A bajnokság I. osztálya hasonló rendszerben folytatódott, mint az első évben megrendezett premier. A résztvevő 5 csapat a naptári év szerint, tavaszi-őszi rendszerben játszott egymással, oda-vissza. A bajnoki kiírás szerint az utolsó két helyezett a II.osztály első két helyezettjével osztályozó mérkőzést kellett játszania.

Ebben az évben is történt visszalépés, ám ez minket már nem érintett. Ezúttal a MUE lépett vissza a bajnokságtól, ellenfelei játék nélkül kaptak 2 pontot.

Az első év bronzérme után eggyel feljebb lépett a csapat, ezüstérmes lett.

Bár még mindig nem volt hazai kupaküzdelem, ám mégis voltak hazai kupameccsek. Ugyanis Bécsben már rendszeresen vívtak kieséses jelleggel kupamérkőzéseket is, ezt hívták Challenge Cup-nak. Ezért a vándordíjért más országbeli csapatok is küzdhettek, ettől az évtől a magyarok is bekapcsolódhattak ebbe a sorozatba. Egymás között, idehaza dönthették el, hogy melyik utazhat Bécsbe a döntőre.

Csapatunk 3 mérkőzést vívott, kettőt megnyert (5:0 BSC, 1:0 „33” FC), egyet elveszített (1:5 BTC), ezzel jogot szerzett arra, hogy 2003-ban Bécsbe utazzon a Challenge Cup döntőire.

Folytatódott a barátságos nemzetközi mérkőzések sorozata is, ahol a vezetők nem kímélték a csapatot, igyekeztek a lehető legerősebb ellenfelekkel összehozni, hogy ott edződhessenek. Így beleszaladtak ugyan a fiúk egy nagy (történelmének legnagyobb) vereségbe is (0:16 a kor legjobb csapatának tartott Oxford együttesétől, ám hogy tanultak játékosaink, azt később bőven bebizonyították.

Az egész évben játszott díjmérkőzések összesítése:

16 mérkőzés: 6 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség: 28 : 57 gólarány

Ebből az évből is van fotónk, amely 1902.június 16-án Besztercebányán készült, ottani vendégszereplésünkkor. A képről az eredmény is leolvasható, amely 2:2 lett.

Forrás:

Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973

nemzetisport.hu