Mondják, a magyar szeret morogni, tehát amolyan morgó.

A magyart nemzetközileg úgy rövidítik, hogy hu. Ha ezt a morgó elé tesszük, akkor …

… akkor kijön a cím. Amit másképp is boncolgathatunk. Azt is mondják, a magyar szereti a humort. Vágjuk le itt a címet, humor…

… mi jön utána? Gó, azaz angolul go, tehát: humor go! Lehet, így is van értelme?

Fogjuk fel így is, úgy is! Legyen ez egy magyaros morgó, amúgy humorosan, tehát: humorgó.

Természetesen, mindezt a Fradiba ágyazva, hisz bármit szól is a kedvesünk, mi a Fradival térünk nyugovóra és vele is ébredünk. Kedvesünk, ez van! Ez nem prioritás, ez tény. Lehet vitatkozni, lehet ez elől elszökni, de sokkal helyesebb megszokni, azaz Fradistává válni és ezt is együtt élni és megélni ez egyébként normálisnak tartott kedvessel.

Tegnap is játszottunk. Egy olyan ligakupa-meccset, aminek az égadta egy világon semmi tétje nem volt, de játszottunk. Vagy tegnap is játszottak velünk? Ha játszottak, akkor kik? Az ellenfél? Vagy aki ezt játszatja velünk? Nem tudom a válaszokat, nem is tisztem tudni, hisz én is csak egy morgó vagyok, mint szinte mindannyian. Jó játék volt? Valakinek biztos. A helyszínen is láttuk vagy kétszázan. Persze lehet, ez is csak humoros túlzás. A helyszínt azért kell megemlíteni, mert a tévé nyilvánossága ezt nyilván megsokszorozta. Tízzel? Azaz a tévé előtt már kétezren látták? Netán százzal? Így már húszezerre tehető a mazochisták száma? Mindegy! A tévé úgy gondolta ez az esemény, amit minden mazochista magyar focirajongónak látnia kell. Pár száz méterrel odébb, amúgy a magyar NB I első két helyezettje játszott egy MK meccset, a továbbjutásról döntő visszavágót. Azt is látta nyilván sok rendőr. Mert az volt! A Váci úton autózva, a szirénák hangját hallva, az elvonulást látva ez a mai magyar focivalóság. Kár! Ezen csak sírva lehet nevetni.

Van még pár nap az idényből. A Fradi is játszik még uli-buli, tétnélküli meccset. Szerintem nem is érdemes addig várni. Meg kéne hirdetni, hogy a legközelebbi átmozgató edzésen a játékosok egymás között lábtengó bajnokságot írnak ki. A tévé nyilván ugorna, hisz akár műsorváltozással is, de műsort adna a népnek. Ráadásul érdekfeszítőt! Lehetne a labdavirtuózok művészetét igazán testközelből elemezni. Kinek milyen a bal belső csüdje? Esetleg a spicce? Erre vevő a nép, meg az is biztos, hogy ott fradista verne fradistát. Azt meg egyenesen zabálnák, hisz ilyenek vagyunk mi, a nép. Nekünk csak a Fradit lehet eladni, csak arra vagyunk vevők.

A feleségem a minap kért tőlem egy bundát. Kérdeztem tőle, most utazzak el Nyonig? Ott van most sok bunda, amiről tárgyalnak. A nejem nem értett meg, azt hitte, viccelek. Tényleg? Viccelnék? Ő tovább sorolta, milyen színűt szeretne. Húha! Erre már válaszom sincs, színt írni sem merek, hisz az sok helyen kiverné a biztosítékot. Inkább, vállalva minden családi perpatvart, kijelentem, anyukám, bunda az nincs! Ha mégis, legyen tőle melege annak, aki magára vette.

Simon Sándor