2024. november 26. kedd

ERKÖLCS, ERŐ, EGYETÉRTÉS

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2009. március 6.

Alapító atyáink valamire nagyon ráéreztek. Olyan jelszavakat találtak a klub működéséhez, amelyek szellemében az már a 110. esztendejébe lépett. Méltán büszkék lehetünk Reájuk. Nem csak, hogy leírták ezen szavakat, ezek szellemében cselekedtek. És miután Ők átadták helyeiket az utódoknak, azok is megpróbáltak ezen szavak szellemében cselekedni. Nem lehet rá más magyarázat, hogy ez a klub túlélt olyan korszakokat is, amikor a ma divatos fogadóirodák semmi sanszot nem adtak volna erre. Volt ilyen a történelemben. Nincs okunk feltételezni, hogy a klubtörténelem során nem voltak belső viták. Emberek vagyunk, nem mindenről gondolkodunk azonosan, még ha egy eszméért rajongunk is. Van, akinek pénze van! Van akinek az nincs, de tehetsége igen! Aztán olyan is, akinek szorgalma, lelkesedése nem ismer határokat. Hogy az ezek kombinációiból összeálló lehetőségekről már ne is beszéljünk! És mindannyian Fradistának valljuk magunkat. Ez nem lehet kérdés. Inkább más kérdéseket tegyünk fel magunknak.

Mit jelent nekünk az, hogy Fradisták vagyunk? Mit teszünk ezért személy szerint? Mit jelent nekünk ma az a mágikus 3 E betű? Mit jelent a tulajdonjogot megszerzőknek? Mit jelent a vezetőknek? Mit jelent a benne dolgozóknak, edzőknek, sportolóknak? Mit jelent a klubért tűzön-vízen át kitartó fanatikusoknak, szurkolóknak? Mit jelent az egyszerű nézőknek, szimpatizánsoknak?

Úgy gondolom, mindenkinek a maga szintjén kell megválaszolnia ezeket a kérdéseket és nem mások helyett kell válaszvariációkat keresnie. Javaslom, a hozzászólásokban el is lehet kezdeni: mit jelent az olvasónak az Erkölcs, Erő, Egyetértés, az, ami e szavak mögött van, az ami a Fradizmust élteti.

Mindannyian türelmetlenek vagyunk, minél előbb szeretnénk, ha megvalósulnának vágyaink. A Fradi sikere azonban nem a személyes vágyak megvalósulását jelenti. Ez ténylegesen egy gigantikus csapatmunka, ahol mindenkinek a maga szintjén kell megfelelően teljesítenie. A saját szintünkön meg kell lenni a megfelelő ERKÖLCS-nek, EGYETÉRTÉS-t kell mutatni minden irányba, hogy az ERŐ egy irányba, a Fradi sikerek felé fókuszáljon!

Azt se feledjük, hogy szeretett klubunkat a futball miatt hozták létre, de már a kezdeteknél nyitottak voltak a többi sport irányába. A futball sikerei mindig is erősítették az együvé tartozás érzését, lehetett örülni a többi szakosztály sikereinek. Az FTC a történelemben mindig egy nagy család volt. Tegyünk azért, hogy ez a jelenben, sőt a jövőben is így maradhasson! A futball, történelme során először, külföldi kezekben van, mert magyar kéz nem nyújtott feléje segítséget, mikor haláltusáját vívta. Meg kell értetnünk a tulajdonosokkal, hogy mit vettek! Többet, sokkal többet, mint egy árut. Egy több mint száz éve élő egyesület lüktető szívét vették meg! Amely sikereivel visszahat, mint ahogy mindig vissza is hatott a többi szakosztályra. Legyünk őszinték, a futball angol tulajdonosai ezt jelenleg nem látják. Olvashatták, ha akarták, a történelemkönyveket, de az mit sem ér. Ők maguk ettől nem lesznek fradisták. A többi szint tud ebben segíteni nekik, a vezetők, az edzők, a játékosok, a szurkolók, a nézők. Szerény véleményem szerint is leginkább a legfanatikusabbak.

Mi lenne, ha tavasszal, minden különösebb fanyalgás nélkül egyre többen lennénk a lelátókon? Nem csak a szervezett szurkolói csoportok, hanem jönne mindenki, aki segíteni szeretne. Mert most tudna segíteni. Egyszerűen azzal, hogy jegyet vált a mérkőzésekre. Nem egyre, hanem sorban mindegyikre. Mondjuk, ebben azonnal segíthetne egy másik szint, a vezetés szintje is. Minimum azzal, hogy nem emeli, de urambocsá’ még csökkenti is a jegyárakat. És ha eljön az eddig csak nézelődő szimpatizáns is, akkor a már eddig is jelenlevők segítségével könnyen hangulatba tud kerülni. Nem csak a kapu mögött, hanem mindenütt újra zeng a lelátó, mint ahogy a nagy Fradi sikerek idején mindig is zengett. És nem az ellenfelet vagy a vezetést szidja, nem politizál, hanem az EEE jegyében a csapatot élteti. Nem létezik, hogy ez nem hat az edzők, meg a játékosok szintjére, nem éreznek ők is valami mást. Akkor is, ha nem ősfradisták, hanem teszemazt éppen ideszerződött zsoldosok. Mert a hangulat, az a hangulat, ami csak az Üllői úton tud igazán fergeteges lenni, sok eddig messziről jött embert elvarázsolt már. És ha megy a csapat, még jobban lelkesednek a szurkolók, egymást erősítő folyamat ez. Ha sorozatban sikerül ilyen katartikus élményeket produkálni, akkor nem lehet kérdés, hogy a nézőszám problémája megnyugtatóan megoldódik. A tulajdonosok látják, hogy érdemes nagyobb, bővíthetőbb stadiont építeni, mert azt is meg lehet tölteni. Amíg csak egy-egy meccsen van létszám és hangulat, a nagy átlagon meg az eddig tapasztalt minimális szurkolói hozzáállás, akkor ne reméljünk nagy stadiont. A kapitalizmus farkastörvényei nem a kivételekről szólnak.

Szóval ideje lenne az EEE jegyében, de főleg az Egyetértést előtérbe helyezve mindenkinek elgondolkodni. Az angolok pénzt tettek a Fradi futballba, várják a reakciókat. Most mi jövünk. Be kell bizonyítanunk, hogy jó döntés volt pénzt tenni ebbe a közegbe. Folyamatos jelenlétünkkel, hangulatunkkal inspirálni kell a játékosokat, edzőket, vezetőket, hogy a sikerek is meglegyenek. Ha vannak sikerek, van közönség, akkor nincs az a befektető aki elbizonytalanodna. És ha van focisiker, az pozitívan hat vissza a többi sportra. Attól lehet jobb a hoki, a kézilabda, a póló, lehet hogy az újjáéledő kosárlabda is. De attól örülhet az is, aki a Fradiban úszik, atletizál, tornázik, birkózik, kerékpározik, tekézik vagy akár curlingezik.

Le kell győznünk a türelmetlenkedés okozta izgalmainkat. Miért nem azt igazolják, akiket mi szeretnénk, miért nem úgy dolgoznak, ahogy mi szeretnénk. A tulajdonosoknak, vezetőknek is figyelembe kell venni a munkájukat figyelő, annak eredményét élvezni akaró szurkolók véleményét. Minimum azzal, hogy hitelesen tájékoztatják őket, őszintén beszélnek arról, mit és miért tesznek, és ki akarják szolgálni őket. Az edzők és játékosok helyzete talán a legnehezebb. Egyrészt ők az eredmények tényleges szállítói, másrészt ők felülről is, alulról is présben vannak. Ha az eredmények jönnek, nyilvánvalóan sokkal kevesebb a kritika feléjük, ha kevésbé sikeres szériában vannak, innen is, onnan is egyre több kritikát kapnak. Ha azonban mindenki az EEE szellemében teszi a dolgát, akkor a dicséretet és a kritikát is könnyebb elviselniük. Tudhatják, hogy a dicsérettől nem szállhatnak el, ahogy azt is, hogy a megnyilvánuló kritika nem más, mint a féltés jele.

Fradisták! Barátaim! Bármily nehéz is, próbáljuk meg visszahozni annak szellemét, amit alapító atyáink oly találóan megfogalmaztak. Legyen újra

ERKÖLCS, ERŐ, EGYETÉRTÉS!

– fradissimo –

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS