Hélisz Józsefet, az FTC Baráti Kör főtitkárát, a Kocsis Sándor emlékmű megálmodóját kérdezzük az ötlettől a megvalósulásig vezető útról.

Az emlékmű ötlete Öntől származik, honnan eredt?

Hélisz József: Kocsis Sándor budapesti újratemetésekor gondoltam először arra, hogy illő lenne – az Aranycsapat több tagjához hasonlóan – „Kockának” is egy köztéri emlékművet állítani. Schlegel Oszkár által szerkesztett Kocsis Sándor emlékkönyvben is olvasható, hogy annak ellenére, hogy pályafutása nagy részében nem a Fradiban, sőt nem is Magyarországon játszott, számára a mindent a Kőris utca és az Üllői út jelentette. Tudtam, hogy a Kőris utcához közeli Kálvária téren a 90-es évek elejétől van egy megüresedett szobortalapzat, és arra is emlékeztem, hogy a lebontott Albert Stadion klubházában volt egy bronz Kocsis dombormű. Ez a három gondolat vezetett ahhoz, hogy az FTC Baráti Kör elnökségének elmondjam az ötletemet, legyen a Kálvária téren Kocsis Sándor emlékmű. Javaslatomat elfogadták, és engem bíztak meg az „ügyintézéssel”.

Hogyan indította el a folyamatot?

H.J.: Mivel az FTC-t nem akartam „megfosztani” a Kocsis domborműtől, arra gondoltam, hogy annak a másolatát kellene elkészíttetni, és azt felhelyezni a posztamens előlapjára. Így 2012 őszén ezzel a javaslattal fordultam Józsefváros Önkormányzatához, személy szerint Kocsis Máté polgármesterhez. Nagy örömömre szolgált, hogy néhány hét múlva megkaptam a képviselőtestület határozatát arról, hogy az elképzelésemet a Kálvária tér 2013 első felére tervezett rekonstrukciója keretében megvalósítják. Azt gondoltam, hogy már nincs is további teendőm.

Milyen lépések következtek ezután?

H.J.: Mint kiderült, a domborművet Fekete Géza szobrászművész, az FTC Baráti Kör tagja készítette, akinél megvan az eredeti gipsz alkotás. Megtudtam azt is, hogy korábban készített egy Kocsis Sándor gipsz fejszobrot is, amely a műtermében szintén megtalálható. Felmerült a kérdés, a dombormű vagy a fejszobor kerüljön a posztamensre. Volt idő a gondolkodásra, mert időközben kiderült, hogy a Kálvária tér felújítása csúszik, csak 2014 nyarán fog befejeződni.

Végül miért a dombormű mellett született meg a döntés?

H.J.: Ennek több oka volt, az elsődleges az anyagi volt. Kiderült, hogy a Kálvária téri rekonstrukció költségvetésében nem szerepel az emlékmű finanszírozása. Mivel a fejszobor elkészítésének költsége többszöröse a domborművének, az FTC Baráti Kör nem tudta vállalni annak finanszírozását. A másodlagos ok az volt, hogy a posztamens túl magas volt a fejszoborhoz, átalakítása szintén jelentős költségtöbbletet jelentett volna. Ezért tértünk vissza az eredeti, lényegesen olcsóbb domborműves elképzeléshez.

Hogyan sikerült a pénzügyi forrást biztosítani?

H.J.: Józsefváros Önkormányzatánál kezdeményeztem a költségek megosztását. Fekete Gézával együtt felkerestem Sántha Péterné alpolgármestert, aki nyitott volt erre. Megállapodtunk, hogy a posztamens megtisztítását, esetleges javítását, kiegészítését és átalakítását az Önkormányzat finanszírozza, az FTC Baráti Kör pedig a művészeti zsűriztetés, a bronzbaöntés költségeit és az egyéb kiadásokat fedezi.

Az FTC Baráti Körnek rendelkezésre állt a szükséges anyagi fedezet?

1. J.: Igazából nem. Ezért kértünk – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – szponzori segítséget. A honlapunkon felhívást tettünk közzé, amelyben adományokat kértünk a Kocsis Sándor emlékműhöz. A felhívás eredményes volt, az összegyűlt adományokat már csak ki kellett egészítenünk. Ezúton is köszönjük az adományokat. Az adományozókat kitüntetjük. A nem baráti kör tagok az FTC Baráti Kör tiszteletbeli tagja, a baráti kör tagok, pedig az FTC Baráti Kör örökös tagja kitüntető címet fogják megkapni.

A művészeti zsűriztetésre miért volt szükség?

H.J.: Minden köztéri emlékművet, alkotást engedélyeztetni kell. A Budapesti Történeti Múzeum által összehívott zsűri elfogadta a tervet, mindössze az eredeti csonka gúla alakú posztamens kisebb átformálását, „oldottabbá” tételét javasolták. Ez építészeti tervezést igényelt, amelyet Kopeczky Lajos építészmérnök, a baráti kör tagja, igen rövid idő alatt elkészített.

Így már tényleg minden akadály elhárult?

H.J.: Igen. Megrendeltük a dombormű bronzba öntését és a posztamens hátoldalára kerülő – az állítást megörökítő – felirati táblát, az Önkormányzat pedig elkészíttette a posztamens kőszobrászi átalakítását. Így már csak az avatási ünnepség időpontjának kijelölése, a meghívók elkészíttetése, kiküldése volt hátra.

Mit érez, amikor a megvalósult emlékműre néz?

H.J.: Nagyon boldog vagyok. Örömteli érzés, büszkeség tölt el, hogy diákkorom kedvenc labdarúgójának, Kocsis Sándornak emlékmű állítását kezdeményeztem és a megvalósításában közreműködhettem. A világ labdarúgásának egyik kiemelkedő alakjának, az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes és gólkirály labdarúgónk emlékének ápolásához mostantól kezdve egy budapesti köztéri emlékmű is hozzájárul. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az FTC Baráti Kör elnöksége nevében minden közreműködőnek és – nem utolsó sorban – az adományozóknak.

Egy utolsó kérdés, mi lesz a Kocsis fejszobor sorsa?

H.J.: Remélem, egyszer az is megfelelő helyre kerül, talán egy Kocsis Sándorról elnevezett iskolában, sporttelepen vagy stadionban. Ezzel kapcsolatban várom az ötleteket, és felajánlom az FTC Baráti Kör segítségét.

Köszönjük a beszélgetést, a tájékoztatást!

SzB