Az elmúlt szezon végén elkezdett alakulni egy új csapat, amely már versenyre tudott kelni az MTK-val. Így indult az új szezon, amely arról híresült el, hogy az utolsó amatőr bajnokságot hozta. A bajnokság végén befejeződtek a professzionalizmus bevezetését célzó több éves tárgyalások, így a jövőben a magyar futballbajnokságban is fizetett labdarúgók, profik játszhattak. És az FTC méltóképp zárta az amatőr korszakot: 13 esztendő után újra bajnok lett!

A végső eredmény nem is mutatja igazán, hogy mennyire sima volt. Már a félidőben 2 ponttal vezetett az FTC, miután 1925.december 20-án 2:0-ra legyőzte az UTE együttesét. Aztán tavasszal nagyon beindult a szekér, 1926. május 9-én a Hungária körútra 4 fordulóval a bajnokság vége előtt már 7 pont előnnyel érkezett a csapat. Mivel az a mérkőzés 1:1 arányú döntetlennel végződött, a bajnokságot már ott megünnepelhette. Ezek után a csapat visszaesett formájában (1 döntetlen 2 vereség), hiszen nem volt már számára jelentősége az erőlködésnek. Az előző mondatot Szigeti Imre csapatvezető mondta az utolsó forduló után. Ha az utolsó 3 meccsnek nem is volt jelentősége, annál inkább a következő kettőnek, hiszen ebben az évben is megrendezték az országos döntőt. 1926.június 10-én előbb a Szegedi AK csapatát verte a Fradi 3:0-ra, majd három nappal később a döntőben az MVSC-t 4:0-ra, ezzel országos bajnok is lett!

A bajnokcsapat jellemző összeállítása ez volt: Huber – Takács I, Hungler II – Furmann, Müller, Blum – Mácsai, Steczovits, Pataki, Sándor, Kohut.

A Magyar Kupa szezonbeli története Fradi szempontból egy kicsit homályos. Miután az előző kupasorozatban 1925.08.23-án elvesztette az FTC a „kisdöntőt” az UTE ellen, 1925.10.11-én Kecskeméten játszott a 3.helyért, amely mérkőzést 3:1-re meg is nyerte. Több kupamérkőzése pedig nem volt. Ebből az valószínűsíthető, hogy az új sorozatban nem indult.

Újra indult viszont a Húsvéti-serlegért 1926-ban, amelyet a Slavia Praha, az UTE és az MTK ellenében meg is nyert. Az MTK elleni döntőn azonban történt egy s más. 1926. április 5-én az Üllői úton a félidőben 0:0 volt az állás. Az I.félidő határozott FTC fölényt mutatott, a II.félidőre azonban eldurvult a játék. Braun hasbavágta Blumot, ezért a játékvezető kiállította. Amíg Blumot ápolták, Nádler megsértette az egyik rendőrkapitányt, mire Nádlert a rendőrök levezették a pályáról. Erre az MTK játékosok odafutottak, a tömörülésben csak azt lehetett látni, hogy Molnárt is vezetik kifelé, amire az egész MTK levonult. Bár a rendőrkapitány visszaengedte a pályára az MTK játékosait, a kék-fehérek nem folytatták a mérkőzést. Az intézőbizottság határozata alapján a hiányzó 18 percet zárt kapuk mellett, április 16-án kellett lejátszani. (Csak emlékeztetőül, amikor a Fradi vonult le testületileg az MTK ellen 1922-ben, akkor nem volt folytatás, a pontokat elvették, ami akkor a bajnokságba került.) Mindenesetre április 16-án a tömeg kívülről fogta körbe a pályát, felmásztak a fákra, minden magaslatot elfoglaltak. A 18 perces újrajátszás 22 szabadrúgással telt el, az eredmény nem változott, maradt a 0:0, ami az FTC serleggyőzelmét jelentette. A mérkőzés után a megnyitott pályára betóduló ezrek nagy ünneplésben részesítették a csapatot, akik ezek után elkezdték az edzést.

Ebben az idényben nem volt téli túra, az országos bajnoki döntő után kelt útra a csapat, ismét Németországba, majd hazafelé Bécsbe és Pozsonyba. Ezek voltak az egységes amatőr FTC utolsó mérkőzései. Az alábbiakban fel is idézzük:

1926. június 19. Berlin: FTC – Tennis Borussia 3:1
1926. június 20. Hannover: Arminia – FTC 0:7

Persze erre is van némi magyarázat, amely nem a német szervezők sportszerűségéről árulkodik. A berlini mérkőzés után a csapat azonnal Hannoverbe indult. A vonaton elfogyasztott uzsonna után a stendali állomáson Huber, Müller és Furmann leszállt a mozgó büféhez, közben a németek minden jelzés nélkül elindították a vonatot. A három játékos ezt észlelte, a még lassan mozgó szerelvény után szaladtak, ám a felszállásban a vasúti személyzet megakadályozta őket. Így a csapat nélkülük ért Hannoverbe pontban délben, ahol fél négykor kezdődött a mérkőzés. Mivel csak 10 játékos volt, akik közül hárman ráadásul kisebb sérüléssel bajlódtak, a kapuba Huber helyett Hungler II állt, a mezőnybe pedig beállt Tóth edző is. Ráadásul meccs közben a szükségkapus is megsérült.

1926. június 22. Bréma: FTC – Bremer SV 3:1
1926. június 24. Drezda: Guts-Muths – FTC 3:2
1926. június 27. Bécs: FTC – Rapid 2:2
1926. június 29. Pozsony: FTC – Pozsony válogatott 2:0

Az utolsó amatőr összeállítás: Huber – Takács I, Hungler II – Furmann, Müller, Matkovich – Héger, Varga I, Steczovits, Sándor, Kohut.

Az 1925-26-os szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

42 mérkőzés: 22 győzelem, 11 döntetlen, 9 vereség: 98 : 64 gólarány

Blum Zoltán csapatkapitányunk egy UTE elleni meccs előtt:

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
nemzetisport.hu