Deák Ferenc

Deák Ferenc 1922. január 16-án született Szentlőrincen. A futballt is ott kezde el…
De hogyan? Ő maga így emlékezett vissza erre:

Bármilyen furcsa, tizenéves srácként a Szentlőrinci AC ificsapatában még kapust játszottam. Nem is ment rosszul a védés. Egyik vasárnap Kispesten játszottunk. Egy előrevágott labdára kivetődtem. Balszerencsémre egyszerre értem oda valamelyik kispesti csatárral. Olyan szerencsétlenül csaptunk össze, hogy a lendülő lába pont a fejemet találta el. Agyrázkódást kaptam, betört a fejem. Amikor hazavittek, a szüleim megfogadtatták velem, hogy soha többé nem állok a kapuba.

És hogy, hogy lett mégis csatár? Folytatjuk a visszaemlékezést:

A fogadalom ellenére a szívem csak visszavitt a SZAC-pályára. Az egyik edzésen, mint labdaszedő, a kapu mögül rúgtam vissza a labdát. Ezt meglátta Berkessy Elemér, a SZAC akkori edzője, a Fradi egykori válogatott játékosa. Odahívott magához és megkérdezte: Öcsikém, melyik csapatban játszol? Elmondtam neki a sérülésem történetét, a szüleimnek tett fogadalmamat. Még mielőtt befejeztem volna a mondókámat, a mester közbevágott: Fiam, te soha többé nem mész vissza a kapuba, belőled csatárt faragunk!.

A „faragás” sikerült, Deák Ferenc nagy csatáregyénisége lett előbb a SZAC-nak, majd a Ferencvárosnak. Kétszer lett gólkirály, a Szentlőrinci AC csatáraként az 1945-46-os szezonban 66 találatot ért el, s ezzel máig élő Guiness-rekordot állított fel. 1947-ben a Ferencvárosba igazolt, s a zöld-fehér egyesületben ismét gólkirály (59 góllal), valamint 1949-ben magyar bajnok is lett. Hússzoros válogatott, ahol 29 gólt lőtt. Méltán tüntették ki 1997-ben, Münchenben az Évszázad Gólkirálya címmel. 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott és Pestszentlőrinc díszpolgárává választották. 1998. április 18-án hunyt el.

Emlékét örökre megőrizzük!