Az első két bajnokságban a helyezéseink száma 3., majd 2. Valószínű, akkoriban is sokan gondolkodtak úgy, ez a sorozat igazán folytatódhatna, annak ellenére, hogy a verhetetlennek tűnő BTC szilárdan ült a trónon.

És sikerült!

Látható, hogy a létszám bővült az előző éviekhez képest, mint ahogy az is, hogy ebben a bajnokságban jelent meg a későbbi nagy ellenfél, az MTK csapata is. Róluk most egy akkoriban érdekes szabály idézésével emlékezünk meg. Mivel a labdarúgást az alapító 11-eken kívül egyre több csapat űzte, az MLSZ úgy határozott, hogy egy-egy új egylet csak úgy indulhat a legalacsonyabb osztályban (akkor ez a II.osztály volt), ha előtte egy élvonalbeli csapat ellen „vizsgázik”. Az MTK vizsgája a Fradi ellen volt, amelyet 5:1 arányban elvesztett ugyan, de felvételt nyert. 1902-ben az alacsonyabb osztályban igazolta is tanítómesterét, hiszen feljutott az I.osztályba, ahol ténylegesen elkezdődhetett a később örökrangadóként elhíresült párharcok sora.

Szóval bajnok lett a csapatunk, megtörte a BTC egyeduralmát. A korabeli szakemberek elsősorban az FTC egységét emelték ki, és azt, hogy a bajnoki év folyamán jóformán azonos összeállításban álltak fel mérkőzéseiken.

Példák erre az alábbi tudósítások:
Egy 6:0-ás siker (MAC ellen) után:
„A győzelem értékét nem a gólok száma adja meg, hanem a játéknak az a szépsége és tökélye, melyet az FTC játékosai bemutattak. A csatárlánc és a fedezetsor nyugodt és harmonikus munkája a legjobb magyar csapattá minősíti az FTC-t.”

Majd az utolsó, a bajnoki címet bebiztosító 3:0-ás, MTK elleni győzelem után:
„Őszinte örömmel üdvözöljük az FTC-t szép sikere alkalmával. Egymást teljesen megértő játékosok, kik egyénileg mindnyájan kiváló erőt képviselnek, együttesen pedig a legöntudatosabban játszó magyar csapatot alkotják. A sport eszméjéért lelkesedni tudó és minden áldozatra kész vezetők. A játékosok és a vezetők közötti teljes érzelem- és gondolatközösség: ezek voltak azok a tényezők, amelyek a csapatot az első helyre emelték.”

De, hogy már akkoriban sem volt minden fenékig tejfel, azt bizonyítja, hogy a pályán kívül akkor is folytak zöldasztalnál csaták. A „33” FC két óvást is benyújtott a bajnokság végeredménye ellen. Egyet az FTC ellen (5:2-re nyertünk), mert szerintük jogtalanul szerepelt Braun a csapatunkban. Az MLSZ helyt adott az óvásnak, és 0:0-ás gólaránnyal a „33” FC-nek adta a két pontot. Ez a bajnokságba is kerülhetett volna, ám a „33” FC másik óvása, a BTC elleni is sikeres volt, így hozzánk hasonlóan a BTC is elvesztett két, a pályán megszerzett pontot.

Az első bajnokságon kívül még egy FTC-siker tette gazdagabbá ezt az esztendőt. A Polonyi Géza által felajánlott és angol mintára kiírt „Ezüstlabda” vándordíjat szintén megnyerte a csapat. Ez a díj gyakorlatilag a Magyar Kupa elődjének volt tekinthető. Érdekesség, hogy előírás volt, hogy minden ilyen mérkőzést az akkori egyetlen füves pályán, a Margitszigeten kell megrendezni. A bajnoki sorozat után megrendezett döntőben pont a „33” FC volt az ellenfél. Az első mérkőzés 1:1 arányú döntetlen eredményt hozott, majd a megismételt döntőben az FTC 3:0 arányban diadalmaskodott.

A nemzetközi mérkőzések közül kettőt emelünk ki. Az egyik tétmérkőzés volt, hiszen az előző évben jogot szereztünk a Challenge Cup bécsi döntőjében való szereplésre. Ez sajnos nem igazán sikerült, hiszen 5:0-ra kikaptunk a Wiener FC csapatától. Ám a másik, igazi visszavágó volt. Idehaza végre legyőztük a Cricketer legjobbjaival felálló csapatát (2:1), amely két évvel korábban még oktatott bennünket.

Az egész évben játszott díjmérkőzések összesítése:

18 mérkőzés: 13 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség: 67 : 20 gólarány

Szerencsére ez a rész sem marad fotó nélkül. Következzék a bajnok és „Ezüstlabda”-nyertes csapat tablója:

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János-Nagy Béla-Várszegi János Zöld-fehérben
nemzetisport.hu