Kikapott a csapatunk. Van ilyen! Nem játszottak jól a játékosok. Van ilyen! Egyebek mellett ezért sem győztek.

Egyet azonban nem lehet mondani, azt hogy nem hajtottak, nem akartak győzni. Így még a vereségért, bármennyire fáj is az, nem lehet igazán haragudni.

Ha lehet, hallgassuk együtt és a dal szavaira menjünk tovább…

Ott voltam Nyíregyházán és az eredmény után nagyon szomorú voltam. Ahogy eddig is, ez a szomorúság eltartott egy napig, aztán erőt vett rajtam a remény. Pár nap múlva új mérkőzés, ahol lehet feledni, lehet újra mosolyogni, lehet újra álmokat szövögetni.

Jó, de milyen jó, egy győzelem után áradozni! De ezt nem szabad úgy tenni, hogy ne lássuk a hibákat, mert azok mindig vannak, bizony még győztes meccsen is. És azokból tanulni kell. Azt senki sem vitathatja, hogy győztes meccs után sokkal könnyebb tanulni. De a vesztes meccsből is lehet, sőt abból kell igazán. Tanulni kell, a következtetéseket levonni, véletlenül sem felelősöket keresni, temetni. Mindenki emlékezhet, tavaly ugyanilyen forgatókönyv szerint játszottuk az első két meccset, ráadásul akkor a vesztes meccset követő negatív hangok meghatározták az egész őszt. Jó lenne, ha idén ez másképp történne. A továbbiakban nyerjünk ugyanúgy sorozatban, mint tavaly, de ennek mindenki örüljön, ne a most elszenvedett vereségen bánkódjon.

Új napok jönnek, új reményekkel. Jó a csapatunk, ezt bebizonyította a ZTE ellen. Hiszem, be fogja bizonyítani a folytatásban is!

Mert Fradi nem csak volt, Fradi mindig lesz! Míg a Földön ember lesz!

És mi bármit mondunk, ez a szívünkbe van vésve, mindig is szeretni fogjuk, mert ez a mi csapatunk!

Hajrá Fradi!

– fradissimo –