Az új bajnokságnak a Fradi úgy indult neki, hogy megpróbálja megszakítani az MTK évek óta tartó egyeduralmát. Az elhatározás komolyságát az is mutatta, hogy ezúttal az idény előtt szerveztek nagyon komoly túrát, rengeteg felkészülési mérkőzéssel. Aztán a bajnokság egy hatalmas botránnyal indult és gyakorlatilag úgy is fejeződött be.

1921. július 16-án kezdődött a túrameccsek sorozata, amely egészen augusztus 28-ig tartott. Ezen időszak alatt 10 mérkőzést játszott az FTC, Pozsony, Kassa, Duisburg, Köln, Krefeld, Wanne am Rhein és Koppenhága voltak a túra állomásai. A sorozat mérlege: 7 győzelem, 2 döntetlen és csupán egyetlen vereség. A legerősebb mérkőzésnek a Kölnben megvívottat tartották, ahol a Köln ún. kombinált együttese volt az ellenfél és 3:1-re győztünk.

Augusztus 28-án még Koppenhágában játszott a csapat, szeptember 5-én már Kispesten, a Sárkány utcában volt bajnoki fellépése, ahol addig példanélküli botrányos eset történt:

„A játék második félidejében, amikor még 0:0 volt az eredmény, Nikolsburgert biztos gólhelyzetben elvágják a KAC játékosok, mire a bíró tizenegyest ítél. A tizenegyest Hungler II élesen belőtte, a bíró azonban azon az alapon, hogy szerinte két FTC játékos a labda elrúgásának pillanatában belépett a 16-os területére, a gólt érvénytelenítette és először újból akarta rúgatni, majd – különleges szabályismeretére támaszkodva – szabadrúgást ítélt az FTC ellen a 16-os vonalról! A meccs végén Fiedler Konrád rendőri assisztencia mellett tért az öltözőbe, ahol így nyilatkozott: „A tizenegyest csak akkor lövettem volna újra, ha KAC-játékosok léptek volna idő előtt a 16-os területére. A közönség nem tudja a szabályokat, és így ok nélkül zajongott.” E nyilatkozat után joggal írták: „Miután a hivatkozott szabályok kiáltóan Fiedler szabályismerete ellen szólnak és szinte példa nélküli, hogy egy klubot ilyen körülmények között fosszanak meg a győzelemtől, valószínű, hogy a meccs ügye a szövetség elé kerül.” Így is történt. A szövetség elrendelte az újrajátszást. Az új mérkőzést október 12-re tűzték ki (ott valósan 0:0-ás döntetlen született). Ami a játékvezetőt illeti, vaskos tévedései után önkéntes száműzetésbe ment, többé nem vezetett mérkőzést.”

A végén ez az egy pont is nagyon hiányzott, ugyanis:

De történt még egy komoly incidens, ami végképp eldöntötte a bajnokságot. 1922-ben a tavaszi szezonban fantasztikusan szerepelt az FTC, az MTK elleni csúcsrangadóig veretlen maradt, sőt egy ponttal vezette a bajnokságot. Május 28-án a Hungária körúton volt a mindent eldöntő mérkőzés. Olvassuk, mi is történt:

„Káprázatos első félidő után, 0:0-ás állásnál, a második félidő 3.percében Senkey lefut, s a labdát az FTC kapuja elé centerezi. Szabó rúgni akar, azonban Orth hátulról meglöki, és Szabó elesik, s már négykézláb állva Orth újabb lökéseire akaratlanul kézzel érinti a labdát. Azok, akik jól látták az esetet, szabadrúgást várnak az FTC javára, a bíró azonban tizenegyest ítél. Az izgalom moraja fut végig a mintegy 30 ezer főnyi közönségen és csak az látszik, hogy az FTC játékosai összefutnak. Blum magyaráz a bírónak, aztán – magából kikelten, halálsápadtan levonul a pályáról… Malaky, az FTC alelnöke kiszalad az MLSZ páholyából, magyaráz, nyugalomra int, de végül az FTC teljes csapata bemegy az öltözőbe. Schreiner bíró és az MTK-játékosok várnak egy darabig, aztán ők is levonulnak.”
Blum Zoltán, az FTC csapatkapitánya később így nyilatkozott:
„Az FTC csapata egy teljes év óta készült a mai meccsre. Készült törhetetlen, szívós akarattal, hogy a bajnokságot, amelyet 8 évvel ezelőtt elhódítottak, újra megszerezze. Én – házas ember – mint egy rajongó gyermek, csak a sportnak éltem egész esztendőn át és példámat a csapat minden játékosa komolyan követte. Amikor az első félidő után az öltözőben a küzdelem folytatására gyűjtöttük az erőnket, éreztük, hogy a nagy meccs irányítása a mi kezünkben van. A római gladiátor járt az eszünkben, aki az arénába lépve tudja, hogy számára csak két lehetőség adott: győzni vagy meghalni. Bennünket megöltek. Egy év megfeszített munkája kárba veszett. A magyar bajnokság döntőjét véletlen hands miatt tizenegyessel eldönteni nem lett volna szabad. Az igazi sportemberek meg fognak bennünket érteni. Amit elmondtam, az ezeknek, csakis ezeknek szól. És, hogy ilyenek vannak, sokan vannak, azt abból láttam, hogy a 30 ezernyi közönségből 29 800 ember nem ítélt el bennünket.”
Hogy mennyire nem? A játékosok kocsiját, amely a Hungária körútról az Üllői útra indult, a közönség megrohanta, a lovakat kifogta, és belekapaszkodva egészen az Üllői útig vontatta csapatát. Az MLSZ azonban a szabályok szerint döntött, a levonult csapattól elvették a két pontot. Ez ebben az évben az FTC bajnokságába került.

1921-22-ben hosszú szünet után újra kiírták a Magyar Kupát. Az FTC – kárpótolva magát – a bajnokságban őt ért sérelemért, itt nyert némi vigaszt, megnyerte azt. A döntőt június 19-én játszották a Hungária körúton, az UTE volt az ellenfél, 2:2 arányú döntetlen született. Augusztus 20-án volt a megismételt döntő, ahol az ifista Wágner góljával 1:0-ra nyertünk. Érdekes az ő története is, hiszen a nézőtéren kezdte a mérkőzést. Ám a kezdőcsapat kijelölt tagja nem érkezett meg, ezért gyorsan behívták, beöltözött és már a játék megkezdése után lépett pályára, hogy később eldöntse a kupadöntőt.

A bajnokság előtti nagy túráról már szóltunk, úgy tűnik ez a szezon a túrák szezonja is volt. A télen, január 1-től január 18-ig Olaszországban turnézott a csapat 5 győzelemmel és 1 vereséggel, majd a bajnokság végén is volt egy nagy északi túra. Július 15-től augusztus 6-ig Lipcsén át Stockholmba vezetett az út, majd Norrköping, Hälsingborg és Göteborg következett. 9 mérkőzés, 6 győzelem, 2 döntetlen és 1 vereség volt a mérleg.

Az 1921-22-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

58! mérkőzés: 39 győzelem, 11 döntetlen, 8 vereség:149 : 65 gólarány

Első fotónk a csapat tagjairól civilben készült 1922-ben:

Míg a második a régi ellenfél, a Rapid elleni 1922. májusi mérkőzésen, ahol 2:0-ra győzött az FTC, így készülvén az egy hét múlva sorrakerülő MTK elleni csúcsrangadóra:

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
Major János – Nagy Béla – Várszegi János Zöld-fehérben
nemzetisport.hu
huszadikszazad.hu