Változnak az idők! Amikor az 50-es évek elején „szétszedték” a Fradit, még a nevét és a színeit is elvették, a csapat varázsa megmaradt, jó lehetőséget kínált a vidéki kiscsapatokból a fővárosba vágyó tehetséges fiatalok számára. De volt a csapat körül néhány olyan ember, így a többszörös válogatott kapus, Csikós Gyula, akik feltérképezték az országot, kutattak a tehetségek után. Így került a Kinizsibe – pedig más csapatok is csábították őket – Orosházáról Mátrai Sándor, Jánoshalmáról Fenyvesi Máté és a Szentesről indult Orosz Pál. Mindhárman 1953. február 22-én mutatkoztak be az új csapatukban az 1:1-re végződött Bp. Kinizsi – Ganz Vagon mérkőzésen.

Orosz Pál 1934. január 25-én született Szentesen. Tizenhárom-tizennégy éves korában kezdett el futballozni a Szentesi Vasutasban. Abban az időben az iskolai csapatok is rendszeresen megmérkőztek egymással. Dr. Fenyvesi Máté mesélte, hogy Szentesen ismerkedett meg egy nagyon ügyes fiúval, aki jól cselezett, szinte bűvölte a labdát. Mindenki csak Zirónak hívta, aki nem volt más, mint Orosz Pali. Legközelebb az Üllői úti öltöző ajtajában – az első edzésen – futottak össze.
Orosz Pál, rövid szegedi kitérő után került az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő Fradihoz. Bajnoki mérkőzésen 1953. március 15-én az Üllői úton a Szombathelyi Vasutas ellen is együtt mutatkozott be a másik két „vidéki” újonccal. A Gulyás – Rudas, Kéri, Dalnoki – Ombódi, Dékány – Kertész, Orosz, Mátrai, Mészáros, Fenyvesi összeállítású csapat 5:2-re győzött, a szintén újonc Mátrai négy gólt lőtt.

Orosz első bajnoki góljára sem sokat kellett várni, 1953. május 16-án a Sztálin Vasmű Építők csapata ellen – szintén az Üllői úton – Fenyvesi szögletrúgása után közelről lőtt a kapuba.

A Fradiban 14 év alatt összesen 442 mérkőzésen szerepelt (ebből 264 bajnoki), amelyeken 159 gólt (79 bajnoki) ért el. Gólerős volt, rendkívüli fejjáték és technika jellemezte játékstílusát. Kétszer volt bajnokcsapat tagja (1962/63, 1964). 1958-ban részese volt az MNK-győzelemnek, s pályafutásának egyik legnagyobb sikere az 1965. évi VVK-győzelem.
Mivel a mai fiatalabb korosztály előtt kevésbé ismert dr. Orosz Pál pályafutása, kiemelkedő játéktudása, idézek Mészáros József „A Fradi New Yorkban” című 1965-ben megjelent könyvéből. Mészáros József játékostársa és edzője is volt Orosz Pálnak, így értékelése igazán hiteles. A többi között ezt írta:

„Az 1950-es évek elejétől állandó tagja a csapatnak. Hosszú éveken át – az FTC egyik igen nehéz időszakában – balösszekötőt játszott, s a csapattal együtt ő is tengett-lengett. Pedig már akkor is kevés labdarúgó érte el az országban az ő játékintelligenciáját. A nagy fordulat Dorogon következett be: az 1962/63-as bajnokság során 1:0-ra győztünk ott, és Pali – egy számára új feladatkörben – a csapat legjobbja volt. Bár balösszekötőt játszott, az akkor kitűnő formában levő Monostorit kellett semlegesítenie: vagyis fedezet-feladatot látott el kitűnően. Ekkor vettük észre: nagyszerű fejelőkészsége, a pálya egészét átfogó látóköre, kitűnő labdaérzéke és rúgótechnikája – mintha csak fedezetnek született volna. Csatárnak viszont nem elég gyors. Új feladatkörébe gyorsan belenőtt, tagja lett az olimpiai keretnek is. Pedig közben féléves eltiltása is volt. Ha valakin, hát rajta igazán bebizonyítható, hogy a játékos nemcsak a labdát rúgja. … A csapat egyik oszlopa.”
A sok emlékezetes mérkőzése közül érdemes megemlíteni egy párat. Az első kellemetlenebb. 1963 augusztusában gimnazistaként az Országos Sport Napok keretében jelen lehettem a Fradi Dinamo Moszkva elleni – szó szerinti – összecsapásának. Egyik csapat sem ment a szomszédba egy kis durvaságért, amelynek Orosz Pál lett az áldozata. Guszarovval került összetűzésbe, aminek kettős kiállítás lett a következménye. A fegyelmi tárgyalás kimenetelébe az MSZMP KB is beavatkozott (még a számukra jól csengő vezetéknév sem volt enyhítő körülmény). Ennek eredményeként Orosz Pált, aki veszélybe sodorta a szovjet-magyar barátságot, az MLSZ fegyelmi bizottsága 1963. december 31-ig minden bajnoki és nemzetközi mérkőzéstől eltiltotta (erre utalt Mészáros József az idézett könyvrészletben).

A másik nagy és jóval kellemesebb élményem 1965-ben a Manchester United elleni két budapesti mérkőzés volt a Fradi dicsőséges VVK menetelése során. A nagy nevekből, szinte csak brit válogatott játékosokból álló ellenfelet a Fradi elütötte a továbbjutástól, amiben nagy szerepe volt Orosz Pálnak, aki nem kisebb játékost semlegesített, mint Bobby Charltont.

A nemzeti 11-be való kerülésnél nála is hátrányt jelentett, hogy fradista. Hiába volt ifjúsági, utánpótlás, majd B-válogatott, hiába ült többször is az A-válogatott kispadján, egyetlen perc lehetőséget sem kapott a szövetségi kapitánytól a bizonyításra (hasonlóan a szintén kiemelkedő tudású Dékány Ferenchez vagy Vilezsál Oszkárhoz). Némi vigaszt jelentett számára, hogy tagja lehetett az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett csapatnak. A tokiói olimpiai keretnek is tagja volt, mivel azonban nem kapott játéklehetőséget, elesett egy olimpiai aranyéremtől.

Élvonalbeli szereplését 1966-ban fejezte be, levezetésként az NB II-es Pénzügyőrben játszott. Még játékosként, 1963-ban tanári diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán (érdekes abban az időben össze lehetett egyeztetni az élvonalbeli sportolást a tanulással!), budapesti gimnáziumokban dolgozott testnevelő tanárként. Labdarúgó edzői, majd -szakedzői diplomát is szerzett, edzőként dolgozott 1970 és 1973 között Marokkóban. 1973-tól 1986-ig a Testnevelési Főiskola Tudományos Intézetének munkatársa volt, közben a tanári szakon tanított, és ezen időszak alatt labdarúgás témában – Magyarországon elsőként – doktori címet szerzett.

Sportvezetőként is tevékenykedett az Üllői úton, 1968 és 1970 között szakosztályvezető volt, majd a 90-es években az utánpótlás szakmai irányítását kapta feladatul. Ma nyugdíjasként, a labdarúgástól elszakadva él.
Kedves dr. Orosz Pál/Orosz Pali! Isten éltesse sokáig, erőben, egészségben!

Balaginho