Kertész Tamás 1929. április 1-jén született. Pályafutása a Szőnyi úton, a budapesti vasutascsapatban, a Budapesti Lokomotívban kezdődött. 23 évesen került át az akkor Budapesti Kinizsi néven szereplő Fradiba. Első mérkőzését az új hullámhoz tartozó Gulyás Gézával, Orosz Pállal, Mátrai Sándorral és Fenyvesi Mátéval együtt 1953. február 22-én játszotta a Kőbányai úton. Az ellenfél a Ganz Vagon volt, a teljesen átszerveződött csapat 1:1-re végzett.

Kertész Tamás 1953 és 1960 között a Ferencvárosban összesen 180 mérkőzésen szerepelt (97 bajnoki, 69 nemzetközi, 14 hazai díjmérkőzés) és 54 gólt szerzett. Ebből is látszik, hogy gólerős jobbszélső volt, akinek a gyorsasága mellé kiváló fejelőkészség is párosult.

1955 októberében kétszer szerepelt a nemzeti 11-ben, mégpedig két győztes mérkőzésen. Először Prágában a Csehszlovákia elleni 3:1-es meccsen, majd Budapesten a 100. magyar-osztrák összecsapáson, amelyen 6:1-es hazai győzelem született. Olyan csatársor jobbszélén játszhatott, amelyben Kocsis, Tichy, Puskás és Czibor partnere volt!

Folyamatos szereplését különféle sérülések gátolták. Így volt ez a Fradi híres ausztráliai túráján is. A bécsi Austria elleni meccsen kitűnően játszott, az első gólt Kertész átadásából Fenyvesi lőtte. Bár az osztrákok egyenlítettek, Tüske újabb gólt szerzett. „Most már nincs megállás. Az újabb gól szárnyakat ad a fiúknak. Egyre-másra rohamozzák Ondreischka kapuját. Most éppen Kertész fut el a jobbszélen. Egyedül tör a kapu felé! Elhagyja a teljes osztrák védelmet! Még 20 méter, még 15, még… De mi történt? Kertész a combjához kap, leáll, és a labdát a bécsi kapus kényelmesen felszedi. Ezt se gondolta volna! Kertész fájdalmas arccal biceg le a pályáról. – A szokásos – mondja keserűen.” (Idézet Csanádi Árpád Fradi-fiúk Ausztráliában című könyvéből.) A hosszú ausztráliai túra alatt felépült sérüléséből, a 17 mérkőzésen összesen 17 félidőt játszott és 4 gólt lőtt.

1958-ban, az MNK győztes csapat tagja volt. Az ismétlődő sérülések miatt azonban gyakran kimaradt a csapatból. Az intelligens, csapattársai szerint kivételesen rendes, jó lelkű játékos reálisan felmérte a helyzetét és Debrecenbe igazolt. Debrecenben – négy éven át – elsősorban középcsatár poszton szerepelt, 1960/61-ben egy Diósgyőr elleni nagy mérkőzésen mesterhármast ért el. Ő lőtte a Debrecen jubileumi, 300. gólját 1961-ben, ráadásul pont a Fradi ellen.

Aktív játékospályafutása után edzőként is tevékenykedett, először Debrecenben, majd külföldön, Etiópiában, Ghánában, Iránban és Líbiában.

Fiatalon, 60. születésnapja előtt egy hónappal, 1989. március 2-án, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Emlékezzünk rá 80. születésnapján!

Balaginho