Tegnap már foglalkoztunk a mai ellenfelünk ellen elért eredményeinkkel, a prímet a statisztika vitte.

Ezúttal nézzük az ellenfelünket bemutató „hagyományos”, történelmi részt.

Ahogy eddigi vidéki ellenfeleink (KTE, DVTK), úgy a ZTE történelme sem folyamatos, bár ezt a csapatot elkerülte az utóbbi idők egyik sajnálatos jellemzője, az indulási jog megvásárlása, telephely költöztetése. A zalaegerszegi futballisták mindig zaleegerszegi színek alatt játszottak. Igaz, ezek a színek többször is változtak a történelemben, csakúgy mint a címer.

A klubszerűen szervezett sport előtt Zalaegerszegen 1912-ben mutatkozott be a futball, mint játék, amikor egy helyi, alkalmi csapat a Vasvár ellen mérkőzött és 4:2 arányban vesztett. Később a zalaegerszegi kereskedők önképző egylete által verbuvált ifjú játékosok csáktornyai ellenfelükkel szemben is alulmaradtak (2:1). Az eredménytelenül végződött kísérletezések ellenére, a játék továbbra is népszerű maradt és alkalmi mérkőzések sorát játszották a Vizsla téren, amely játszadozásnak az I. világháború vetett véget.

1920-ban a főleg város kisiparosai, munkásai részvételével, Vadász József szervező munkájának eredményeként alakult meg a Zalaegerszegi Torna Egylet, mindössze egy, a futball szakosztállyal. Az alapítók a fekete-fehér színeket választották és eleinte létesítmény valamint alapszabály nélkül működtek. Mérkőzéseiket a ZSE pályáján játszották.

Az 1921. augusztus 20-án lejátszott barátságos mérkőzés előtt vonták meg a ZTE labdarúgóitól a ZSE pálya használati jogát. Emiatt a Szombathelyi AK első osztályú csapatát a Vizslaréten, a játékosok által előkészített pályán, fogadták. 2:1-es vereséget szenvedtek, de a pályát mintegy 2000 néző állta körül.

A ZTE bajnoki pályafutása a Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában, 1924-ben kezdődött. Első mérkőzésükön a Kámoni AC vendégeként értek el 2:2 arányú döntetlent.

Később jöttek a győzelmek is, majd a sikerek nyomán egymásra találtak a játékosok és a szurkolók, olyannyira, hogy saját erőből pályát építettek. A tíz évvel később elért bajnoki cím és osztályozó eredményeként az 1934/35-ös bajnoki évet már a Nyugai Alszövetség I. osztályában kezdhették. Újoncként a hatodik helyen végeztek, a következő évben azonban a kiesés sorsára jutottak, bár három csapatot is maguk mögé utasítottak a bajnoki táblázaton. 1939-ben hatósági intézkedés nyomán felszerelését és pályáját elvették, a klub további működését lehetetlenné tették, a klub átmenetileg megszűnt.

A II. világháború utáni években egyre több helyi egyesület alakult, vagy folytatta működését. Nevük és támogatóik gyakran változtak, ezért egyik sem tudott igazán a város vezető sportegyesületévé válni. Az 1957 elején létrejött két klub, a Zalaegerszegi Dózsa és Petőfi egyesülése rövid életűnek bizonyult, s néhány hónap után fel is bomlott. Június 6-án a Petőfi és a Ruhagyár fúziójának eredményeként, 19 éves szünetet követően alakult újra a Zalaegerszegi Torna Egylet. A név a régi maradt, ám a színek zöld-fehérre változtak. A régi-új klub labdarúgócsapata a Nemzeti Bajnokság 57 másodosztályú klubjának egyikeként a Nyugati csoportban, 18 ellenféllel szemben kezdte meg bajnoki szereplését.

Az elkövetkezendő években a csapat szinte mindig a középmezőnyben végzett, egy erős középcsapat alakult ki Zalaegerszegen. 1968. november 24-én, Zalaegerszegen a ZTE 5:2 arányban legyőzte a Pécsi Ércbányászt és megnyerte a bajnokságot az NB II Nyugati csoportjában. Ezzel a sikerrel feljutott az NB I B-be az akkor még zöld-fehér csapat, amely nem sokkal ezután színt váltott és felvette mai kék-fehér színeit.

Az első szezonjuk az NB I-ben 1972-ben volt, még a régi címerük alatt. Első győzelmüket a legmagasabb osztályban 1972 október 1-jén a ZTE-stadionban, 20 ezer néző előtt a Szegedi EOL csapata ellen aratott 4-0 jelentette.

A következő majd két évtizedben rendre a bajnoki táblázat középső harmadában végzett a csapat. A fényesebb időszak Gellei Imre érkeztével következett. Ő 33 éves volt, amikor átvette a csapat irányítását. Vele kétszer is – 1985-ben és 1986-ban – a negyedik helyig jutott.

NB I-es tagságukat 1989. június 10-ig őrizték, akkor utolsó helyezettként kiestek a legmagasabb bajnoki osztályból. Másodszor 1992-ben estek ki, de 1994-ben újra a legjobbak közé jutottak. Akkor a Siófok ellen az osztályozó első meccsén idegenben 4-3-as vereséget szenvedtek, de a hazai visszavágón fölényes, 6-0-s győzelemmel harcolták ki a feljutást. A csapat azóta folyamatosan az NB I-es mezőny tagja.

A ZTE egyszeres magyar bajnok, amelyet 2001-2002-ben értek el Bozsik Péter irányításával. Igazán emlékezetes számukra az ezt követő nemzetközi szereplés, ahol a BL selejtezők során először az NK Zagreb csapatán jutottak túl (1:0, 1:2 idegenben lőtt góllal), majd következett Koplárovics Béla „mennybemenetele”, akinek góljával 1:0-ra legyőzték a Puskás Ferenc Stadionban a Manchester Unitedet. A visszavágón persze már nem volt kegyelem, de az emlék így is a klub történelemkönyvének aranyoldalán van.

Mérkőzéseit a ZTE Arénában játssza, amely 2002-ben elnyert bajnoki cím után kezdődött átépítés során kapta ezt a nevet. Korábban egyszerűen csak ZTE stadion volt, amelyet a csapat 1972-ben vett birtokba, akkor 18.000-es befogadóképességgel, ám nem ritkán 20.000 néző is bepréselődött. Az átépítés után a nézőszám először 14.000-re csökkent, majd azonban 2008-tól ez tovább csökkent, mivel az átépítés idején az északi tribünt nem fejezték be, azt le kellett zárni, lévén balesetveszélyes lett.

A Fradival történő meccselések eredményeit a tegnapi napon egy külön cikkben elevenítettük fel, melynek címe „Holnap este a ZTE csapatát fogadjuk az Albert Stadionban”.

Az összeállítást a ZTE hivatalos honlapjának (www.ztefc.hu), a http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalaegerszegi_TE_FC wikipedia és a www.magyarfutball.hu/hu/stadion bejegyzések felhasználásával készítette:
Simon Sándor