110 évvel ezelőtt történt, hogy egy lelkes kis csoport felismerte a kor egyik legnagyszerűbb emberformáló törekvésének, a sportnak fontos szerepét, és Budapest akkor egyik legfiatalabb külvárosában sportklubot alapított Ferencvárosi Torna Club néven.

1899-ben az FTC létrejöttének évében az MTK, a MAC, az OTE, a MUE és a többi már megalakult egyesület mellett a BTC volt hazánkban a legnépszerűbb egyesület. Nagy szerepet játszott ebben az 1896-ban Svájcból hazatérő Ray Ferenc vegyészhallgató, aki megismertette a BTC tornászsportolóit a magával hozott futball-labdával. Mindemellett lelkesen beszélt a „rúgólabdával” végzett játék szabályairól, fortélyairól és a labdarúgás őshazájáról, Nagy-Britanniáról, ahol már 1867-től alakultak football clubok. Így, a labdarúgás bevezetésének köszönhette a BTC a sokáig tartó népszerűségét. Magyarországon már 1892-től ismerték a futballjátékot, szabályait is lefordították, a baj csak az, hogy rosszul, ezért késett az igazi elterjedés, amelyhez kellett egy messziről jött ember, aki tudta, mit hoz magával és megnyerte sporttársai támogatását. A játék népszerűsége gyorsan nőtt, köszönhetően egyik első hazai művelőjének, az első olimpiai bajnok, Hajós Alfréd csatlakozásának is. A BTC futballistái eleinte egymás között játszottak, jellemzővé vált, hogy az akkori sportokat megtekintő cilinderes, látcsövekkel felszerelt nézők mellett megjelentek a grundok srácai is, akik körében gyorsan népszerű lett az új sport. A futball teret nyert magának, szerte a fővárosban alakultak futballal foglalkozó klubok.

Ebben a budapesti korhangulatban szinte természetes, hogy a ferencvárosi Mester utcában, a Rezső téren és mindenütt a házak közötti grundokon előkerült a labda, amit rúgtak, még ha csak rongylabda volt is. A Mester utcai fiatalok csoportokba verődtek és a „Tizenegyek bandája” néven váltak ismertté a környéken. Ezek a gyerekek képezték a magvát a későbbi ferencvárosi sportnak, illendő név szerint is megemlíteni őket: három Sturza fiú, három Békés testvér, Kidling János, Coray Franci, Weisz Pista, Malaky Jani és Janisch Gyula alkották a „bandát”, akik a Tűzoltó utcában levő Sturza gyárhoz tartozó telken sportoltak, ugrottak, futottak, kerékpároztak, dobásban versenyeztek, de mindenekelőtt rúgták a labdát. Ez még nem volt sportegyesület, egyszerűen csak imádták a sportot. Amikor tanulmányaikat elvégezték a Mester utcában, továbbra sem tudtak sport nélkül élni, ezért a már meglevő egyesületekbe jártak hódolni a szenvedélyüknek.

Egy ilyen történelmi pillanatban érkezett haza Prágából Gabrovitz Kornél, az egykori Mester utcai diák, aki előtt nem volt ismeretlen a labdarúgás. A prágai Slaviánál már angol edző működött és megismerte az angol típusú klubéletet is. Hazaérkezve kiadta hát a jelszót: alakítsunk mi is klubot itt a Ferencvárosban. Megkereste a BTC-be sodródott Weisz Pistát, aki ott csak tartalék kapusként szerepelt, hogy szervezzenek egy „Ferencvárosi BTC-t”. Weisz Pista vevő volt az ötletre és kitűnő szervezőnek bizonyult, rövidesen az összes régi barátot rábeszélte, akik örömmel vették a kezdeményezést.

Ilyen gyűjtőíveken jelenkeztek 1899-ben

Mindez pénz nélkül csak ötlet maradt volna. A lelkes aktivisták közül csak a Sturza fiúk szülei voltak jómódúak, a többiek nem számíthattak anyagi támogatásra. Adott volt a feladat, mecénásokat kellett szerezni. A kerület lakóinak egy részét a kispolgárság, a kisiparosok alkották, rájuk számítottak elsősorban. És milyen kellemesen csalódtak. Kiderült, ha jó ügyről van szó, a kerület munkásaira ugyanúgy számíthatnak, mint a jómódú polgárokra. Elsőnek Gráf József pékmestert sikerült támogatóként megnyerni, aki a Ferencvárosi Polgári Körbe tömörült tagság nagy számát sorakoztatta maga mögé és ha szükség volt rá, példamutatóan mindig elsőnek nyúlt mellénye zsebébe a pénztárcájához. Pénz mellett, jó tanácsot is adott: „Pálya is kell, felszerelés is kell, ahhoz pedig igazi protektor kell!”.

Dr. Springer Ferenc

Javaslatával, a klub megalakításának a tervével megkereste dr. Springer Ferenc ügyvédet, a kerületi polgárság szellemi vezérét, aki egyetértett vele és felkarolta azt.

Megmozdult tehát egész Ferencváros sportszerető lakossága és sportolni vágyó ifjúsága. 1899. április 15-én az Üllői út és a Viola utca sarkán levő Gutgessel-féle vendéglőben több mint százan jelentek meg, hogy elhatározzák az egyesület létrehozását. Első lépésként a Gabrovitz Kornél, Weisz István, Békés Gyula, Malaky János és Varsányi Gusztáv összetételű „tisztikart” választották meg, akiket egy 30 tagú választmány támogatott a munkájában. Kitűzték az alakuló közgyűlés helyét és idejét is a Ferencvárosi Polgári Kör, a mai IX.kerületi Polgármesteri Hivatal épületében, 1899. május 3-ára.

Keönich Boldizsár és Weisz István erre az időpontra elkészítették az egyesületi alapszabályt, amit a közgyűlés el is fogadott és egyebek mellett kimondták:

„…a klub neve FTC lesz… jelmondata: ERKÖLCS-ERŐ-EGYETÉRTÉS…színe: fehér-zöld…”

Magától értetődőnek tartották, hogy a nemzeti színekből válasszák az egyesület színeit. Tekintettel arra, hogy a BTC a piros-fehér színeket használta, az FTC a fehér-zöld mellett döntött.

Az alakuló közgyűlésen megválasztották a vezetőséget. Díszelnöknek Tolnai Lajost a kerület képviselőjét, elnöknek dr.Springer Ferencet, alelnöknek Kurfürst Miksát és Vajda Károlyt választották. A vezetőség tagja lett Schneider Béla, Kunzer Gyula és Weisz István.

Az FTC megalakulásának idején csupán a labdarúgással foglalkozott, ennek ellenére nevében nem a futball, hanem a torna szó szerepelt. A vezetők ezt azzal indokolták igen helyesen, hogy egyéb sportágak művelését is tervezik és mivel a torna szó akkoriban a sport általános megjelölésére szolgált, ez került az egyesület elnevezésébe is.

Így kezdődött 110 évvel ezelőtt. A vezetőség azonnal munkához látott, legelső lépésként olyan területet szereztek, ahol sporttelepet létesíthettek. Ez volt a Soroksári úton. És a munka nem állt meg, az eremények nem maradtak el!

Köszönet az ősöknek, az alapítóknak! Köszönet mindenkinek, aki az idők során áldozatvállalásával, munkájával, lelkesedésével, tehetségével, szorgalmával egy izmust tudott az egykori külvárosban létrehozni! A sporton belül egyedülállóan ki tudott termelni egy életérzést, a FRADIZMUST, amely nemzedékek életét határozza meg és ad értelmet neki! Kívánjuk, hogy ne csak a név és a színek, hanem a jelmondat is örök maradjon, legyen mindig ERKÖLCS, ERŐ és EGYETÉRTÉS, ez a három szó mindig, mindenkinek juttassa eszébe, hogy FERENCVÁROS!

Nagy Béla munkáinak felhasználásával az összeállítást készítette:
Simon Sándor