Tegnap Lalolib azt kérdezte, hol itt az igazság? És kereste is a választ, amelyből a cikket értően olvasók komoly útmutatót kaphattak. Mert egy ember nem találhatja meg a választ. Olyan ez, mint a kincskeresés a kalandregényekben. Egy jó térkép nagyon hasznos a vállalkozó kedvűeknek. Lalolib nagyon jó térképet adott. Én ma másik kérdést teszek fel, hány igazság van?

Kérdésemet csak egyrészt indukálta Lalolib tegnapi kérdése. Másrészt és talán javarészt az, amit a számítógépem előtt ülve és olvasva kellett átélnem. Ugyanis szombat este óta – hozzáteszem csakúgy, mint eddig – olvasgatom a Fradival kapcsolatos fórumokat. Itt is, ott is. Oldalcímeket nem is említek, miért csináljak kéretlen reklámot nekik? Persze ez nagyon fontos lenne, hiszen a reklám mai életünk meghatározó része, vannak, akiknél kifejezetten alakítója. Nagyon fontos szociológiai kérdés, de a mi oldalunk másról szól, ennek nincs itt helye. Meg különben sem értek a szociológiához…

Igaz a futballhoz sem, mégis járatom a számat, sőt még az ujjaimat is, így született ez a bejegyzés. Szeretem a matematikát, szeretem a számokat, szeretem a mennyiséget firtató kérdéseket. Feltettem hát egy ilyen kérdést ezzel a sokat emlegetett fogalommal kapcsolatban.

A matematikában, aki kérdést tesz fel, azt annak tudatában teszi, hogy neki is van válasza. Természetesen, nekem is van. Így nem csak biztatok másokat a kérdés megválaszolására, a magam verzióját is megosztom.

Ha jobban belegondolunk, a válasz nem is olyan egyszerű. A matematika szereti az egzakt fogalmakat. Vajon az igazság ilyen? Nem hiszem. Ha az lenne, nem tűnne mindig másnak a szemlélők körében.

Ha így folytatom, elveszek a nagy általánosságok tengerében, ezért inkább fókuszálok a Fradira, a Fradi körüli igazságra. Még pontosabban a Fradi játékerejét, bajnoki súlyát magában hordozó igazságra. Ez a kérdés nagyon aktuális manapság a fórumokon. Vannak olyan médiumok, amelyek ebből is tőkét kívánnak kovácsolni maguknak. Ez persze nem baj, segít a keresésben, mármint az igazság keresésében.

Mondják, ahány ember, annyi igazság. A hozzászólásokat olvasva még el is fogadnám ezt az álláspontot, mert erre nyelvi fordulat is van: mindenki mondja a maga igazát. De nem degradálhatom az igazságot. Mert az állítás szerintem úgy helyes, ahány ember, annyi vélemény! Nem lehet az igazság és a vélemény közé egyenlőségjelet tenni. Mindenki szabadon elmondhatja, leírhatja a véleményét, ez az alkotmányban is rögzített joga. De senki nem vértezheti fel az igazság erejével! Ha ez széles körben elfogadott lenne, akkor nem lehetne olyan indulatos, sokszor ízléstelen vitákat olvasni. Aki azt gondolja, hogy a másik, a vele egyet nem értő ember ostoba, hogy az egyébként sajnos szokásos, vulgárisabb kifejezéseket ne használjam, az azt hiszi, ő birtokolja az egyedüli igazságot. És ha partnere is ezt teszi, akkor már két, sőt ahogy a gyakorlatban látjuk, több vélt igazság feszül egymásnak. Ezért maradjunk a helyénvalóbb kifejezésnél, ha hozzászólunk, akkor a véleményünket mondjuk el, ami magától értetődően nem kell, hogy megegyezzen mások véleményével. Ha két vélemény ütközik, abból vita alakul ki. A vitának fontos ismérve az érvelés. Érvelni kell, meggyőzni a más véleményen levőt. Tapasztalat, hogy a vitázó ember akkor válik ingerültté, idegessé, amikor kifogy az érvekből. Ilyenkor sem a hangoskodás, a trágárkodás a helyes út, sokkal inkább az igazságok helyett a további érvek keresése.

A Fradi körüli aktuális kérdéssel kapcsolatban nem olvastam sok érvelést, annál több hisztérikus igazságot. Mert az igazságnak vélt vélemény tényleg sokféle lehet, optimista, pesszimista, letargikus, illuzorikus és a sok jelző mellett hisztérikus is. Mert érvelés nélkül ragaszkodni valamihez, az ellenvéleményen levőt mindennek elmondani, azt nem lehet másképp minősíteni. Ugye az ellenvélemény kifejezés elfogadható, ha nem értek egyet a másikkal? Be tudjuk ebbe helyettesíteni esetleg az ellenigazságot? Nehéz lenne, mondhatjuk, logikailag is lehetetlen. Ellenigazság ugyanis nincs, ha valami nem igazság, azt hazugságnak hívják.

Szóval, mi az igazság a Fradi játékereje körül? Az az igazság, hogy nem tudhatjuk, ma még nem. Mert még csak három forduló telt el, minden eredményből eggyel. Miközben látjuk, hogy az ellenfelek ebben a csekély számú fordulóban is eléggé erőteljesen elkezdték körbeverni egymást, tehát az erőviszonyok kiegyenlítettnek mondhatók. A matematikának van egy olyan törvénye is, amelyet úgy hívnak, a nagy számok törvénye. A focira lefordítva a három egyáltalán nem nagy szám. Mi lehet az? Példának okáért az, amely már összemérhető a bajnoki mérkőzések számával, amelyből már trendeket lehet látni. Ha mondjuk a nyolcadik fordulóban is a Fradihoz mérten silány az eredménylista, az már a teljes bajnokságnak több mint a negyede, talán jobban levonhatók következtetések. Sokkal megalapozottabbak lehetnek a vélemények, amelyeket lehet ütköztetni, az ellenvéleményekkel szemben érvelni, vitázni.

Az előbb önkéntelenül azt írtam, az az igazság, hogy nem tudhatjuk, mi az igazság. Pontosítok, a véleményem szerint az igazság egy olyan elvont fogalom, aminek az emberek egyenként nem lehetnek a birtokában. Törekedhetnek az igaz életre, szerethetik az igaz játékot, élvezhetik az igaz szerelmet, rajonghatnak az igaz Fradiért. És mindeközben nagyon vigyázniuk kell! Mert eddig a matematikával példálóztam, de most a magyar nyelv egy nagy ékére hívom fel a figyelmet, amelyről korábban Hofi Géza is énekelt.

Szóval vigyázzunk arra az igazságra, mert ha nem figyelünk, eltűnhet az elejéről az i. És ha az eltűnik, akkor minden sokkal szomorúbb lesz…

Fradissimo véleménye volt olvasható, amely a leírtak szerint nem igazság, de véleménynek igen határozott.