35 esztendővel ezelőtt, 1974-ben, a távoli Rio de Janeiróban ezen a napon hunyt el Amsel Ignác, a múlt század első harmadának egyik legcsodálatosabb kapusa. Néhány esemény és adat felelevenítésével rá emlékezünk.

Amsel Ignác 1899. január 17-én született Kispesten. Ebből adódóan szinte természetes, hogy labdarúgó pályafutását a Kispesti AC, röviden KAC, ifi csapatában kezdte. 1921-ben Békéscsabára költözött, az Előre kapuját védte. Olyan sikerrel tette ezt, hogy bekerült a válogatottba. Mindez vidékről nem volt kis teljesítmény akkoriban. Nem csoda, hogy felkeltette a ferencvárosi vezetők figyelmét, akik leigazolták. 1922 tavaszán az FTC-Aarhus Húsvéti Kupa nemzetközi mérkőzés lett volna a premierje. Azért a feltételes mód, mert az MLSZ „csúcsbürokrata” vezetői ezt nem engedélyezték. Abban az időben egy Amselhez hasonló átigazolásnál fél esztendőt kellett kivárnia a játékosnak. Az említett nemzetközi mérkőzés időpontjáig Amselnek ehhez 3 nap (!) hiányzott. A Fradi méltányossági kérelemmel fordult az MLSZ-hez és a dán ellenfél jóváhagyását is kérte. A dánok természetesen beleegyeztek, az MLSZ azonban nem. Bő egy hónappal később azonban mégis nemzetközi meccsen mutatkozhatott be a Fradiban, az Üllői úton a bécsi Rapid ellen. A 2:0-ra megnyert mérkőzésen nagy sikert aratott. Rendkívül vakmerő, gyors elhatározó képességű kapusként jellemezték, aki nagy kezeivel csak úgy vonzotta a labdákat. Ezért is ragadt rá a „Pók” becenév.

Amsel véd. Kapuskesztyű? Az még ismeretlen volt!

1924 augusztusában a Fradi Bécsben 3:0-ra győzött a Simmering ellen. Az osztrák sajtó így áradozott róla: „Az FTC-nek a győzelmet elsősorban Amsel szerezte meg, akit a bécsi publikum is állandó ünneplésben részesített.” Szigeti Imre a csapat vezetője ugyanekkor: „Nem találok szavakat Amsel nagyszerű védéseinek a jellemzésére. Az egész közönség szinte extázisban ünnepelte…”

Volt mit ünnepelni! Kapott egy másik becenevet is, ami az „Angyal” lett. Ennek eredete, hogy egy mérkőzésen az egyik szurkoló így kiáltott: „Ez az Amsel Náci úgy véd, mint egy angyal!” A felkiáltást sokan hallották, aztán átvették és elkezdték így is becézni. Amselnek megtetszhetett mindez, hiszen egy akkoriban szokásos névmagyarosítási akció során, az Angyal nevet választotta.

1925-ben profinak állt (itthon csupán egy esztendővel később vezették be a profizmust) és Olaszországba szerződött. 1927-ben azonban hazahívta az immár professzionalista Ferencváros. Hat esztendeig vele kezdődött a csapat összeállítása, részese volt KK-döntőnek, Uruguay válogatottja legyőzésének és természetesen az 1931/32-es 100%-os bajnokságnak.

Arról már tettem említést, hogy a válogatottba Békéscsabáról került be. Természetesen ferencvárosiként is védett ott, összesen 9 válogatottságot számlált. Ő volt az első ferencvárosi kapus, aki válogatott mérkőzésen 11-est védett (1923.május 6. Bécs).

Visszavonulása után is maradt az Üllői úton, az utánpótlásban fiatalokkal foglalkozott, no meg nagy kezeit is hasznosította, átképezte magát masszőrnek. 1945-ben Brazíliába emigrált, ahol klubcsapatoknál dolgozott gyúróként.

1974-ben az FTC 75. születésnapi ünnepségére hazavárták, hisz ő is a kitüntetettek között (FTC örökös bajnoka) szerepelt. Sajnos erre már nem volt lehetősége, pedig biztos nagyon szerette volna megélni. 1974. július 15-én Rióban érte a halál. A fradista emlékezetben azonban tovább él!

Nagy Béla „Fradisták futballmezben 1.” című kötete alapján az összeállítást készítette Simon Sándor