Volt egy fiatal, egyre markánsabb csapat, amely már az ezüstéremig jutott. Mi sem természetesebb, a szurkoló már kezdett az aranyról, az újabb bajnoki címről ábrándozni. Annál is inkább, mert a legutolsó ilyen élmény régen, fájdalmasan régen volt, 1949-ben. Felnőtt egy új generáció, amelyik még nem tudott igazán szívből ünnepelni.

Ha a tabellára tekintünk, láthatjuk, most sem volt mód az ünneplésre. Nem hogy a bajnokságról, de még a dobogóról is lemaradt a csapat.

Sajnos, a bajnokság vége nem sikerült. Az utolsó négy mérkőzésen mindössze három pontot szerzett a csapat a megszerezhető nyolcból (akkor még két pont járt a győzelemért). Ráadásul úgy, hogy kétszer is kikapott, mégpedig a mezőny második felében végző Pécsi Dózsa és a DVSC csapataitól. Ezen az elmúlt évi ezüstérem múlott úgy, hogy még a dobogóról is sikerült lecsúszni. Fiatal, alakuló csapat, a későbbiek ismeretében nyugodtan mondhatjuk, nagycsapat volt ez. Ennyi hullámvölgy még beleférhetett. Albert Flóriánról azonban most is meg kell emlékeznünk. Ezúttal az 1960.12.11-én a Népstadionban, a DVSC elleni 7:0-ás győzelem alkalmából szerzett hat gólja miatt. Bajnoki mérkőzésen azóta sem volt ehhez fogható csatárteljesítményünk.

Az MNK versenysorozata továbbra is szünetelt. Ám a legutolsó, 1958-ban elnyert MNK trófea feljogosította a csapatot, hogy indulhasson az újonnan szerveződő európai kontinentális kupaküzdelmek közül a Kupagyőztesek Európa Kupájában, a KEK-ben. 1960.09.28-án Glasgowban a Rangers ellen volt a kupapremier. A félidőben még 1:0-ra vezetett a csapat, ám a rendkívül durva mérkőzésen a második félidőben két lest is elnézett az ellenfél javára a bíró, így 4:2-es vereség lett a vége. Október 12-én a Népstadionban a Fradi már a 49. percben behozta a kétgólos hátrányát, közel került a továbbjutáshoz. Sajnos azonban nem ez történt, a védelem egy nagy hibáját kihasználva a skótok szépítettek, így a 2:1-es győzelem kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz.

Két olyan periódus volt ebben az idényben, amikor a csapat barátságos nemzetközi találkozókat játszott. Az egyik az 1960-as római olimpia miatti bajnoki szünetben, amikor előbb a Népstadionban verték a Dynamo Berlin csapatát 6:3-ra, majd egy kétmeccses délvidéki túra következett, sajnos két vereséggel. Ennek az is oka lehetett, hogy a berliniek elleni győzelem nagy áldozatokkal is járt, a barátságos találkozón Mátrai és Németh is kartörést szenvedett, majd a későbbiekben Berta is megsérült. A másik túra a bajnokság befejezése után volt, mégpedig Bulgáriában. Három mérkőzés, mindegyik eredményfajtából eggyel-eggyel, ez volt a mérleg.

Az 1960/61-es szezonban játszott díjmérkőzések összesítése:

35 mérkőzés: 16 győzelem, 6 döntetlen, 13 vereség: 72 : 52 gólarány

Amikor még nem is sejtették, hogy Albert 6 (!) gólja miatt ez egy sporttörténeti kép lesz. Az FTC – DVSC meccs előtt, amikor a csapatkapitányok választanak a kezdőkörben

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973
nemzetisport.hu