Mike István

85 esztendővel ezelőtt, a mai napon született Mike István, akit Mayer néven anyakönyveztek.

Tudom, még a Fradit az átlagnál jobban ismerőknek sem mond sokat e név. Ezért a cím, az elfelejtett gólvágó. Most megpróbáljuk egy kicsit a helyére tenni.

Mike István  81 NB I-es mérkőzésén 94 gólt szerzett a Ferencváros színeiben. És nem tétlenkedett az egyéb díjmérkőzésein sem, ahol további 23 mérkőzésen 14 góllal iratkozott fel a listákra. Minden tekintetben nagyobb a gólátlaga 1-nél, amit minden korban jegyeztek.

Úgy érte el ezt a nem mindennapi teljesítményt, hogy egyáltalán nem volt a mindenkori vezetőknek, edzőknek, de még a játékostársaknak sem a „szíve csücske”. Nézzük, ki is volt!

A Fradiba 1944 nyarán került a MÁVAG csapatától. Ekkor már tagja volt az amatőr válogatottnak és ekkor már Mike volt a hivatalos neve, amit az amatőr válogatottbeli bemutatkozásakor kapott. Oda Mayerként hívták meg, Mikeként mutatkozott be, mondván ez egy igazi „ősmagyar” név. A Fradiban 1944. augusztus 13-án mutatkozott be a Szent László-tornán, a Csepel ellen. Bemutatkozása nem volt sikeres. Bár a csapat nyert 2:1-re, ő gólt nem szerzett, sőt összeveszett az edzőjével, amiért fegyelmit, vele együtt 1 hónapos eltiltást kapott. Mike erre még jobban megsértődött, összepakolt és vidékre költözött, legközelebb csak 1945 tavaszán lépett pályára. Akkor viszont olyannyira beindult a gólgyártása, hogy még a nagyválogatottba is meghívták. A válogatottban 1947-ig négy alakalommal jutott szóhoz, egy gólt szerzett.

A Fradiban két csúcséve volt. 1945-ben 51, nem elírás, ötvenegy gólt lőtt, amitől 1946-ban bizony egy kissé elmaradt, ekkor „csupán” 43-ig jutott. Egy-egy meccsen is emlékezetesek ezek az évek, 1945.11.25-én a Zuglói Dózsa MADISZ elleni bajnokin (11:0) egymaga hat gólt szerzett, míg 1946.05.12-én a Dorog ellen (8:2) „csak” öt lett az egyéni góltermés. Pedig a dorogi csapat kapuját egy bizonyos Grosics Gyula védte.

1947-ben még kiutazhatott a híres mexikói portyára, de ott ismét összetűzött a vezetőkkel, amely hazatérve úgy döntött, hogy a nehezen kezelhető gólgyárost eladja az olasz Bologna csapatának. Ez volt az az üzlet, ahol mindenki jól járt. A Bologna hozzájutott egy kivételesen gólérzékeny támadóhoz, a Fradi egy kétemeletes bérház árát könyvelhette el a tarnzakción, Mike István pedig játszhatott, mégpedig az MLSZ engedélyével. Később a hazajövetele is vízumproblémákba ütközött, ezért úgy döntött, végleg Olaszországban marad. A Bologna után a Lucchese, a Napoli, ismét a Bologna, majd a Genoa csapatában lőtte szinte számolatlanul a gólokat, mígnem 31 évesen tífuszt kapott, ami véget vetett a karrierjének. Felgyúgyult, de játszani már nem tudott. Kisebb csapatoknál edzősködött, majd 1960-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol eleinte menekültként élt. Később kitört ebből a körből és bár soha nem gazdagodott meg, saját elmondása szerint teljes életet élt. Csak a magyar futball és mindenekelőtt a Fradi hiányzott neki, ahogy erről élete utolsó éveiben beszámolt. 1994-ben Karácsony szent estéjént hunyt el a távoli Glen Rock városában….

Nagy Béla „Fradisták futballmezben 2.” című kötete alapján az összeállítást készítette Simon Sándor