És ezt nagyon komolyan kérem! Kérem, mert féltem a csapatunkat. No, nem az ellenféltől, annak hatalmas erejétől. Mert nem csak hiszem, hanem tudom is, hogy jobbak vagyunk. És ezt be is tudjuk bizonyítani. A pályán mindenképp. De vajon a nézőtéren is?

Néhány éve már bebizonyosodott, 2006 nyara óta mindenki számára egyértelműen, hogy a Fradi számára nem a pályán vannak a legnagyobb ellenfelek. Sokkal inkább az MLSZ-ben, amelynek vezetői, ki tudja milyen megfontolásból, de hadjáratot indítottak a magyar labdarúgás nemzeti intézménye, a bajnokság zászlóshajója, a Fradi ellen. Jogellenesen, amelyet azóta a bíróságok is kimondottak, kizárták csapatunkat az NB I-ből, remélve hogy ezzel beverik az utolsó koporsószeget. Csalódniuk kellett, nem sikerült a tervük. A Fradi nem csak hogy megmenekült, de még megerősödve is jött ki a megpróbáltatásokból. Igaz, hogy keservesen hosszú három esztendő telt el, de eltelt. Visszatértünk!

Immáron nem csak szavakban és kampányokban, hiszen az elmúlt szombaton az eredmény is megmutatkozott. Egy olyan mérkőzésen, amely az NB I-ben három éve hiánycikk volt, 4:1-re nyertünk. Mit nyertünk, diadalt arattunk! Bebizonyítottuk, hogy újra itt vagyunk! A nagyon is találó drapéria szerint „Megjártuk a poklot és magunkkal is hoztuk!”. A fiúk a pályán be is bizonyították, hogy az ellenfeleket valóban pokol várja minden mérkőzésen. És mi a nézőtéren, ezt kimondottan élveztük.

Az MLSZ urai azonban kevésbé. Ők belekötnek mindenbe. Aki ott volt a helyszínen, az személyesen is tapasztalta, aki a tévén nézte, az is láthatta, hallhatta, hogy a meccs miről szólt. Egy dicsőséges visszatérésről.

Elhangzottak azonban olyan szavak és rigmusok, amilyenek manapság minden olyan helyen elhangoznak Magyarországon, ahol a magyarságukat komolyan vevő emberek találkoznak. Ez nem lehet vitatéma. Ám a szabályok betartása sem lehet az, még akkor sem, ha történetesen nem értünk vele egyet. Gondoljuk csak meg, sokszor könnyebben elérhetnénk úticélunkat a közlekedésben, ha toronyiránt haladnánk, még akkor is, ha ott a KRESZ szerint éppen csak a szembejövő forgalom jöhet. Szidhatjuk a közlekedési törvényalkotókat, éppen miért azt az utat kellett egyirányúsítaniuk, de nem megyünk arra, kerülünk és odaérünk, ahova indultunk.

Miért nem lehet ez a futballban is? A „törvényt” itt jelen esetben az MLSZ-ben írják. Szidjuk őket, de ne szegjük meg! Miért? Mert a saját csapatunknak és önmagunknak ártunk. A dicsőséges visszatérésünk napján az elhangzott rövid rigmusok miatt keményen büntetett az MLSZ. Egy bajnoki mérkőzésre zártkaput rendelt el, amelyet azonban nem volt mersze azonnal elrendelni, azt felfüggesztette. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez a felfüggesztés azt jelenti, hogy csak a következő alkalomra várnak, hogy beteljesíthessék ítéletüket. Ebből a szempontból mindegy nekik hogy éppen otthon vagy idegenben játszunk. Ki ne emlékezne a tavaszi zártkapunkra, amit éppen egy idegenbeli meccs után kaptunk, ahol ugyancsak nem azok a hangok voltak túlsúlyban, amik miatt büntettek.

Ezen a ponton válik hangsúlyossá a címben leírt kérés: szurkolók, szurkoljatok! Ne csak 88 percig, hanem a meccs végéig! Az a hiányzó két perc is a csapat éltetésével és ne a politikai helyzet idézésével teljen. Ne adjunk alkalmat azoknak, akik csak erre az alkalomra várnak. Mutassuk meg, hogy átlátunk a szándékaikon! Mert, mi FRADISTÁK vagyunk! Mert, mi a Fradinak szurkolunk!

Ha ők „győznek”, fura még így idézőjelben is leírni, mert nem győzhetnek, akkor sújtják a csapatot. Jövő héten megint nézők nélkül, kongó stadionban kellene játszaniuk. Ráadásul egy olyan ellenfél, a Paks ellen, amelynek csapatában több fradista visszatérőt is láthatunk, már ha bemehetünk. Ha ők „győznek” akkor megint megkárosítanak több ezer igazi szimpatizánst, akik bérletvásárlónak vallják magukat, akik előre fizetnek a mérkőzésekért. Ha ők „győznek”, annak csak a Fradi és ezáltal a magyar labdarúgás látja kárát. Ezt senki nem akarhatja, ők nem győzhetnek!

Győzni csak a Fradi győzhet! A stadionban ezért csak az zúgjon, hogy

HAJRÁÁÁÁÁÁ FRADIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!

(És ha lehet olyan hangerővel, hogy a hazaiak beleszédüljenek.)

– fradissimo –