Fradi szurkolók a múltból: Csala Zsuzsa, a komika
Mérhetetlen jókedv fogott el a következő cikk olvasásakor. Amikor női Fradista szurkolókkal találkozom, rendre valamiféle elégtétel érzése kerít hatalmába. Úgy érzem ez egyfajta visszaigazolás valami olyasmi okán, hogy lám, nem csak kifejezetten férfiak kiváltsága lehet a lelátókon szakértelemmel szurkolni Magyarország legjobb csapatának – és nem feltétlenül nemhez kötött eme szívderítő elfoglaltság – hanem a női nem is érezheti úgy, hogy együtt lélegzik a csapattal.
Tartozom egy vallomással! Bármily meghökkentő is ez egy született Fradistának, nálam nem volt ez mindig így. Nem szívtam az anyatejjel együtt magamba, nem volt ez az eredendő rajongás a Fradiért, nem volt a kezdetektől fogva belevésve a tudatomba. Felnőttként volt szerencsém megismerni ezt a mérhetetlen szenvedélyességet, ami a Ferencváros csapatát körüllengi, és eleinte még, mint afféle laikus futballrajongó voltam jelen a mérkőzéseken. A zöld – fehérek olyan elemi erővel hengereltek le minden találkozó alkalmával, hogy úgy éreztem az ereimben a vér – lassú de biztos vérátömlesztéssel – a Ferencváros színeivel lesz azonos. A lelátók különös hangulata magával ragadott, és hirtelen azon vettem magam észre, Jézusom, bérletes vagyok! A mérkőzések utáni baráti találkozókon remek embereket, professzionális hozzáértőket volt szerencsém megismerni, ahol is az általuk prezentált információk, képek, videók, számadást adtak a Fradi történelméről. Ahogy egyre több kedves, fradilelkületű emberrel megismerkedtem, számomra bizonyossá vált, nem járhatok rossz helyen.
Amikor Csala Zsuzsának a Ferencváros iránti rajongásáról szóló interjúját elolvastam, elsőként felderengtek azok a színdarabok, amelyekben oly sokszor láttam Őt játszani komika szerepekben. Elmosolyodtam és megcáfolhatatlanul egyértelművé vált számomra, hogy egy alapjában is impulzív személyiség, mit a Vidám Színpad kiváló művésznője, ugyanolyan rajongással lehet a futball iránt, mint kevésbé ismert fradiszívű nőtársai a nagyvilágból. Olvassuk hát Őt, ám mindenekelőtt megjegyzem, a futballtörténelem következő lejegyzései tanúsítják, nem csak a férfiaké a Fradizmus!
FRADI – HÍRADÓ 1974. október:
Érdemes megszívlelni az ajánló és az ajánlott mondatait is. Hulljék azonban le a lepel az ajánlóról, aki nem más, mint Istenes Mónika, akitől egy egyre többet idézett hasonlat – már-már szállóige – is származik: nevezetesen, ugyanúgy definiálhatatlan, hogy ki a nagyobb vagy jobb Fradista, mint ahogy nincs kifli, kiflibb és legkiflibb!
franto1984 írta:
Kedves Moncsi!
minden elismerésem! ez nagyon kellemes meglepetés. Ettõl is család a Fradi család!
Hozzászólás ideje: 2009. július 21. 06:32
LImpi írta:
Nagyon jóó! 🙂
Gratulálok!
Nagyin jó volt olvasni az írásod Moncsi! Minden sorát élveztem 🙂
Hozzászólás ideje: 2009. július 21. 09:35
Lalolib írta:
Még, hogy nem „nem csak a férfiaké a Fradizmus!”
Hm…ez érdekes. 🙂 És tanulságos, és szívet melengetõ is egyben. Mert így vagyunk, mert csak így lehetünk egy nagy család.
Öröm volt olvasni a soraidat.
Hozzászólás ideje: 2009. július 21. 14:51
Sasi írta:
Kedves Moncsi!
Öröm töltött el, ezeket a sorokat olvasva…
Nagyon örülök neki, hogy egy csodálatos Hölggyel gyarapodott a Fradi család…
Remélem minél több hasonló hangvételû írást olvashattunk majd tõled…
Hozzászólás ideje: 2009. július 27. 18:46
trebla77 írta:
Fradizmus, új stadion, igazi fradi klub ami találkozó hely is lenne egyben és ilyen szenzációs írott gondolatokkal élőben is találkozhatnánk.
Bravó Mónika!
Hozzászólás ideje: 2010. október 3. 11:03