Tudjuk, tavaly sokan kérdezték ezt. Bár nem végeztem közvéleménykutatást, a reakciókból ítélve, akkor a válasz nemleges volt.

Ezt a nemleges választ a legjobban az fejezte ki, hogy a mérkőzések látogatottsága a legenyhébben szólva sem volt Fradi-szintű. Lehetett ezt azzal magyarázni, hogy a szurkolók nem kértek az MLSZ azon ötletéből, hogy ezt a sorozatot a Fradival legalizálja.

Mert ugye a csapatunkat 2006-ban törvénytelenül száműzték az NB II-be, ahonnan 2007-ben nem jutott fel. A 2007/08-ban a csak NB I-eseknek, tehát a Fradi nélkül elindított Ligakupa csúnyán megbukott. Nem volt néző sem a stadionokban, sem a tévékészülékek előtt. Nyilvánvalóan ezért jött a gondolat, hogy 2008/09-ben meg kell hívni nyolc NB II-es csapatot is. Az MLSZ-ben nem volt senkinek bátorsága azt kimondani, hogy kell a Fradi, szinte lasszóval fogtak még hét másik NB II-es csapatot. A helyszíneken, a nézőtereken ugyan továbbra sem nőtt meg a látogatottság, köszönhetően a fradisták nyilvánvaló bojkottjának, no meg a rosszul megállapított jegyáraknak. Ám a tévéközvetítések nézettségi adatai mást mutattak. A Fradi meccseire igenis kíváncsiak voltak az emberek. Persze, hogy kíváncsiak, hiszen a futballért rajongó emberek legtöbbje fradista. Az MLSZ egy évvel később közvetetten maga is beismerte mindezt, hiszen a legújabb, 2009/10-es Ligakupa sorozatot ismét csak NB I-esek részére írta ki. Hát persze, hisz a Fradi újra NB I-es lett!

Így a címbeli kérdés is más vetületet kap. A válasznak ezúttal már nem feltétlenül kell protestválasznak lennie. A Fradi visszakerült oda, ahová való, mindenki számára bebizonyosodott, nélküle a magyar labdarúgás üzletileg eladhatatlan. Sokadszor is hivatkozhatunk az idei tévéközvetítési versenyre, amely ezt a tételt mindennél jobban igazolta. Ilyen körülmények között a Ligakupát is illene más szemmel nézni. Látszik, hogy a Fradiban folyó munka nem 14-18 játékos versenyeztetését jelenti, mint az NB I-es csapatok többségénél. Itt nagyon komolyan gondolják, szerencsére, hogy a komoly célok eléréséhez szükség van olyan keretre, ahol két csapatnyi, közel azonos képességű játékos szerepel. Szükség van, hisz egy szezon hosszú, abban mindig vannak sérülések, eltiltások, amelyeket a csapat eredményességének nem szabad megsínylenie. Ezeknek a játékosoknak viszont játéklehetőség kell. Nyilvánvalóan nem lehet úgy fenntartani a harcikedvet, ha a kezdőcsapatba, illetve annak közelébe egyébként nem kerülők csak az edzéseken vesznek részt. Nekik igenis kiváló alkalom a Ligakupa, hogy rendszeresen szerepeljenek, bizonyítsák a szakvezetésnek, hogy érdemes velük komolyabban számolni. Játékosaink a felkészülés során rendre azt nyilatkozták, hogy most igazán éles a verseny a csapatba kerülésért. Éles az edzéseken, éles lesz a mérkőzéseken. Mindennek mi, szurkolók is az előnyét láthatjuk.

Persze csak akkor, ha újragondoljuk a Ligakupával kapcsolatos tavalyi általános elutasító véleményt. Úgy tűnik, a vezetőség is ráérzett valamire, hiszen a bérleteseknek ingyenessé tette a hazai találkozókat, a nem bérleteseknek pedig a bajnokiknál olcsóbb jegyárakat állapított meg. Persze a közvetítő tévé sem rest, hiszen minden mérkőzésünket műsorra tűzi. Hiába, a nézettség! Tenné ezt, ha mást mutatnának az ellenőrző számai? Ugye, nem.

Javaslom, idén ne önkéntesen vállalt „zártkapus” meccsek legyenek a Ligakupa meccseink. Ne legyenek azok, mert a játékosoknak is jobb, ha az előbb említett éles versenyüket közönség előtt teszik. És a közönségnek is jobb, hiszen nem a híradásokból győződhet meg arról, hogy a Fradinál igenis több mint egy csapatnyi játékos van. Arról nem is beszélve, hogy ezek a játékosok zöld-fehér, Fradi-címeres mezben lépnek a pályára azzal a céllal, hogy minden Fradista elvárását igazolva megnyerjék a mérkőzést, majd a végén a teljes sorozatot, függetlenül az éppen soros ellenfelük hozzáállásától.

Jól mutatna ez kupa is a múzeumunkban, idén már harmadszor írják ki és még nem nyertük meg? Tegyünk róla! Hajrá Fradi!

– fradissimo –