Eddig ebben a rovatban zenészekkel (Balázs Fecó, Deák Bill Gyula, Nagy Feró és Vörös István) beszélgettünk. Ezúttal színházba mentünk, hogy előadása előtt egy sokak által ismert és kedvelt színésszel beszélgessünk a Fradiról. Mai beszélgetőtársunk Dörner György.

– „Magyar vagyok, keresztény vagyok és Fradista vagyok! Ezek közül egy is elég ahhoz, hogy semmire se vigyem ebben az országban.” Mondta Dr. Lakat Károly. Manapság a színészek nem igazán foglalnak állást politikailag. Ön mégis megteszi, sőt most még Fradizmusát is felvállalja a nagyközönség előtt. Mindig ennyire nyitott ember volt?
– Igen. Csak éppen, akik bármit is gondoltak rólam a kommunizmus alatt, azok erős tévedésben leledzettek. Akkor azt gondolták rólam, hogy én egy ilyen pesti liberális gyerek vagyok, hát nem! Ez egy erős tévedés volt a részükről.

– Az Ön életéről sok mindent megtudhat, aki veszi a fáradtságot és utána olvas. Arról azonban még nem hallottam nyilatkozni, hogy miként vált Önből Fradista?
– Mikor gyerek voltam, a Landi Ferenc nevű kapus védett a Fradiban. Mi pedig gyerekek fociztunk, ahol csak tudtunk. Az udvaron, az utcán, ahol csak tehettük. Játék közben elneveztük magunkat, és naná, hogy a legjobb focistákról. Mikor kapus voltam, akkor én voltam a Landi. Mivel a Landi a Fradiban védett, világos, hogy Fradista lettem én is. Azt viszont be kell valljam, hogy amikor a Dózsa egymás után hétszer bajnokságot nyert, mert volt egy olyan csatársora, hogy Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó, akkor azért kimentem a Dózsa meccseire is, mert a Juventust, a Leeds Unitedet, a Napolit és ehhez hasonló csapatokat lehetett látni ott. Természetesen a Fradi – Manchesteren is kint voltam. Az csodálatos volt, hogy odakint 1- 0, idehaza 2-1. Karába gyönyörű gólt rúgott, de a Fenyvesiről mindig megfeledkeznek. A Fenyvesi rúgta a második gólt és az is óriási volt, csak ő a tizenhatos sarkáról. A Karábáé meg sokkal messzebbről történt, hihetetlen erővel lőtte ki a kaput. Ettől függetlenül én a Fenyvesi találatára is emlékszem, az is élményszámba ment.

– Mikor Színházba megyünk egy előadásra, elegáns ruhánkba bújunk, s lelkünket is felkészítjük a varázs befogadására. Megnézhetünk színpadi darabokat a televízión keresztül is, de akkor egy jókora darabot kitépünk abból az élményből, mely csak a személyes megtapasztalás által tud átjönni igazán. Úgy gondolom a futballmérkőzéseknek is megvan ez a közösségi varázsa. Látogatja a mérkőzéseinket, vagy a televízión keresztül követi nyomon csapatunk produkcióit?
– Az igazság az, hogy elég rég voltam már meccsen. Az utolsó az volt, amikor a Fradi az Anderlechtet kiverte és bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Illetve alsóbb osztályú mérkőzésekre kimentem, mint például Leányfalu, Kisoroszi, Őrbottyán, Gödöllő. Ezekre kimegyek, mert közel van, de Pestre, ilyen nagy meccsre, NB-I-re nem járok, mert az alsóbb osztályú mérkőzések érdekesebbek és jobbak. Iszonyatos nagy bruszt van és lehet jókat röhögni. Ott még belefér a bénaságon nevetni, az NB I-ben már nem. Ott az elkeserítő és szomorkodni pedig nem akarok.

– Nagyon sok passzív Fradista van országunkban, hogyan lehetne Ön szerint ezeket az embereket visszacsalogatni a lelátóra?
– Azt gondolom úgy, hogy az ország visszavásárolná az angoloktól a Fradit. Nem kellenek külföldi etvaszok. Nem kell nekünk a külföldi segítség. Ezt akkor sem értettem meg, ha a kormányzás és ez az otromba sportpolitika rákényszeríti az egyesületeket ilyen lépésekre.
Tudom, más nem mentette meg a csapatot, csak ők. A megoldás egy óriási önrevízió lett volna. Mert ugyan, hogy került a Fradi ilyen helyzetbe? Aki kaszált a Fradiból, azon be kellett volna hajtani, amit elrakott. Több jött volna össze, mint az eladásból, ez meggyőződésem. Mert a Fradiból sokkal többet vittek ki, mint amit az angol belerakott. Viszont mit vár az ember akkor, amikor a Fraditól egy Varga Zolit simán el lehetett üldözni? Én nem csak Fradi szívvel, hanem Fradi ésszel is gondolkozom. Sajnos a Fradi vezetőinek nem csak a Fradi szívük nem volt meg, hanem a Fradi eszük sem, helyette viszont sajnos megvolt a magukhoz való eszük. Ennek ellenére, még mindig a Fradi meccsein van a legnagyobb közönség. A Fradi szurkolóinál hűségesebb közönség a világon nincs! A Fradi a nemzet csapata, csak a szurkolók is félre vannak vezetve, mert egy angol a tulajdonos. Ez nonszensz! Akik ellopták a Fradi pénzét, azokat felelősségre kéne vonni, börtönbe csukni és a pénzüket, felhalmozott vagyonukat elvenni. Botrányos, ha az ember belegondol, hogy a Fradinak hány szakosztályát szüntették meg pénzhiány miatt. Eddig pedig volt pénz. Akkor hova tűnt el az a sok pénz, ami eddig megvolt az egyesületekre? Senki ne mondja nekem, hogy a múltban nem volt pénz. Szépen kiloptak mindent, utána meg persze, hogy nem maradt pénz. Sajnos a világ is olyan otromba módon változott meg, hogy a gyerekek már nem érzik örömnek azt, hogy a Fradiban futballozzanak. Manapság a gyerekek Manchester-mezt kérnek maguknak, meg a Milannak drukkolnak. Ez botrány. Ezekről a szülőkről is megvan a véleményem. Semmi baj, akkor szurkoljanak Ghánának, meg Balinak.

– Ahogy az emberek választanak maguknak kedvenc színészeket, úgy a labdarúgók közül is kiemelnek maguknak némelyeket, akik rangos helyet foglalnak el a szívükben. Ön kit választott kedvencéül az évek során?
– Nekem nagyon tetszett a Fradi és az Újpest két kiválósága, az Ebedli és a Törőcsik. Ők nagyon jó barátok is voltak, ami által még szimpatikusabbak lettek nekem. Abban az időben két fantasztikusan összerakott csapatról beszélhettünk pro és kontra. Akkoriban nem voltak ilyen durva attrocitások, mint manapság, ott a meccs volt a lényeg. Naná, hogy húzták egymást a különböző pártállású drukkerek, de az belefér. Ez a mostani eldurvulás azonban mesterségesen gerjesztett. Ilyen régen nem volt. Ezt valakik kitalálták, hogy eltereljék az emberek és a nagyközönség figyelmét arról, hogy mi zajlik az országban. Azt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az Ebedli-Törőcsik barátság példaértékű! Egyszer én is futballoztam a Fradi öregfiúkkal egy tornán. Az egyik ilyen meccsen, kint volt a Törőcsik is.

– Kiemelne egy a csapattal kapcsolatos élményét? Lehet mérkőzés is.
– Az előbb említettet emelném ki. Számomra egy nagyon nagy élmény volt, amikor a Fradi öregfiúkkal kint voltam Székelyudvarhelyen. Ez egy háromcsapatos torna volt. Pályára lépett a székelyek, a románok és a Fradi öregfiúk csapata. Persze a Fradi meg volt tűzdelve vendégjátékosokkal, mint például a vízilabdás Varga Guszti, a párbajtőr világbajnok Székely Cérna, meg én, mint egyszerű színész. A románokat megvertük, a székelyektől kikaptunk, viszont a székelyek megverték a sománokat, így ők nyerték a tornát. Ez egy nagyon emlékezetes élményem a Fradival kapcsolatosan. Kint volt még a csapatban velünk Bánki Dodó is. Meg is jegyeztük, hogy bíró úr lassan fusson a kezdőkörbe, mert a Dodó elfárad. A viccet félre téve, a mai napig jól lát a pályán, és remekül osztogat.

– A sporttal való kapcsolata kimerül a szurkolásban, vagy esetleg Ön is űzött valamilyen sportágat, vagy netán futballozott valamikor?
– Igen, én futballoztam gyerekkoromban. Méghozzá a Danuviában, ami egy Zuglói csapat volt a BLASZ 2-ben, vagy éppen a BLASZ 1-ben. Ez egy nyáron át, kora őszig tartott, de amint az iskolában az első rossz jegy megérkezett, akkor eltiltottak. Nem lettem futballista, de a mai napig focizom tornateremben tanárokkal és kollégákkal.

– A Nagy Feróval közösen?
– A Feró is volt egyszer köztünk, de ő odahaza Őrbottyánban nyomja ezt, én meg a Duna túloldalán. Aztán, ahogy telt az idő, más sportágakat is kipróbáltam. A gimnáziumban például kosárlabdáztam, csak aztán eltelt egy év és azt vettem észre, a csapat nyolcvan százaléka tíz centit nőtt, én meg hármat. Ezek után inkább elmentem súlyt emelni, amit elég sokáig űztem. A főiskolán nagyon megszerettem a vívást, ott magánszorgalomból is vívtam, nem csak a hivatalos órák szerint. A foci persze az alap, de egy színész sajnos nem tud hivatásszerűen futballozni. Bár megtehetném! Még most is lemennék akár az utcára is, és nyomnám orrvérzésig.

– Hazánkban sajnos a kiábrándultság és elkeseredettség miatt, eluralkodott az erőszak. Ez a futballpályákon is teret nyert. Mit lehetne Ön szerint tenni, hogy újra családias hangulat uralkodjon a pályán?
– Meg kell teremteni azokat a példaképeket, akiken a gyerekek felnőnek. Már rég el kellett volna kezdeni ezt! Minél később kezdik el, annál később érik be a gyümölcse. Holnap, ha elkezdik, akkor belátható időn belül be fog érni, de ha nem kezdik el soha, akkor csak zülleni fog minden. Példakép kell, mert ha nincs példakép, akkor eluralkodik az erőszak, mert a példaképet máshonnan szedi magának a kissrác és az egész nemzedék. Sajnos a mai példakép egy kommandós, egy katona, aki lő. A gyermek meg azt hiszi, hogy azzal nem csinál rosszat, ha valakire rálő, vagy szétlő egy társaságot. Vagy a csillagharcos, aki ha sugárfegyverrel valakit lekaszál, az nem rossz, sőt ő a hős. Azt hiszem, a kívánatos az lenne, ha egy nagy formátumú középcsatár, vagy egy bekk, vagy egy kapus, vagy akár egy nagy formátumú szélső, de egy futballista lenne a gyerekek példaképe. Ez már azt is jelentené, hogy a magyar futball újra fent van.

– Mindannyiunk számára az első közösség a család. Az Önhöz legközelebb állók között vannak Fradista érzelmű emberek?
– Az egész család Fradista. Bár nincs napi programba adva, hogy naponta négyszer kiáltsd a hajrá Fradit, de egy győztes meccs után a „zöld zászlók, zöld sasok” rendszeresen felcsendül, bárhol vagyunk.

– Egy színésznek gyerekjáték beleélnie magát a szerepekbe. Játsszunk most el a gondolattal, hogy holnaptól Ön a Ferencváros tulajdonosa. Mit tenne másként, és mivel tud azonosulni a mai tulajdonosi körrel?
– Én elsősorban a szurkolókkal tudok azonosulni, akiknek teljes odaadásuk van a csapat iránt, de ugyanakkor van egy elvárásuk is a csapat felé. A szeretetnek oda-vissza kel működnie, mert a szeretet és a bizalom önmagában vajmi kevés. Az kell, hogy a játékosok szeressék a szurkolóikat. Az én elvárásom, hogy ezt érezzék a játékosok. Bízzanak a szurkolókban, mert őket a szurkolók fogják felemelni. Az anyagi hasznot, meg a szakmai sikernek egy részét azt természetesen a tulajdonosok és a szakemberek produkálják, de igazán felemelni, csak a szurkolók tudnak.

– A színészeknek általában vannak szerepvágyaik. Melyik az a szerep, melyet még nem játszhatott el, de mindent megadna érte, hogy egyszer az ön alakítása által keljen életre?
– Nincs ilyen. Nekem baromi jó szerepeim vannak. Most például a Moliere „Képzelt betegben” az Argant, az a világ legjobb szerepe. Nem tudok ennél jobbat kitalálni. Mondhatnék most valami nagy szerepet, de nincs ilyen, mert megtaláltak engem a jó szerepek.

– Milyen álmai és tervei vannak még az életben?
– Álmom és a tervem, az maga az élet. Nem tudok kiragadni semmit, minden ami az élethez tartozik, az beletartozik a vágyaim körébe. Minden, ami itt ezen a földgolyón adatott az embernek.

– Mit vár a tavaszi szezon mérkőzéseitől?
– Jó minőségű pályákat, tiszta öltözőket, tiszta mellékhelyiségeket a szurkolóknak, meg mondhatnám most fellengzősen, hogy nyerje meg a Fradi a bajnokságot, de idén elég, ha az első ötben benne van. Még nagyobb realitással szemlélve a dolgokat, az első hét helyezés valamelyikének is örülni lehetne most.

– Ön, rengeteg világsztárnak kölcsönözte a hangját. Miként szólal meg ez a hang a lelátón, mikor nem szerepet játszik, hanem önmagát adja? Csendes szurkoló, vagy vehemens?
– Üvöltök, mint az állat! Volt úgy gyerekkoromban, hogy berekedtem és az nagyon jó volt, mert nem kellett másnap mennem iskolába, és az apám igazolta. Akkor még VVK volt, Vásárvárosok Kupája és ott rekedtem be én baromira. Suttogva mondtam apámnak, hogy nem tudok beszélni, így suliba sem tudok menni. Igazolod? Hát persze, hogy igazolta. Na ez dupla élmény lett így.

– Miért kopott meg a Fradiban, de a magyar nemzetben is, az E E E, az együvétartozás érzése, hite?
– A legerősebb oroszlán is megdöglik, ha folyamatosan döfködik. Vagy, hogy erőteljesebb legyek, gépfegyverrel lövik. Ebbe már más is belehalt. Igaz, ez nem csak az oroszlánra, hanem a magyar nemzetre is, folyamatosan szúrják, ölik, bűnre kényszerítik, ennek pedig egyenes következménye ez. Én amióta élek, azóta így van ez. A nagyapám az apámnak azt mondta, hogy fiam én azért élek és dolgozom, hogy neked jobb legyen. Aztán az én apám is azt mondta, hogy fiam én azért dolgozom, hogy neked jobb legyen. Normális ország ez? Dolgozzunk azért, hogy nekünk jó legyen, és ha nekünk jó, akkor a gyerekeinknek is jó lesz! Ezek sajnos álságos dolgok, és ha lehet, akkor csak romlott azóta a helyzet. Apám, ha ma értem akarna dolgozni… Na, az ki van zárva. Még magát sem tudná eltartani… Sajnos ilyen helyzetbe került ez az ország. Azt kell, mondjam, van némi igazság abban a közhelyben, hogy egy országnak olyan a vezetése, amilyet megérdemel, hiszen ő választja. A felelőtlenség felelőtlenséget szül. Milyen példát mutat a kormányzat? Felveszi a hiteleket. Mikor jó polgár a polgár tehát? Ha ő is felveszi a hiteleket. Pont, mint a kormányzat. Csak egy a bibi, a kormányzat az állampolgárral fizetteti meg a hitelt, amit felvesz, az állampolgárnak meg magának kell megfizetnie a hitelét. Itt valami nagyon nem fair! Itt az állam nagyon becsapja a polgárait.

– Mit üzen a Fradi szurkolóinak?
– Nagy Feró után szabadon csak annyit, optimistán bele a reménytelenségbe!

– Nagyon köszönjük ezt a tartalmas beszélgetést és további sok sikert a pályafutásában!
– Én köszönöm és hajrá Fradi, szárnyaljatok zöld sasok!

Istenes Tibor
A beszélgetés ideje: 2010.01.29.