vissza.

Ez a történet összefonódik a sorozat eddigi szereplőinek történetével. Láttuk, Gabrovitz Kornél volt az, aki Csehországból hazatérve hozta a konkrét ötletet, egyletet kellene alapítani a Ferencvárosban. Az első, akinek ezt elmondta régi barátja, Weisz István volt, aki kiváló szervezőként az előkészítésben jeleskedett. A szervezőmunka során az elsők között kereste meg Gráf Józsefet, akit a történetírások a kerület pékmesterének említettek, ám ő ennél kicsit több volt. Mert azt a pékmesterek többségéről nem lehet elmondani, hogy mesterségük gyakorlása mellett egyben a Budapesti Sütők, Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének, röviden a Sütő Ipartestületnek az elnöke is legyen. Ebbéli tisztében volt aktív tagként bejáratos a Ferencvárosi Polgári Körbe, ahová támogatólag beajánlotta az egyletalapításhoz pártfogókat keresve hozzá forduló Weisz Istvánt, aki így találkozhatott többek között dr. Köncs Boldizsárral, akivel végül az új egylet, a Ferencvárosi Torna Club alapszabályát megalkotta.

Ki is volt ez a derék pékmester, aki ily tevékeny részese volt szeretett egyesületünk létrejöttének, ki volt Gráf József? Születésének pontos idejéről, sajnos, nem találtunk adatokat, az első forrás amely megemlíti a Budapesti Czim- és Lakjegyzék 1880-as száma. Ekkor a Budapest, IX., Soroksári u. 53. szám alatt jelölik, mint sütőmestert.   Ez a cím nem csak az üzletének, hanem a lakásának is a címe volt, itt élt és dolgozott az évek során. Mindenesetre, ha 1880-ban már bejegyzett üzlete volt, a születésének az idejét az 1850-es évek elejére becsülhetjük, helyeként pedig egyértelműen Ferencvárost jelölhetjük. A pékség az évek során folyamatosan fejlődött, egyre több helyi embernek adott munkát, így annak tulajdonosa szinte természetes módon integrálódott a többi szakmabeli érdekközösségébe, az ipartestületbe. Tekintélyére jellemző lehetett, hogy már az 1890-es évek elején alelnöke lett a testületnek, majd 1895.06.18-án választották meg elnöknek. Megválasztása idején volt a nagy budapesti péksztrájk, amely miatt óriási feszültség volt a munkaadók és a szakszervezetek között. Ennek feloldásában tárgyalt sikeresen a munkaadókat akkor még alelnökként képviselő Gráf József, nyilván szerepet játszott ez is abban, hogy tisztében előrébb lépett. Már alelnökként tagja volt az ipartestületeket tömörítő és összefogó Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, sőt annak mindkét, tehát a kereskedelmi és ipari alosztályában is aktívan tevékenykedett. Olyan ember volt, akinek adtak a szavára, így az ő ajánlása szabad utat adott a kerületi elöljárók felé. Ilyen előzmények után természetes, hogy a munkából adódó elfoglaltságai mellett örömmel fogadta el az új egyletben is a társadalmi funkciókat. Részt vett az alapítást megelőző egyeztetéseken, az alapító közgyűlésen, az új egyletet anyagilag is támogatta, mai szóval szponzorálta. Az ő sportága a futball volt, annak vezető testületeiben kapott helyet, így 1900.12.03-án az football osztály megalakulásakor, amely tisztét egy esztendővel később újra megtartotta. Közben, 1901.05.12-én alapító tagja lett az FTC senior csapatának, ahol néhány hírverő mérkőzésen maga is játszott, mint amolyan műkedvelő öregfiú.

Társadalmi szerepvállalása az előzőekben ismertetett funkcióin túl nem ért véget, sőt, lehet mondani csak ekkor kezdődött igazán. 1903. január végén őt kérték fel és jelölték Budapest IX. kerületében a városbírói állásra, amit el is nyert. Mit csinált egy városbíró? Az 1893. évi XXXIII. törvénycikk értelmében a budapesti kerületi elöljáróságnak volt a tagja, akit a törvényhatósági bizottság szabályrendeletileg megállapított időtartamra választott. Az állással rendszeresített fizetés nem járt. A városbíró gyakorolta a községi bíráskodást és bírói hatáskörében a kerületi elöljárótól teljesen független volt. Gráf József úgy végezte a dolgát, hogy 13 éven keresztül minden évben újraválasztották e tisztségére. Nyilvánvaló, hogy a városbírói feladatai miatt a teendői olyannyira megsokasodtak, hogy szeretett egyesületében 1903-tól nem vállalt tisztséget, ettől függetlenül továbbra is figyelemmel kísérte a működését, örült a sikereinek, rajongásig szerette az egyesületet. Az egyesület sem feledte el neki, hogy mit tett érte, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy 1924-ben tagja lett annak a tizenkét személynek, akiket a klub örökös tiszteletbeli tagnak választott. Haláláról egy rövid hír tudósított a Magyar Sütők lapjában, miszerint 1926.08.05-én jobblétre szenderült. Életében azonban tett annyit, hogy szűkebb pátriája, Ferencváros, azon belül a Ferencvárosi Torna Club nem feledkezhet meg róla.

Az összeállítást készítette: Simon Sándor

Források:
Nagy Béla munkái
Korabeli sportsajtó és közlönyök