Szigeti Ferenc – Schmidt Ferenc néven – 1930. április 6-án egy szegény Zala megyei család gyermekeként látta meg a napvilágot. A kis falu, Türje csapatában kezdett el futballozni, és 1947-ben mint a helyi csapat gólkirálya indult el az Üllői út felé.

Az első edzésen való bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy azonnal leigazolták. A kitűnő felépítésű középcsatár Kocsis Sándorral együtt ontotta a gólokat a Fradi ifiben, a csapat 102 gólt lőtt, Szigeti Ferenc, megelőzve Kocsist, gólkirály lett, a csapat pedig megnyerte a bajnokságot. Azonnal kikiáltották Deák „Bamba” Ferenc utódjának. Bekerült az ifjúsági válogatottba is, és egyre erősebben kopogtatott a Fradi első csapata öltözőjének ajtaján. 1948. október 13-án jött el a bemutatkozás ideje, az Üllői úton a Roubaix elleni 9:0-s győzelem részese lehetett.

Fradista pályafutásának első szakasza azonban nem tartott sokáig. Közbeszólt a szegénység. A faluról felkerült gyermek szülei nem tudták elviselni az albérlet terheit, a budapesti megélhetést. A Fradi vezetése pedig csak hitegette. Így bármennyire fájdalmas volt, el kellett fogadnia az egyik nagy rivális, az Újpest ajánlatát. Azonban itt már nem volt olyan sikeres a játéka, mint a Fradiban, sőt további karrierjét két lábtörés is veszélyeztette. Lábadozott, amikor 1952-ben azt tanácsolták neki, hogy menjen a szocialista ipar egyik fellegvárának, Sztálinvárosnak, a csapatába. Így került a másodosztályú Vasmű együttesébe, többi között a későbbi 37-szeres válogatott Kotász Antal társaságában. A Sztálin Vasmű Építők rögtön meg is nyerte veretlenül az NB II Közép-csoportját, a bajnoki győzelemhez, a feljutáshoz Szigeti Ferenc 45 góllal járult hozzá! Két évig szerepeltek az NB I-ben, majd 1954-ben kiestek. Csak érdekességként, a mai dunaújvárosi futball történetében még mindig Szigeti Ferenc a legjobb góllövő, 109 mérkőzésen 88 gólt ért el!

Szigeti Ferenc második fradista korszaka 1957-ben kezdődött, a sok balszerencse után ezúttal szerencsésen. Tagja lehetett a Fradi történetének leghosszabb külföldi túrájára, az Ausztráliába utazó csapatnak. A nagy élményt gólokkal hálálta meg. 17 mérkőzésen 17 félidőt játszott és 20 gólt lőtt, a portya második legeredményesebb csatára volt. Bízott a sikeres hazai folytatásban, azonban 1958-ban megint baleset érte. A csapat az NSZK, Franciaország és Belgium területén lebonyolított túráján, miután a Hamburg elleni 5:2-s győzelemmel végződött mérkőzésen négy gólt rúgott, a saarbrückeni barátságos meccsen harmadszor is eltört a lába. Élvonalbeli szereplése ezzel úgy ért véget a Fradiban, hogy egyetlen bajnoki mérkőzésen sem kapott lehetőséget, annak ellenére, hogy 31 pályára lépése alkalmával 41 gólt lőtt!

Levezetésként mintegy két évig a Budai Spartacus játékosa volt, majd ugyanitt kezdte meg edzői pályafutását.

Szigeti Ferenc harmadik fradista korszakának kezdetét 1973 jelentette, amikor a jó barát, Dalnoki Jenő mellett a Fradi első csapatának pályaedzője lett. Feladata volt a KEK küzdelmek során az ellenfelek feltérképezése. Így részese volt 1974/75-ben a KEK-döntőbe kerülésnek. Később utánpótlás szakágvezetőként tevékenykedett, azonban a nyolcvanas évek elején megszakadt a szoros kapcsolat a szeretett egyesülettel.

Feri bácsit – ahogy egy évvel ezelőtt – most is csak telefonon sikerült elérni. Hála Istennek, a korához képest jól van, csak egy kicsit alacsony a vérnyomása. Továbbra is figyelemmel kíséri a Fradi eredményeit, drukkol a csapat sikeréért, s meghatódva emlékezik a régi játszótársakra, akik közül – sajnos – sokan már nem élnek.

Tavaly megállapodtunk abban, hogy a 80. születésnapján majd nagy ünnepséget tartunk. Sajnos az FTC Baráti Kör meghívását a következő összejövetelre nem tudta elfogadni, mert feleségét pont abban az időszakban műtik. Természetesen majd találunk megfelelő alkalmat a köszöntésére.

Feri bácsi! Isten éltesse sokáig! Jó egészséget kívánunk Önnek és kedves feleségének is! A mielőbbi személyes találkozásig szeretettel üdvözöljük a Fradisták nevében.

– SzB –