Szívügyünk a Ferencváros és ismét forr körülöttünk a levegő.

Ez nálunk már szinte teljesen elfogadott dolog. Mindenki tudja, ha a Fradinak nem úgy jön ki a lépés, ahogy azt szeretnénk, akkor a hullámok hatalmas magasságokig csapnak fel, a viharos szelek nem kímélnek sem edzőt, sem játékost!

A Ferencvárosnál nem elég az, ami más csapat számára elégedettséget okoz. Itt a közönség nem tűri a középszerűséget! Vagy az egekbe törsz, vagy a mélybe hullasz, nincs átmenet! Az arénák ura, a közönség, vagy a vállán hordozza csapatát, vagy egy kézmozdulattal kegyetlenül jelzi, ez nem elég! Vagy a menny, vagy a pokol, nincsen más alternatíva. A kérdésem csupán ennyi: jól van ez így, vagy valami nincs rendjén nálunk? Nem hiszem, hogy választ kaphatnék erre a kérdésemre, hiszen pont ez a mentalitás kötelezi csapatunkat arra, hogy minden meccsen szívvel lélekkel küzdjenek, hogy ne adják fel soha, mert tudniuk kell, ez nem egy csapat a sok közül.

Ez a Ferencváros,

ahol a ma ünnepelt sztároknak holnap akár porba hullhat minden eddig megszerzett dicsőségük. A sikertelen korszakok mindig megpróbálják csapatunk mentális erejét, de tűzben próbáltatik meg az arany is. Izzó környezetben felolvad, felszínre kerül minden, ami nem nemes, majd ismét tűz alá vetik, míg olyan tiszta nem lesz, hogy tükrében meglátjuk arcunkat. Mikor kudarcok kísérnek utunkon, nem mindig tudjuk, miért történnek velünk fájdalmas dolgok. Aztán később, amikor már kijöttünk a siralom völgyéből és forrássá tettük azt, akkor látjuk csak igazán, hogy a nehézségeknek okuk volt és a javunkra váltak. Ezzel nem azt akartam állítani, hogy a mostani szurkolói viselkedések helyénvalóak, hanem jelezni szeretném, minden javunkra van, amiből tanulni tudunk és a javunkra tudjuk fordítani azt! Ma szándékosan egy olyan szurkolót idéznék fel a múltból, aki szabályosan ellilult a gyenge játék és vereségek láttán, akit nagyon megviseltek a balul sikerült napok. Mégis mikor azt kérdezték tőle, mikor lesz ismét bajnok végre a Fradi? A válasz laza könnyedséggel csak annyi volt, „Türelem! Érik a Fradi!”

Ismét tanulhatunk hát elődeinktől, akik ugyanúgy képesek voltak bosszankodni a rossz játék után mint mi, de továbbléptek a rosszon, és türelemre intettek minden túlfűtött várakozót. Győrffy György ilyen szurkoló volt. Amikor csak tehette, akkor jelenlétével segítette csapatát, majd élményeit még munkahelyére is magával vitte. Mint említettem lilaságán azonnal látszott, ha vereséget szenvedett csapata.

Győrffy György (Kaposvár, 1920. április 24. – Budapest, 1984. november 14.) A Pécsi Nemzeti, a szolnoki Szigligeti, a győri Kisfaludy, majd a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1957-től a Vígszínház, 1964-től haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. Ismert filmszerepei:

1982 – Három szabólegények… szíjgyártó
1980 – IV. Henrik király
1980 – Fekete rózsa
1980 – A Sipsirica
1979 – Tizenhat város tizenhat lánya
1979 – Rózsa Sándor … Pandilkó Guszti szegedi nábob
1975 – Barátom, Bonca!
1973 – A palacsintás király… Dagadó herceg
1973 – Az ozorai példa
1971 – Asszonyok mesélik
1971 – Egy óra múlva itt vagyok … Csendőr törzsörmester
1970 – Szép magyar komédia … pap
1966 – Minden kezdet nehéz
1966 – Princ, a katona sorozat … Hadtáp parancsnok
1965 – Az asszony beleszól
1965 – Iván Iljics halála … Iván Iljics sogora
1963 – Hattyúdal
1961 – Nem ér a nevem … mozi üzemvezető
1961 – Az ígéret földje
1961 – Csutak és a szürke ló … mozdonyvezető

Szerepeiben, mint ahogy a lelátón is, büszkén vállalta: nem csak a főszereplőkről szól a játék. Hallassék hát a kiváló epizodista hangja! És kívánom, hallják meg mindazok, akik ma is, hozzá hasonlóan, lilulnak egyes produktumok láttán. Ez az archív cikk is bizonyítja, nincs új a nap alatt. A ma problémái a múltban is előfordultak, nem mindig ment úgy a csapatnak, ahogy a szurkolói elvárták. A legfontosabb kérdés az Ő korában is az volt, mikor lesz ismét bajnok végre a Fradi? Ugye ismerős! Vegyük át a válasz laza könnyedségét is: türelem, érik a Fradi! A ma ugyanúgy türelmetlenkedőknek elárulom, megérett és bajnok lett a Fradi. Mert a Fradi bajnoknak született!

– Istenes Tibor –

FRADI – HÍRADÓ 1972. április: