A legnépszerűbb Fradival foglalkozó honlap (ha nem írnánk le nevét, akkor is mindenki tudná, de leírjuk, mert így illendő: az ulloi129.wordpress.com) húsvéthétfőn kérdést intézett az olvasóihoz: mit jelent nekik a Fradi?

A beérkező válaszok „helyet követelnek maguknak” ezen az oldalon is….

Matyiő:

Az életet! El se tudnám képzelni, hogy mi lenne, ha egyszer egy nap úgy ébrednék fel, hogy nincs többé… Valószínűleg felkötném magam.

kripo67:

Über Alles Franzstadt! Én már tudom, mit jelent ez.
Furcsa leírni, de a Fradi többet jelent a szerelmemnél, családomnál és mindennél, ami körülvesz vagy fontos lehet.
(sorry család! bár ők ezt nagyon jól tudják…)

Amuka:

Hogy nekem mit jelent a FRADI, azt nehéz leírni, de hogy a családnak mit jelent, azt röviden egy példával érzékeltetném. A nagymamám, isten gyugosztalja, azt sem tudta,hogy a focit gólra vagy pontra játsszák. Azt, hogy mi az a les,azt hírből sem ismerte, de ,hogy ki a legjobb: FRADI,azt igen. Na akkor képzelhetitek!

roland76:

AZ ÉLETET!

Zsolti:

Én csak röviden, tömören mondom el, mert szerintem mindent elmond. HAZA, CSALÁD,FRADI! EZ A HÁROM A LEGFONTOSABB!

Kr0n:

Mindent! Azt hiszem, nincs olyan óra, hogy ne foglalkoznék a Fradival! 🙂 És persze a hétvégéket se tudnám elképzelni meccs nélkül!

Gyulus:

Nekem az Életet.

Gabesz027:

A lényeget elmondták már előttem.
Az életet jelenti. Nálam ez duplán igaz. Ha nincs a FRADI, akkor valószínű én már nem írok ide többé semmit. Még csak 28 vagyok, de velem már sok minden megtörtént, és nem jó dolgok. A FERENCVÁROS adott erőt a nehéz időkben.

Janó:

Egy életérzés… nincs nap, hogy ne gondolnék a Fradira. Amikor csak tehetem, olvasom, nézem, hallgatom a Fradival kapcsolatos dolgokat. El se tudnám képzelni, hogy milyen lenne a Fradi nélkül! Egy hatalmas űr lenne bennem, amit semmilyen más sportklub nem lenne képes betölteni…

tomcsi18b:

A Fradi annyit tesz számomra, mint egy érzés! Amikor 8 éves voltam, először láttam fradimeccset a tvben, édesapám ültetett oda, hogy nézd fiam ez az egyetlen FOCIcsapat Magyarországon, ami igazi, lelkes focit játszik! A szív ami hajtja őket, nem a pénz! Nem igazán értettem, mit akar ezzel mondani akkor, de mára megértettem!
Én úgy gondolom, nem én választom meg a kedvenc csapatomat, ő választ ki engem! Tudom érdekesen hangzik, de szerintem így van. Amikor megnézel egy meccset, vagy kimész, érzed belülről, hogy ez a te csapatod, hogy neki kell szurkolnod, hogy nem létezik mégegy ilyen csapat… Ha megszólít ez a hang, nem tudsz neki ellenállni…

eleklaci:

Semmit és mégis mindent…

Martinez:

Isten – Haza – Ferencváros

fradista tivadar:

Nekem az életemet!!!

KicsiGila:

Ezt nem lehet elmondani, ezt érezni kell! A Fradiért MINDENT! A Fradit SEMMIÉRT!!!
Ezért élek, és ez tart életben egész héten!

franto1984:

Életérzés, család, szórakozás, hobbi, barátok és mindez egy helyen!

saskaa:

Mindent!

piszok alfréd:

Én az esküvőmet halasztottam el, mert meccs volt pont akkor. Mit írjak még?

franky08:

Ezt szerintem nem lehet szavakba foglalni… legbelülről jön ez az érzés, ami mindennél nagyobb…
ha a Fradi nem lenne, akkor nem lenne értelme az életnek.
Ferencváros Mindörökké!!!

zöld-fehér:

Régen nagy focirajongó voltam. Nem hagytam ki sosem a rangadókat, a BL-t. De már nem köt le sem az EB, sem a BL, CSAK A FRADI! Nem is emlékszem, hogy mikor néztem végig teljes 90 percet, talán az EB-döntőt!
De a FRADI meccseit sosem hagyom ki! Felveszem a mezemet és megyek a szentélybe! Ez már szerelem, minden gólnál, helyzetnél dobban a szív! 🙂 Olyan, mintha saját magam rúgnám a gólokat!

KL:

EGY ÉLET, EGY ÉRZÉS, EGY MÁS VILÁG!

ger1899:

Nekem a HITET és az ÉLETET jelenti.
Kevés jobb dolog van annál, mikor egy fontos meccset játszunk, 2 órával a meccs előtt a büfékben meg az aluljárókban megy az éneklés, beszélgetés.
Kevés jobb dolog van annál, mikor legalább 10 ezer ember van a stadionban, és csapatunk gólt szerez.

von1899:

Saját álmaim megvalósulása, mikor 11 gladiátor küzd a Fradiért. 84 óta örök kötelék köttetett köztünk.

Lalolib:

Erre a kérdésre talán nem is lehet felelni. Közel negyven éve próbálom megfejteni, hogy mit lát a szemem és mit érez a szívem, ha Fradiról van szó, de ezt nem lehet egykönnyen megfogalmazni.
Talán segítségül hívom Hioszi Tatiosz gondolatát:
“Amit a szem lát, nem látja ugyan a szív,
de a látvány hatása beszivárog a lélekbe.
Amit a szív lát – üzenet: a lélek üzenete a gondolatoknak.”
Mindörökké Ferencváros!

Ha már ilyen személyes élményeket is felelevenítünk, akkor engedjétek meg, hogy én is elmeséljem az enyémet. Az év már homályos, de 8-10 éves lehettem. Apám szenvedélye is a Fradi volt, tőle örökölte az egész család. Beteg lett, asztmás, mely a 60-as években még komoly betegségnek számított. Kórházban volt, lesoványodva, hitehagyottan. Egy valamit leszámítva, a Fradit. Arra nagyon is emlékszem, hogy anyám azzal jött haza, hogy apu legfőbb kívánsága az volt, hogy ha vasárnap megy a család látogatni, akkor vigyük magukkal a hétvégi Fradimeccs eredményét. Nem voltunk vallásosak, de arra tisztán emlékszem, hogy mikor a rádión hallgattuk a körkapcsolást, akkor bátyámmal kimentünk az udvarra és imádkoztunk Istenhez, hogy segítse győzelemhez a Fradit, hogy jó hírrel menjünk másnap látogatni apámat. A csapat győzött és mi büszkén álltunk az ágya mellett és újságoltuk a hírt. Láttam a szemében a könnycseppeket, melyek lehet, hogy a család látványa indított el, de én biztos voltam benne, hogy imádott csapata győzelme adott erőt neki. Szerencsére a betegséget legyőzte, még ma is él, túl a nyolcvanon, és még tegnap is láttam a szemében a csillogást, amikor kinyomtattam neki Fradissimo közvetítését a szolnoki meccsről.
Bocsi, de most engem is elragadtak az érzelmek…

trebla77:

Tízéves koromban 40 fokos lázzal kiszöktem a a stadionba egy FTC-Szombathely meccsre. Lehettünk vagy 40 000-en. Vagy fiatal felnőttként, ha csak tehettem az éttermünkbe jártam vacsorázni, hogy érezzem azt az érzést, amit csak mi ismerünk. Vagy unalmasabb napon lementem a pincébe sörözni, nem a sör kedvéért, hanem a fradi-levegő miatt. Az étterem bezárása nekem óriási veszteséget jelent. Remélem az új pályánk a szabadidőnkben is találkozóhely lesz. Meg az edzések hangulata, mikor már nem tudja kivárni az ember a hétvégét, látni kell a csapatot.
Még a szomorú meccsek után is, mikor már szinte mindenki elhagyta a szentélyt, de te egyedül még mindig nehezen mozdulsz… vagy a nagy örömök idején, mikor már a labdaszedők is bementek az öltözőbe, de te még mindig nem tudsz szabadulni az élménytől. Ezt az érzést csak mi ismerjük. Ha valahol ráköszönsz régi játékosunkra, hogy Hajrá Fradi, Ő ismerősként üdvözöl, mert tudja, hogy Te is a családhoz tartozol.

Sirka:

Egy érzést, ami ráadásul elég jó is!!!!
(Két gyönyörű színt is persze)

Fradiszerelem:

Fradiszerelem… A név kötelez!!!

Rocky:

Egy érzés, mely sosem múlik

Tattara:

Tulajdonképpen újkeletű érzés bennem a Fradizmus. Tekintve, hogy NB1-es meccsen még sohasem voltam (ezelőtt édesapám mindig is távol tartott a Fraditól: “Fiam, egy dolog sose légy: Fradista.”). Egy baráti társasággal mentem ki először az Üllői útra, az első NB2-es szezonban. Akkor megfogott egyszerre minden, a sok néző, a hangulat és mára már tényleg minden héten “csak a szombatra várok”.
Egyszerűen életstílus. Ha tehetem lemegyek vidékre is, és most, hogy feljutunk az NB1-be szerencsére sokkal többször ki tudok menni, mivel sok a pesti csapat. 🙂

fradihungaricum:

Csakis a jot! Nem sok jó dolog van, amitől akár megkönnyezek vagy borsódzik a hátam. A Fradi (ugyanúgy, mint a Magyarság) erre bármikor képes!
A Fradi mindazt jelenti, amit a nevem is: ugyanúgy, mint a Hazám, nekem a Fradi is egy Hungaricum ,tehát Fradihungaricum:)
Hajrá Fradi!
És merje valaki azt mondani, hogy a Fradi csak egy club! Ez példaértékü a mai világban, hogy az embereknek vannak ilyen érzelmi megnyilvánulásai, mint nekünk, hírhedett Fradistáknak. Ez nem csak egy Club! Ez egy nagy család!!!!!!!!!
Köszönet érte nektek, Fradisták.

KLaca:

Ezt elég könnyű nektek leírni, megfogalmazni, mert részesei vagytok ti is… Tudjátok, mit akarok azzal kifejezni, mikor azt mondom vagy írom, hogy ezt az érzést, amit érzek a FRADIKA iránt, egészen biztosan nem lehet szavakba önteni, hiába is próbálkozunk!
…de nagyon nehéz egy “idegen” embernek elmagyarázni… lehetetlen, mert ő vagy ők úgysem tudják ezt felfogni. Csak mi tudjuk! Csak azok az emberek, akik, ha mondjuk pl. Lipcsei szavait olvasva (”Imádlak,titeket Fradisták”) szinte bekönnyezik, megdobban a szívük és megköszönik Istennek, hogy egy Ilyen Család részei……..hogy egy ekkora szív részese, amely alkotja ezt a Családot, a FERENCVÁROSI TORNA CLUB-ot!

Tamás(Ottawa):

Ezt a Feltámadáskor épp aktuális kifejezést kicsit megváltoztatva, de jelentését megtartva így fejezhetném ki legrövidebben:
Fradi: voltál, leszel, vagy, s erre a sziklára építem lényem…

Tiberius:

Ez olyan, mint a szerelem. Ha meglátod a szerelmed, megdobban a szíved. Ha belépsz a Szentélybe, szintén. Ezt nem lehet megmagyarázni, ez belülröl jön, nem te döntöd el, mit érzel. Ha nem nyerünk, vacak az egész hetem. Az egész megérinti az ember lelkét, nem lehet ellene tenni. Azt hiszem maga a csoda.Az élet egy csodája. Csak a FRADI.

pölöskey!dr0:

Fradi, az nekem más mint a többi csapat, mert szerintem Fradistának lenni egy életforma. Hétfőtől szoktam készülni, ha megyek a vasárnapi mecsre… nagyon más…inkább olyan belső érzés ez, mint a szeretet az apa, az anya vagy a Jóisten iránt, nem nagyon lehet szavakkal elmondani…

gyurka24:

Egy vallás, egy szerelem, egy életérzés. Egy ajándék a Jóistentől, egy olyan ajándék, ami végigkíséri az életem. Minden egyes nap foglalkoztat, elgondolkodtat, boldogít vagy éppen letör (ha kikap a csapat). Olyan mély érzelmeket vált ki belőlem, amit szinte semmi vagy senki sem tud kiváltani belőlem. Létfontosságú számomra, olyan mint a levegő. Ha a Szentélybe lépek, úgy érzem otthonomra leltem. Beleborzongok a meccseink hangulatába, ahol sok ezer testvérem szíve ugyanazért dobban meg: FERENCVÁROS!
Az emlékeinket mindenhova magunkkal visszük, a sírba is. Szerencsére nekem lesz mit magammal vinnem, mikor a Föld maga alá temet.
Ha a síron túl is van egy élet, ott sem szeretnék mást csak Téged: IMÁDLAK FRADI!!!

Zotmund 65:

A pestieknek nem tudom, mit jelent a Szentély. Nekem például, amikor egy párszáz kilométert utazva megpillantom, végigfut a hideg a hátamon. Amikor egy olyan emberkével megyek meccsre, aki még nem látta a Szentélyt, és én vagyok a szerencsés, hogy bemutathatom neki, akkor szerintem jobban izgulok, mint ő. Csak ennyi… 🙂
A legszebb élményem viszont az volt, amikor a Fiamat vittem fel először, amikor először mutattam neki a kandelábereket a villamosból, hogy: nézd, ott van a Fradi pálya! Csak a szemét néztem, és láttam benne a csillogást, és amikor először mentünk fel a lépcsőn, majd meglátta a pályát, és csak ennyit mondott: ” Apa, ez gyönyörű! ” Akkor, ott lett Fradista, és én majdnem sírtam, persze nem tehettem, csak néztem, ahogy ámult, sokkal jobban, mint egy cirkuszban. Most viszont már nem is írok többet, mert…

Peti:

Én nagyon megfogalmazni nem is tudom az érzéseket, így egy picit a “helyzetünkről” elmélkednék. Az köztünk elfogadott tény, hogy ilyen érzelmek csak nálunk vannak. Ezért léteznek a következő fogalmak: fradizmus, fradista, Fradi-szív. Nem véletlen, hogy csak nálunk van ilyen. És valószínűleg ezért sem szeretnek minket. Ők is tudják, hogy van, de sosem érheti őket ilyen impulzus életük során, nem érezhetik ezt, ezért is irigyek ránk.

Így a végére eszembe is jutott, hogy mi az egyik legmegfelelőbb megfogalmazása számomra: egy második család. Igen, talán ez lesz az.

franz56:

Egy szóval negfogalmazva : mindent !

Pituka89:

Hogy mit jelent? Ezt szavakkal képtelenség elmondani. Ez egy sokkal “durvább” érzés, mint bármi a világon, az előttem szóló szavaival élve: Mindent!

FradiDani:

Én olyan 12 éves lehettem amikor először kimehettem meccsre. Egy gimnáziumi tanárunkkal beszéltük meg, hogy kimegyünk. A tanár nem jött el, mi ennek ellenére kimentünk. Azelőtt csak otthonról voltunk Fradisták, fotelból néztük a meccseket. A 12-es szektorba vetttünk jegyet, és egy győztes meccset láttunk, 3-2-re vertük a ZTE-t. Én a következő hazait már a táborban szurkoltam végig és azóta körbejártam az országot, jártam európában a Fradiért, a Fradival. Mert a Fradi Mi vagyunk! Ha megkérdezik, hol születtem, én így mondom: Ferencváros, IX. kerület, Budapest. Lányok jönnek mennek az életben, de a Fradi örök! Nem tudnék nélküle élni…

vanson:

Egy Élet! Egy Érzés! Egy Más Világ! FERENCVÁROS!

tibu1:

Nem tudom, mikor tettem meg életem első lépését, de további megszámolhatatlan követte. Nem emlékszem az első szóra, ami elhagyta ajkam, de egyszercsak folyamatosan beszéltem. Nem tudom, mikor mondtam ki először azt a szót, Ferencváros, de egy személyes történelem kezdődött el, mely azóta is körbefonja életemet! A Fradi számomra az identitásom része, hiszen ahogy Magyarnak, úgy Fradistának is tartom magam és ezt nem csak sablonosan megemlítem magamról, hanem ez egy életérzés, erre büszke vagyok! Büszke, mert részese lehetek egy a történelmi viharokat átszelő, nagymúltú klubnak, ami nem csak a sportról, hanem eszmékről, erkölcsről és összetartozásról is szól! A Fradi minden emberből kivált valamit, ez a klub az évek során nem csak ismerté, de fogalommá vált. Nem tudok olyan emberről aki ne ismerné ezt a nevet, akinek ne fűződne valami élménye ehhez a névhez és ehhez a névhez kötődő fogalomhoz! Amikor csapatunk létét a múlandóság árnyéka elszürkítette, megfogadtam, ha meg is szűnik ez a klub, akkor sem leszek soha más együttes szurkolója, de ez nem is fogadalom volt, ezt mindig is tudtam, hanem csak egy vészes időszak kipréselte belőlem, az addig is bennem lévő felismerést! Én Fradistának születtem és Fradistaként is fogom elhagyni ezt a földi létet! Aki egyszer is átérezte, milyen egy hangrobbanás közepette összeölelkezni ismerőssel és ismeretlennel egy várva várt gól után, milyen egy győztes meccs után boldog és büszke emberek szemébe nézni, annak soha nem lesz a Fradi szó közömbös, annak vérévé válik a zöld szín és egy életre elkíséri a Ferencváros szeretete!

Frankcity:

Hogy mit jelent nekem a Fradi?
Fradi Szív…
És innentől nem lehet megmagyarázni, ezt valaki vagy érzi, vagy nem.
(Egyébként, ezt én is apámtól örököltem.)

A Fradi számomra is valamiféle különleges ötvözete a magyarságtudatomnak és a hitemnek. Nem tudom, hogy lehet ez. De büszke vagyok rá. És nem csak önmagáért a Fradi létéért vagyok boldog, hanem úgy érzem, hogy ez a legmélyebb értékek valamiféle különleges manifesztációja itt a földön. Amikor a Fradinak szurkolok, akkor úgy érzem, hogy valahogy az igazságnak is szurkolok. És köszönöm Istennek, hogy Fradi-szívem van és kívánom, hogy minél több ember élje át ezt a csodálatos érzést.

És nagyon boldog vagyok, amikor ilyen felemelő hozzászólásokat olvashatok, és nagyon jó érzés tudni, hogy ilyen remek emberek vannak a világban, és ráadásul Fradisták. Talán nem véletlen, nem tudhatom, de azt biztosan állíthatom, hogy pont ezért mindegy, hogy ki a tulajdonos, még szinte az is mindegy, hogy kik és hogy játszanak a Fradiban. Mert a Ferencváros, mi, szurkolók vagyunk, és ezt nem vehetik el a szívünkből. A Ferencváros valódi ereje és csodája a szurkolók emberileg értékes volta.

Hajrá Ferencváros, a nemzet és az igaz értékek csapata!