Amint az előző részekből láttuk, sikerült a 3-2-1, csapatunk három év alatt a csúcsra ért. De vajon mi történt a negyedik évben? Tudjuk, sokszor nehezebb a csúcson maradni, mint odajutni volt.

Amint a táblázat mutatja, nem sikerült.

De vajon, miért nem? Olyan jó lett a BTC helyett nagy ellenféllé előlépett MTK? Vagy más történt? Az biztos, hogy az MLSZ az elején úgy döntött, az elmúlt évben kiesett egy csapat helyett kettőt enged indulni, így ismét páratlan létszámmal rajtolt el a bajnokság. Nagy esélyes volt a bajnoki címvédő FTC, aminek a tavaszi szezonban maximálisan meg is felelt, 8 mérkőzésből 7 győzelemmel és csupán 1 vereséggel vezette a mezőnyt. A korabeli újságok „ki lesz a bajnok” pályázatain vitathatatlan, döntő fölénnyel vezetett. Ám az ősszel történt egy-két váratlan esemény. A legszomorúbb az a 2 döntetlen és 2 vereség, amely végül a bajnoki címbe került. Megint a „33” FC volt benne az ügyekben. A tavasz 5:2-es győzelme után ősszel 2:1-re kikaptunk tőlük, ám ezt a mérkőzést megóvtuk jogosulatlan játékos szerepeltetése miatt. Emlékezzünk csak, egy évvel korábban pont ilyen óvás miatt a „33” FC volt velünk szemben a kedvezményezett. Az MLSZ-nél most is ők nyertek, elutasították az óvást. Nem úgy az MTK óvását, amelyet hasonló okokból a MAFC ellen nyújtott be. Az MTK nyert az MLSZ zöld asztalánál, így a bajnokságban is.

A bajnokságot elvesztettük, ám egy érdekes hírről beszámolt a sajtó. Az utolsó, a bajnoki címet döntően befolyásoló mérkőzésünkről (BTC ellen a Millenárison) a Columbia Postagalambtenyésztő Egyesület próbaképpen hat galambot menesztett a pozsonyi telepére, hogy a megvigyék a match eredményét és szenzációs lefolyásának rövid leírását a pozsonyi érdeklődőknek. Hiába, akkor még nem volt internet. Alighanem a magyar labdarúgás történetében is ez az egyetlen ilyen eset. Sajnos, a galambok nem az FTC győzelmét szállították (2:0-ra kikaptunk), így elrepült a bajnokság is.

A bajnokság mellett folytatódott az „Ezüstlabda” vándordíjért is a küzdelem. A MAC (3:1) és a Postás (2:1) legyőzése után a döntőbe jutottunk, ahol a MAFC volt az ellenfél. Miután 3:2-re győztünk, csapatunk megismételte az előző évben aratott sikerét, a vándordíj a birtokunkban maradt.

Ebben az évben kevés, csupán két nemzetközi mérkőzést játszottunk. Az egyiken 2:1-re kikaptunk Bécsben a Wiener AC-tól, a másikon pedig 1:1-végeztünk a Millenárison a B.Britannia csapata ellen.

Az egész évben játszott díjmérkőzések összesítése:

20 mérkőzés: 13 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség: 58 : 23 gólarány

Érdekes év volt, ám egy dologról még meg kell emlékezni, mégpedig a vezetők előrelátásáról. Történt ugyanis, hogy csapatunk két erőssége, Borbás és Oláh megvált az FTC-től. A vezetők ekkor rájöttek, hogy 11 jó játékos csak ideig-óráig képes jó eredményeket elérni. A sikerek állandósításának előfeltétele az utánpótlás nevelése. Erre nagy hangsúlyt fektettek, a tartalékcsapatok részére kiírt bajnokságot (Szövetség-díj) az FTC utánpótláscsapata nyerte meg, biztosítva ezzel a jövő variációs lehetőségeit.

Erről az évről egy mérkőzésjelenet kínálunk a Soroksári útról:

Forrás: Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János-Nagy Béla-Várszegi János Zöld-fehérben
nemzetisport.hu