A háború szelét a futballban idehaza még nem nagyon lehetett érezni. Az MLSZ például reformra szánta el magát, 14-ről 16-ra növelte az NB I létszámát, amely abszolút csúcs a korábbiakhoz képest. A Fradi ennek a bajnokságnak úgy vágott neki, hogy a legutolsó kettőt megnyerte, az egyiket gólaránnyal, a másikat hatalmas pontelőnnyel. Mi sem természetesebb, az új bajnokságban is esélyesnek tartották.

Ehhez képest alulmúlta az elmúlt 41 év minden teljesítményét a csapat, csupán a számára egyáltalán nem dicsőséges hatodik helyen végzett.

A bajnoki tabellából látható, hogy a támadóalakzattal különösebb probléma ezúttal sem volt, újra 100 gól felett termeltek, nem is kevéssel. Ám a védelemről ez nem volt elmondható, ez az alakzat is rekordott döntött, ilyen sok gólt egy bajnokságban a fennállása során még nem kapott a Ferencváros, nem is beszélve a tíz vereségről. Ez nem a Fradi bajnoki szezonja volt.

A bajnoki szereplésre gyógyírt a Magyar Kupában keresett és talált a csapat, amely sorozatot megnyerte. A Kaposvár, a későbbi bajnok Csepel, a Gamma és a Salgótarján csapatain keresztül vezetett az út a döntőbe, amit a Diósgyőri MÁVAG ellen vívtak meg, sikerrel.

Az egyéb díjmérkőzések sorában 1940-ben új kezdeményezés indult. Nyáron, Szent István ünnepéhez igazítva írtak ki új sorozatot, amelynek fő támogatója az Elektromos Művek volt. Saját, Latorca utcai pályáján már 1940-ben bevezette a villanyvilágítást, ebből az alkalomból találtak ki egy villanyfényes meccs-sorozatot Szent István Kupa néven. Minden mérkőzés este 1/4 9-kor kezdődött. Az első évben a Fradi a nemzetközi kötelezettségei miatt nem nevezett, ám 1941-től rendszeres résztvevője lett a kupának. Ebben az évben nyolc együttes indult. Az első mérkőzést a Nagyvárad csapata ellen 3:2-re megnyerte a Fradi, majd a következőn nagyszerű játékkal, mindent elsöprő lelkesedéssel, egy kiállítást is bőségesen kompenzálva akarati tényezőkkel, 7:1-re legyőzték az Újpestet, bejutván ezzel a döntőbe, ahol a „házigazda” Elektromos volt az ellenfelük. Jóval gyengébb játékkal, mint a régi nagy rivális ellen, de sikerült a győzelem 2:1-re, amivel a Fradi kupagyőztes lett.

A háború miatt külföldi túrára ebben a szezonban sem került sor. Karácsony előtt és után a horvát Gradjanski csapatával játszottak le egy-egy mérkőzést, amelyeken itthon 3:1-re győztek, idegenben 4:2-re kikaptak.

Az 1941-42-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

40 mérkőzés: 23 győzelem, 6 döntetlen, 11 vereség: 167 : 87 gólarány

Az amatőr csapatként szereplő FTC az amatőr NB III Észak-Dunántúli csoportban az 5. helyen végzett, 22 mérkőzésen 11 győzelemmel, 4 döntetlennel és 7 vereséggel, 67:43-as gólkülönbséggel.

A szezon csapatkapitánya: Lázár Gyula, a Tanár úr, aki két kupát is magasba emelhetett:

Forrás:
Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973
nemzetisport.hu