Még nincs fél éve, hogy elindítottunk egy sorozatot, mely a múlt Fradi szurkolóiról szól. A Szurkolók a múltból cím alatt, archív újságokból szemezgettünk a sorok között. Nincs szándékunkban megszakítani azt a sorozatot, hiszen vannak még riportok, melyeket szeretnénk közölni oldalunkon, de gondoltunk egy merészet és eldöntöttük folytatjuk elődeink útját.

Mi magunk is felkeresünk ismert embereket, kiknek nyilvánvaló a Fradihoz való kötődésük és feltesszük nekik kérdéseinket. Ezáltal nem szakad meg a lánc, hiszen ma is vannak szurkolók és a szurkolók a múltból is eredetileg a jelenben készültek, múlttá csak az idő előrehaladásával formálódtak. Elsőként egy híres énekest, a Korál együttes frontemberét, Balázs Fecót kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre.

– Balázs Fecó a hazai lírai rock képviselője. Ez mély lelkivilágot takar, mit jelent egy ilyen mély érzésű ember számára a Ferencváros?
– Ez nem elsősorban a mélylelkűséggel függ össze, ugyanis ahova az embert a szülei vezetik, az lesz a kedvenc csapata. Édesapám a Rudas Ferenc féle korosztállyal focizott, ebből kifolyólag én a Ferencvárost, az Üllői utat ismerhettem meg, természetes, hogy ez lett a kedvenc együttesem, a sorsom tehát megpecsételődött.

– 1972-ben megalakult a Taurus zenekar. Ezek után egy csillag hullt az égből, az emberek pedig féltek a fénytől. Hatalmas zöld volt és forró volt a tüze, az embereknek káprázott a szeme. Balázs Fecó ekkor azt énekelte, vele megyek, csillag leszek én is. Valóban csillag lett, a hazai rock-élet csodálatos csillaga. A következő négy sort is érdemes megvizsgálni Fradista áthallással. Nekem nem kell félnem tőle, Vártam a zöld fényt már előre, Megjött a jel, mely hitet adott nekem, A hitet melyet elvesztettem régen. Megvan még benned a zöld csillag hite?
-Abszolút megvan! Viszont a sors fintora, hogy aki ezeket a sorokat lejegyezte, az az én Horváth Attila barátom, akivel 40 éve munkakapcsolatban vagyok. Na, ő egy „véres” Újpest drukker. Ettől függetlenül mi békésen élünk egymás mellett, pont úgy, mint régebben Radics Bélával is, aki szintén lila volt. Engem apai ágon a nagymamám nevelt elég hosszú ideig és a Nagyvárad tér közelében nőttem fel, ahol nem kisebb személyiségek láttak napvilágot, mint Szőke Pista a ’60-as évek legendás jobbszélsője, valamint Magyar Zoli a tornász „magyar vándor”. Ő lakott az Ernő utca 5-ben, a Szőke Pista meg a 17-ben. Innen kerültem én a Fradi kölyökcsapatába, ekkor pedig már zongoráztam is. Volt egy Fradi-Bilbao visszavágó, még a fatribünös pályán. Akkor a közönségnek azzal kedveskedtek, hogy a kölyökcsapatot pályára küldték a mérkőzés előtt. Én is felléphettem tehát a Fradi zöld gyepére, de a sors úgy hozta, hogy az ötödik percben ráestem a kezemre, ami el is tört. Ez volt a fordulópont az életemben, ezek után már a zene felé orientálódtam, ami szerencse, mert így közel a hatvan felé, már nem biztos, hogy tudnék futballozni.

– Szükségét érzed annak, hogy Fradizmusod továbbadd a gyermekednek, aki történetesen az Újpestben vízilabdázik?
– Ez a célom, de ő még korosztályánál fogva nem tudja, hogy ez igazán miről szól. Példaként említeném, hogy a mai korosztály már nem tudja, mit jelentett a farmernadrág és a hosszú haj. Hasonló ez a Fradizmussal kapcsolatban is. Neki még egész mást jelent a Fradizmus, mint nekem és még túl fiatal ahhoz, hogy elmeséljek neki bizonyos dolgokat, de nem is értené meg, ő már egész más korhoz tartozik…

– Említetted, hogy gyerekkorodban játszottál a Fradiban. Ki volt az, aki be is mutatkozhatott társaid közül a felnőtt Fradiban?
– Most így hirtelen Eipel Ferenc neve jut eszembe. Száger Misi bácsi volt az edzőnk és inkább az edzések villannak be. Akkor volt az a legendás csapatunk, azzal a csatársorral, hogy Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Az eredményjelző mögött volt egy kézilabdapálya. Az edzések után levezetőnek ott fociztak egymás között, ilyenkor 2-3000 ember volt kint egy edzésen is. Fogadtak rá, hogy ki hányszor találja el a kézilabda kapu felső lécét, de nehezítették is a feladatot, mert a kapu ugye fekete-fehér csíkos volt és az sem volt mindegy melyik csíkot találta el az ember. A szép az volt az egészben, hogy általában el is találták, ráadásul azt, amelyiket előre bemondtak.

– Milyen típusú szurkoló vagy? Vehemens? Vagy csendben nézed a mérkőzéseket?
– A korral párhuzamosan lenyugodtam. Minél közelebb kerültem a Fradihoz, pár játékoson keresztül a csapathoz, annál csendesebb lettem.

– Jársz mérkőzésekre vagy televízión keresztül követed a Fradi mérkőzéseit?
– Utoljára az elhíresült Debrecen elleni meccsünkön voltam 2003-ban, azóta csak tévén nézem a mérkőzéseinket. Azóta nem járok ki, a mai csapatból már nem is nagyon ismerem a játékosokat. Persze ez alól is vannak kivételek, de természetesen ők a régiek, akik még ma is játszanak a Fradiban. A régi Fradizmus az angolokkal sajnos megváltozott. Nem mondom, hogy megszűnt, de mindenképpen megváltozott. Úgy érzem, adós a közönség felé a csapat. Majd ha a Fradi olyat produkál, mint amit a történelme miatt produkálnia kell, akkor megint teltházak lesznek. Valójában ehhez elég lenne három egymás utáni győzelem és tódulnának az emberek a lelátóra. Tulajdonosunk szemszögéből nézve, innen sokkal nagyobb eséllyel lehet bekerülni a Bajnokok Ligájába, mint Angliából, csak egy kicsit több pénzt kéne betenni a Fradiba és minőségi játékosokat venni. Szerintem ez így működne jól és úgy gondolom így is fog történni.

– A zenésztársak között mennyire volt és mennyire téma ma a futball, ezen belül a Fradi?
– Ez hasonlóan működik a zenészek között is, mint az élet bármely területén. Általában a hasonlóan gondolkodó és azonos csapatnak szurkoló emberek megtalálják egymást, így van ez az én szakmámban is. A zenésztársaságot is a Fradi és az Újpest, valamint a Vasas szimpátiája osztja meg, mint az élet területén máshol is.

– Gondoltál már arra, hogy valaha is dalt komponálj a Fradiról, a Fradinak?
– Majd ha bekerülünk a Bajnokok Ligájába, akkor gondolkozom ezen, az már egy más dimenzió lesz.

– Te már a szó szoros értelmében újjáépítettél egy romos kápolnát Sitkén. A mai állapotokat elnézve a Fradizmus temploma is egyre romosabb. Hogyan lehetne újjá építeni? Ki Kezdje? Vezető? Játékos? Szurkoló? Vagy így együtt, de akkor hogyan?
– Mindent le kellene nullázni ahhoz, hogy ez sikeres legyen. A Ferencváros szerencsés helyzetben van, mert van egy angol tulajdonosa, aki pénzt tett bele a csapatba és az üzletemberek nem szeretnek pénzt veszíteni. Természetesen meg kell őrizni a Ferencváros hagyományait, nem erre értettem, hogy le kell nullázni mindent. Törekedni kell az utánpótlás megerősítésére, hogy saját nevelésű gyerekek játszhassanak a későbbiekben csapatunkban.

– Hogy érzed magad a bőrödben, a XXI.század Magyarországán?
– Éreztem már jobban, mert még az „átkos” rendszerben is kiszámíthatóbb volt az életünk. Ezt szerintem mindenki így érzi, az átlag melóstól kezdve bárkit megkérdezünk, ha tudja, hogy munkája van, kiszámíthatóság van, akkor ennél fontosabb dolog nincs. Persze ezzel nem azt a kort sírom vissza…

– Mikor lesz a következő nagy koncerted?
– Az én korosztályomnak általában 5-10 évenként van apropója arra, hogy megmozduljon. 2011-ben leszek hatvan éves, ha minden jól alakul, egy „Best of Balázs Fecó” koncerttel készülünk majd az Arénában. Ehhez megvannak már az elgondolásaink és megvan a kivitelező is. Ma sajnos nem úgy van, mint régen, hogy szóltak, kéne egy nagylemez, hanem nekem meg kell teremtenem az anyagi feltételeket egy nagykoncerthez, vagy egy lemezhez. Miután ez megvan, akkor tudok előállni egy lemezzel, vagy egy nagykoncerttel. Emellett Sitkén minden évben ott van 8-10 ezer ember stabilan a szabadtéri koncertünkön.

– Mik a terveid?
– Elsősorban szeretnék sokáig egészséges maradni. Tudom mit jelent ez, nekem már volt egy újjászületésem, a szó szoros értelmében is. Van egy 12 éves gyermekem, akit szeretnék felnevelni. Sok illúzióm nincsen, de az önmagában véve számomra nagy öröm és visszajelzés, hogy közel hatvan évesen még mindig tudok a közönségnek valamit mondani, valamint részese lehetek ennek a közös „társasjátéknak” a közönséggel… Sok mindent megtanultam a szakmában eltöltött 40 év alatt, de azt mindenféleképp, hogy a közönséget nem lehet leváltani.

– Köszönöm a beszélgetést, sok sikert a további pályafutásodhoz.
– Én köszönöm az érdeklődést. Hajrá Fradi, rendületlenül! Szeretném még azt a dalt megkomponálni, talán a BL apropóján…

Istenes Tibor
A beszélgetés ideje: 2009. december 14.