Az FTC nyolc bajnoki címmel, amiből ötöt az utolsó öt szezonban zsinórban nyert, indult az új bajnokságnak, amely az I.világháború előtt az utolsó befejezett bajnokság volt.

A csapat megtorpant, az elmúlt évek páratlan sikersorozata után „csak” a második helyen végzett. Néhányan a régiek közül (Manglitz, Koródy, Bródy, Borbás) kezdek „kiöregedni”, fontos feladattá vált további új játékosok beépítése.

Pedig minden jól indult, az első négy meccsét az előző években megszokott fölénnyel nyerte a csapat. Aztán jött az örökrangadó, ahol a sikerre évek óta áhítozó MTK hatalmas csatában 3:2-re győzött. Itt valami megtört, mert a csapat a soronkövetkező mérkőzését is elvesztette (3:1-re a BTC ellen). Ezután ismét győzelmek következtek, de mivel az MTK is komoly győzelmi szériában volt, megelőzni már nem sikerült a bajnokság folyamán, a hátrány egyre nőtt.

A Magyar Kupa sorozatban, címvédő létére sem indult el a csapat, ami bizonyítja, hogy a kupa hazai elfogadottsága az MLSZ fáradozásai ellenére semmit sem nőtt. A legnépszerűbb csapat, a Fradi nélkül, pedig eleve kudarcra volt ítélve.

A Corinthian-díjért két mérkőzést játszott az FTC 1913 őszén, először 9:0-ra verte az UTE gárdáját, majd 3:2-re a Törekvést.

Az előző részben említettük, hogy Bécsben megmérkőztünk a Rapiddal a Morgen-serlegért, amelyet a bécsi Morgen című lap ajánlott fel. Mivel az a mérkőzés döntetlenre végződött, 1913 őszén Budapesten rendezték meg a visszavágót. Szeptember 21-én az Üllői úton, hosszabbítás után 6:4-re győztünk és elnyertük a serleget. Tíz perccel a befejezés előtt még a Rapid vezetett 4:2-re, ám óriási hajrával egyenlített a Fradi. A hosszabbításban pedig nem volt megállás, Borbás két gólja, a győzelmet jelentette.

1913 karácsonyán ismét útra kelt a Fradi. Két évvel korábban bonyolította le az európai elismertséget hozó német-angol túrát (ld. sorozatunk 11.része), ezúttal francia-spanyol túra következett. És ahogy a korábbi, ez is csak fokozta az európai labdarúgást szerető emberekben a csapat és ezáltal a magyar labdarúgás iránti tiszteletet.

A túra eredményei:

1913. december 25. Párizs: FTC – Red Star Amical 7:0
1913. december 26. Párizs: FTC – Párizs válogatott 5:1
1914. január 1. San Sebastian: FTC – Real Sociaded 6:1
1914. január 4. Bilbao: FTC – AC Bilbao 5:2
1914. január 6. Bilbao: FTC – AC Bilbao 2:0

Tavasszal, mondhatjuk már, szokás szerint ismét brit csapatok jöttek Budapestre, ezúttal a Celtic és a Burnley, az aktuális angol kupagyőztes. A Celtic ellen 1914. május 17-én 1:1-re végeztünk, majd egy hét múlva, május 24-én, az Üllői úton a Burnley-t 3:1-re legyőztük. Ez a mérkőzés már nem is az eredménye miatt került be a krónikáskönyvekbe, sokkal inkább két másik érdekesség miatt. Ezt írták a lapok:
„Az FTC új dresszben jelent meg. A fehérsávos zöld test, fehér ujjak, zöld karszalag – igen jól festett.”
És a másik, egy párját ritkító esemény:
„A 35-ik percben az angol határbíró a földhöz vágja a zászlót, mert a bíró az ő ítéleteivel ellentétes döntést hoz. Bár tovább akarja folytatni a működést, Langfelder kiutasítja.” 1914-ben tehát megesett, hogy egy magyar játékvezető kiállított egy angol partjelzőt!

Az 1913-14-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

37 mérkőzés: 24 győzelem, 7 döntetlen, 6 vereség: 122 : 54 gólarány

A sikeres téli túrán, Párizsban készült fotó a csapatról, a Párizs válogatottja elleni mérkőzésen. Francia újságban jelent meg, érdekesség, hogy a képen a nevek önkényesen „magyarosítottak”. Így lett pl. Schlosser Lakatos, Blum Virág. A könnyebb azonosítás céljából a neveket a megszokott módon is aláírjuk:

Balról: Weinber, Payer, Kiss, Szeitler, Weisz, Pataki, Tóth, Schlosser, Blum, Rumbold, Fritz

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János – Nagy Béla – Várszegi János Zöld-fehérben
Nagy Béla FRADIVAL a Föld körül
nemzetisport.hu