Varga Zoltán 1945. január 1-jén született Válon. Szeretettel köszöntjük az egykoron minden Fradista „Vargazoliját” 64. születésnapja alkalmából!

Varga Zoli életének, pályafutásának értékeléséről szóló írások, vélemények nagyon ellentmondásosak. Sokat tisztulhat a kép a szurkolók, a futballrajongók előtt, ha elolvassák Varga Zoltán 2008-ban megjelent „Valahogy mindig félúton” című könyvét.

Én már megtettem, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szemtanúja is lehettem ennek a páratlanul tehetséges labdarúgó magyarországi karrierjének. Ezért elnézést kérek a kedves Olvasóktól egy-egy szubjektív megjegyzésemért.

Már 16 évesen bemutatkozhatott a Fradiban. Rendkívül technikás, egyaránt jól rúgó és fejelő játékos volt, aki látott a pályán, labdáinak szeme volt. Összesen 234 mérkőzésen szerepelt a Fradiban (ebből 135 bajnoki), ezeken 85 gólt ért el (53 bajnoki). Négyszer volt tagja a bajnokságot nyert csapatnak (1962/63, 1964, 1967, 1968), 1965-ben ő is kivette részét a VVK győzelemből. Micsoda csapat volt abban az időben! Elég, ha példaként csak a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, dr. Fenyvesi csatársort említjük! Kevés ilyen ötösfogat volt és van a világon!

A válogatottban 12 alkalommal kapott helyet (2 gól), 1964-ben tagja volt az EB bronzérmes és az olimpiai aranyérmes csapatainknak. A hazai sikertörténet azért nem folytatódott, mert Varga Zoltán 1968-ban a mexikói olimpián elhagyta a csapat szálláshelyét, akkori szóhasználattal, disszidált. Jóllehet ezt korábban több magyar játékos is megtette, azonban az ő esetét – az olimpiai eskü megszegése miatt és az egyéb körülményeket nem mérlegelve – a honfitársak többsége másként ítélte meg. Én is nehezen éltem meg a távozását, mert a két utolsó hazai bajnoki meccsén kint voltam a Népstadionban, s számomra felejthetetlent „alkotott”:

* 1968. augusztus 28. Ferencváros – Tatabánya Varga Zoltán négy góljával 4:1. A szintén kitűnően játszó Albert Flóri önzetlenül kiszolgálta Vargát.
* 1968. szeptember 7. Ferencváros – Bp. Honvéd 1:0. Varga Zoltán a 89. percben lőtt szabadrúgásgóllal döntötte el a mérkőzést.

Két éves eltiltását követően több nyugat-európai élcsapatban (Hertha, Aberdeen, Ajax, Borussia Dortmund, Gent…) bizonyította rendkívüli képességeit. Aktív játékosi pályafutásának befejezése után edzőként tevékenykedett, 1996/97. bajnokságban bronzérmes volt a Ferencvárossal. Edzői pályafutása sem volt mentes a viharoktól, pedig rá igazán nem illett G. B. Shaw szellemes mondása, miszerint „aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja”, edzőként is nagyon jól bánt a labdával…

Végezetül idézném a bevezetőben említett könyvből Varga Zoltán ajánlását:

„Azok miatt írtam meg ezt a könyvet, akik bármerre jártam, bármire jutottam, megkülönböztetett figyelemmel, várakozással és szimpátiával követték az életemet; azoknak ajánlom, akik kudarcaimban is, tévedéseimben is kitartottak mellettem és erőt adtak, amikor már azt hittem, hogy magam vagyok. És amikor már úgy látszott, hogy védtelen vagyok, ők körülvettek, kiálltak értem, és védelmeztek a mindenfelé kinyilvánított megbecsülésükkel. Nekik adom ezt a könyvet, akiknek megszolgálhatatlanul tartozom mindezekért.”

Kedves Varga Zoli! Isten éltesse nagyon sokáig erőben, egészségben! Magunknak pedig azt kívánjuk, hogy találkozhassunk még Önnel a futballpályákon.

2009. január 1.

Balaginho