Centenáriumi születésnapot köszöntünk február 11-én. 100 esztendeje született a Ferencváros egyik legnagyobb legendája, Toldi Géza, a „Tank”, a „Szívember”, a valaha élt fradisták egyik legmarkánsabb egyénisége.

Tunigold Géza néven látta meg a napvilágot 1909. február 11-én Budapesten. Budán, a Németvölgyben, az Avar utcai vasúti házakban nőtt fel. A Csörsz és a Táltos utcai gyerekekből alakult ITE-ben játszott először. A csapat az ifjúsági bajnokság negyedosztályába nevezett, szinte minden évben eggyel előbbre lépett, 1928-ban az első osztályú bajnokságot is megnyerték. Ebben az időben lehetséges volt több csapatban is szerepelni. A Süss-gyár alkalmazta, azzal a feltétellel, ha a cégligában szereplő gyári csapatban is játszik. Jó csapat volt akkor itt. Félévet szerepelt Sebes Gusztáv, és a későbbi franciaországi profik: Szabó, Schell és Mayer is. 1927-ben az együttes a cégligát megnyerte.

1927-ben az ifjúsági szövetség karácsonyi, körmérkőzéses tornáján figyeltek fel rá. Több csapattól kapott ajánlatot, köztük volt a Nagyvárad-NSC és az FTC-is. Végül az utóbbit választotta. Szerencsére!

Gyorsan be is mutatkozott a csapatban. Első mérkőzése a Ferencvárosban 1928. február 22-én volt, az Üllői úton. Magyar Kupa mérkőzést játszott a csapat a Dorogi AC ellen és 9:0-ra győzött. A debütáló csatár két góllal vette ki részét a győzelemből. A krónikák egy másik érdekességre is felhívták a figyelmet ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy a nézők legnagyobb meglepetésére mindkét csapat tiszta zöld mezben lépett pályára. Ráadásul a játékvezető is úgy gondolta, hogy zöldben fütyül. A kezdeti derültséget később teljes káosz követte, a játékot is félbe kellett szakítani, hogy mezt lehessen cserélni.

Toldi Géza első mérkőzésén a Ferencváros összeállítása az alábbi volt:

Huber – Takács I, Hungler II – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Takács II, Turay, Tunigold, Kohut.

Jól összeszokott csapatba került és szinte azonnal alapember lett.

Egy érdekes történet: miként lett Tunigold Gézából Toldi Géza. 1928. júniusában írta a sajtó:

„A Ferencváros vezetősége írásban nyújtotta be kérelmét a PLASZ-hoz, mely szerint a fiatal Tunigoldot ezentúl Tamási néven kívánja szerepeltetni.”

Ezzel szemben a következő mérkőzésen a Pécs-Baranya elleni összeállításban – egyébként a jobb szélen! – mégsem Tamási, henem Toldi néven szerepelt. Mindezt 1980-ban Toldi Géza így magyarázta Nagy Bélának:

„Szigeti Imre, a labdarúgók akkori elnöke keresztelt el Toldira és bevallom, nekem is jobban tetszett ez az új név.”

A bemutatkozást fantasztikus pályafutás követte. Először 1939-ig, később 1942-1943-ig szerepelt a zöld fehéreknél. Közben a Gamma /1939-1940/ és a Szeged /1940-1942 játékosa is volt. Mindösszesen 324 NB I-es mérkőzésen szerepelt és 271 gólt lőtt. A válogatott mezét 1928 és 1943 között 46 alkalommal húzhatta fel.

Csapatunkban a két periódusban 458 díjmérkőzésen lépett pályára, ebből 229 volt bajnoki, 205 nemzetközi és 25 hazai mérkőzés. Góljainak száma összesen 430, ebből 212 bajnoki mérkőzésen. Az 1933-34-es szezonban 27 góllal lett gólkirály. Bajnoki címet nyert összesen négyszer, 1927-28, 1931-32, 1933-34, 1937-38-ban. Magyar Kupát ugyancsak négyszer ünnepelhetett, 1928, 1933, 1935, 1943-ban. És részese volt egy nagy nemzetközi sikernek is, 1937-ben a KK-győztes csapatnak. A csapat nagyságát bizonyítja, hogy a soron következő két kiírásban is a döntőbe jutott. Ebben a sorozatban volt Toldi Gézának 1939-ben egy felülmúlhatatlan mérkőzése, a Bologna elleni elődöntő, ahol mesternégyest ért el. A mérkőzésen egyre feljebb tűrte az inge ujját, ami nála a lendület fokozását jelentette, és egymás után lőtte a gólokat. Erről a „csodáról” így mesélt a már idézett 1980-as Nagy Bélával folytatott beszélgetésében:

„Igen, mind a négy gólunkat én szereztem, kiválóan ment a játék. Az élet egyik nagy ajándékának tartom, hogy saját pályánkon, a mi drága szurkolóink előtt sikerült ezt a bravúros teljesítményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére egy zöld-fehér színű ólomkristály vázával ajándékoztak meg.”

Pályafutását sokan jellemezték és minősítették. Ehelyütt egyet idézünk, a nagy előd, Pataki Mihály nyilatkozta Toldi Gézáról, ami azért is kifejezetten érdekes, mert Toldi bevallottan nem volt Pataki kedvence:

„Toldi szinte megelőzte korát! Hiszen ez a játékostípus mind nagyobb és nagyobb szerephez jut a labdarúgásban és egyre nagyobb szerepet játszik a mérkőzések eldöntésében. Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, felkapta és zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesítőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek híres, nagy sikereit köszönhette a régi FTC.

KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlítette a vendégeket, ott a galamb lelkek hamar lekonyultak és bátorságuk a cipőjükba szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsüggedtebb társait is. Így lett Toldi Géza a zöld-fehér színek és ezen keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője. Így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesítőjévé. Óriási munkabírása volt. Hogy állandóan nagy teljesítményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk, hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékosának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem.

A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállítani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesítménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják.”

Pataki Mihályból a próféta szólt. Reméljük, szavai a mai fiatalságot is megérintik, akik tovább őrzik eme legendás harcos, Toldi Géza emlékét.

Toldi Géza 1973-ban vándordíjat alapított, amit így indokolt:

„Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában levő labdarúgója kap majd kiemelkedő teljesítményéért, a bajnokságban nyújtott alakításaiért.”

Toldi Géza ebben is igényes volt. Olyan serleget keresett, ami méltó az elképzeléseihez. Mivel itthon nem talált hasonlót, így az első díjnyertes, Bálint László 1973-74-es teljesítményéért egy „ideiglenes fémlabdát” kapott. Később Spanyolországban találta meg és vette meg Toldi Géza azt az ízléses és dekoratív trófeát, amely az állandó serleg lett. Ebből egy nagyobbat vett, mint állandó vándordíjat és néhány kisebbet, hogy a győztesek örökre eltehessék. Amikor ezek a kis serlegek elfogytak, már nem lehetett újat rendelni, mert a spanyol cég megszűnt. Toldi Géza ekkor sem esett kétségbe, másolatokat készíttetett Fekete Géza szobrászművésszel, aki arról volt nevezetes, hogy 1974-ben a klubház falára ő készítette a régi pálya rézdomborművét.

Természetes, hogy a korabeli magyar válogatottnak is nélkülözhetetlen és kihagyhatatlan játékosává vált. A válogatottban 1929-ben mutatkozott be, amit 1940-ig összesen 46 fellépés követett. Ezeken a mérkőzéseken összesen 23 gólt rúgott. Ezekből egyet megtaláltunk és be is mutatunk, igaz, hogy egy rövid snitt, de akkor is kortörténeti kuriózum, 1938-ból a VB-negyeddöntőről (június 5-e), amit a Holland-India csapata ellen vívott hazánk válogatottja és 6:0-ra nyert. Toldi Géza a második magyar gólt lövi.

httpv://www.youtube.com/watch?v=0N6lFpeXOKk

A videó mellett két képet is bemutatunk. Az első egy csapatkép, amely az 1935. augusztusában megjelent bécsi SPORT-MAGAZIN címlapjáról való, egy korabeli színes kép. Toldi Géza fizikai adottságai kiválóan látszanak, valósággal kimagaslik csapattársai közül. A második kép pedig bemutat egy Toldi lövést, amelyből természetesen gól lett.

Toldi Géza 1985. augusztus 16-án hunyt el Budapesten. Emlékét nem csak az általa alapított vándordíj, de a jelenlegi székház második emeleti reprezentatív terme, a Toldi-terem is őrzi. És szívből remélem, hogy az összes élő fradista emlékezete, amelyből kitörölni soha nem lehet.

Simon Sándor

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973
Nagy Béla: Fradisták
Major János – Nagy Béla – Várszegi János: Zöld-fehérben
Nagy Béla: FRADIVAL a Föld körül
wikipedia
magyargolok.extra.hu