Páling Zsolt, 1969.02.16-án született. Labdarúgó pályafutását a KSI-ben (Központi Sportiskola) kezdte egészen kicsi úttörő korában. Az egészen fiatalok kedvéért elmondjuk, ez egy olyan intézményesített utánpótlásnevelő centrum volt, amely szinte minden sportágban ontotta a tehetségeket az élsport számára. 1985-ben tagja volt a Bicskei Bertalan vezette híres utánpótlás válogatottnak. 1986-ban Dalnoki Jenő kifejezett kérésére igazolta le az FTC az ifjú tehetséget, aki abban az időben támadó szerepkörben, centerként vagy ma azt mondanánk, árnyékékként játszott. Gólerősségét azzal is bizonyította, hogy az első három felkészülési mérkőzésén 5 gólt szerzett. Dalnoki Jenőt, az Ő fiatalokkal szembeni jó értelemben vett elfogultságát ismerve, eséllyel pályázott az ifjú titán az első csapatban való bemutatkozásra. Ám ekkor bekövetkezett egy olyan esemény, amely későbbi pályafutását is sajnálatos módon jellemezte: súlyosan megsérült. A gerincével adódtak problémái, hosszas kezelés, lábadozás, eltelt majd egy év. Épp visszatérni készült, mikor bokatörést és szalagszakadást szenvedett. Elment még egy év. Egy ígéretes játékos 17 és 19 éves kora között gyakorlatilag a pályák helyett a kórházakat látogatta. Újbóli felépülése után 19 évesen a tartalékcsapatban kapott szerepet, ahol 11 góllal hálálta meg a bizalmat. Mindez értelemszerűen felkeltette annak a Rákosi Gyulának a figyelmét, akit honlapunkon éppen most köszöntünk születésnapja alkalmából és aki akkor vezetőedzőnk volt. Így 1988-ban, 19 és fél évesen eljött Páling Zsolt életének nagy pillanata, bajnoki mérkőzésen is magára húzhatta a Fradi címeres mezét. Szerette nagyon, 10 évig ragaszkodott is hozzá. 1992-ben, Jenei Imre kapitánykodása idején két alkalommal a válogatottban is bemutatkozott, Izrael és Görögország ellen, mindkét mérkőzés 0:0-s döntetlen eredménnyel zárult. 1995-ben Ő is aktív részese volt az FTC mindmáig egyedülálló sikerének a BL-kalandnak. Összességében 3 bajnoki címet és 4 kupagyőzelmet is begyűjtött a Fradi színeiben.

– Hogy emlékszel vissza a Fradiban történt bemutatkozásodra?
– Hosszú sérülés után felépülve keményen meg kellett küzdenem a csapatba kerülésért. Eredeti posztomon, a csatársor közepén kirobbanthatatlan volt abban az időben Fischer Pali és Dzurják Csöpi. Edzőnk a támadóalakzat jobb oldalán számított rám, ahol fő vetélytársaim Nagy Zsolt és Wukovics László voltak. Állóképességem már akkor is jó volt, tudtam azon a poszton is produkálni. Kimondhatatlanul örültem, hogy bemutatkozhattam.
– Melyik volt a legemlékezetesebb meccsed és élményed?
– Nem egy meccs volt a legemlékezetesebb, inkább kettő. Ezek pedig 1995-ben az Anderlecht ellen megvívott BL-selejtezők voltak. Odakint úgy mentünk ki a pályára, hogy ide nekünk az oroszlánt is, nem ismertünk lehetetlent és sikerült 1:0-ra nyernünk. Idehaza pedig az a hangulat, az a várakozás ami a stadionban volt, leírhatatlan és felülmúlhatatlan volt számomra. Soha nem felejtem el azt az érzést, ami a meccs lefújása után hatalmába kerített mindannyiunkat. Ez válasz az élményekre vonatkozó kérdésre is, amit a BL csoportkör mérkőzései csak fokoztak, igazi ünnep volt itthon a Real Madrid ellen játszani, az az 1:1 is győzelemmel ért fel!

– No és melyik volt a legemlékezetesebb gólod Fradi mezben, hisz 166 bajnoki mérkőzésen 14-szer sikerült betalálnod.
– Minden gól emlékezetes. Számomra a legszebb egy Győrben szerzett fejesgólom volt, amit egy beadás után csukafejessel szereztem. De szívesen gondolok vissza az 1995-ben az Újpest ellen a Megyeri úton szerzett gólomra is.

– Ki volt a kedvenc edződ?
– Ha egy nevet kell mondanom, az Nyilasi Tibor volt. Fantasztikusan értett a csapat pszichikai felkészítéséhez is, minden játékossal szót értett, fantasztikus hangulat uralkodott az öltözőben. Szakmailag meg kell említenem még egy nevet is, Mucha Józsefét, aki pályaedzője volt Nyilasinak, később Nováknak is, sajnos nagyon rövid ideig lehetett vezetőedző.
– Több poszton is játszottál pályafutásod során, hol érezted magad legjobban?
– Természetesen góllövő csatárként a pálya közepén. Ám elfogadtam, hogy a körülmények máshova kényszerítettek és ott próbáltam teljesíteni, ahová edzőm állított.
– Miért a 7-es mezben játszottál? Babona?
– Nem, abban az időben ez még nem volt akkora kérdés, mint ma. Jobb oldalon, kvázi jobbszélsőnek játszattak, ott pedig a 7-es szám dukál. Ennyi! Később egyébként játszottam 14-es, sőt 19-es számmal is.
– És a Sisak becenév?
– Azt a debreceni szurkolóknak köszönhetem. Egy DVSC-FTC meccs előtt fodrásznál voltam, frizurám nyírásáról a szurkolók sisakra asszociáltak és már a bemelegítés idején ezt skandálták felém. Játékostársaimnak ez annyira megtetszett, hogy utána levakarhatatlan lett rólam.
– Miért hagytad abba viszonylag korán a labdarúgó pályafutásod?
– Mi az, hogy korán? Ez minden játékos esetében relatív. Nálam a sok sérülés is közrejátszott ebben. Pályafutásom során 13-szor műtöttek, 6-szor térddel, 2-szer bokával, de volt orr és könyökműtétem is. Szinte minden aktív évemre jutott egy műtét, az ezzel járó kihagyásokkal együtt és akkor még nem beszélek a formábalendülés időszakáról. Úgy érzem, ha ezek elkerülnek minimum kétszer annyi mérkőzést játszhattam volna a Ferencvárosban, nem kellett volna évről évre a csapatbakerülésért küzdeni.
– Hol játszottál a Fradit követően?
– Egy térdsérülés után szorultam ki a csapatból 1998-ban, majd a szokásos kihagyás után már nem számítottak a játékomra. Ekkor búcsúztam el a Fraditól. Játszottam még a Vác, a REAC, a Dabas, a Diósgyőr és a Siófok színeiben, majd 2002-ben befejeztem.
– És mit csinálsz azóta?
– Még aktív játékosként elvégeztem a TF-en egy szakedzőit, majd ugyanott egy rekreátor sportmenedzseri tanfolyamot is. 2002-ben megszereztem az UEFA B-licences edzői oklevelet, amellyel utánpótláscsapatoknál ténykedhetek. Két sikeres évet eltöltöttem a Fradi utánpótlásnál is, az 1993-as születésű gyerekekből álló csapatomra ma is büszke vagyok. 2005 óta nem dolgozom a Fradiban, azóta helyben keresek munkát. Jelenleg Budakalászon lakom a helyi pályától néhány percnyire. Van két műfüves pályánk, hivatalosan azok üzemeltetését végzem, bajnokságokat szervezek, egy csapatnak természetesen tagja is vagyok, de emellett 10-11 éves gyerekeket is edzek. Nem is vágyom másra, felnőttek edzőjének lenni egyet jelent a vándorélettel, amit én már nem vállalok, nekem a családom sokkal fontosabb.
– A Fradival nincs semmilyen kapcsolatod?
– Már hogyne lenne. Ha időm engedi mindig nagy örömmel megyek a Bánki Dodó által szervezett Fradi All Stars bemutató mérkőzéseire, ahol régi játszótársakkal találkozhatom és újra játszhatunk.
– Azért csak figyeled a Fradi körüli eseményeket?
– Persze, hogy figyelem. Nagyon örültem, hogy megmenekült a klub és nagyon bízom benne, hogy az angolok által befektetett pénz és az elvégzett munka megtérül, a Ferencváros újra visszatér a méltó helyére.

Simon Sándor
A beszélgetés ideje: 2008. október 8.