Holczer Ádám

Augusztus 11-én jelentettük meg felhívásunkat, hogy értékeljünk. Értékeljük játékosunkat, amely vélemények alapján vállalkozunk arra, hogy összeállítjuk az adott játékos szurkolói profilját. A szurkolói jelző egyértelműen utal arra, hogy ez a profil nem akar és nem is tud objektív lenni.

Az első játékos, csakúgy mint a csapat mindenkori összeállításában, egy kapus. Jelenkori csapatunk elsőszámú kapusa, Holczer Ádám.

A felhívás megjelenése óta eltelt 12 nap, és 2 bajnoki forduló. Talán nem meglepő, hogy az elért eredmények erősen befolyásolták az értékelők ítéletét. Úgy is tekinthetjük, hogy az első visszajelzések adnak egy általános, összefoglaló képet Ádámról, majd az egyes fordulók utáni, utólag érkezett hozzászólások sokkal inkább az adott meccsen mutatott teljesítménynek szóltak. Ebből a szempontból a pénteki Vasas elleni találkozó nem mondhatjuk, hogy jó fényt vetett fiatal kapusunkra. Azonban, ez is hozzátartozik egy kapus pályafutásához.

A felhívást az eltelt csaknem két hétben több mint ötszázan olvasták, akik közül 21-en, 27 alkalommal hozzá is szóltak. Nyilván árnyaltabbak lehettünk volna, ha a hozzászólási arány nagyobb, ám így is megpróbáljuk az összegzést.

A tehetségfaktorral úgy tűnik nincs baj, azt a szurkolók is elismerik. Sőt a szorgalmat is, amit az igazán megszállott rajongók az edzéseken is megtapasztaltak. Nyilván, e két tényező, kiegészülve a kétségkívül meglevő jó fizikai adottságokkal szükségszerűen fejlődést eredményezett. Mert Holczer Ádám mélyről indult, bekerülve az FTC kapujába nagyon bizonytalannak tűnt, kifutásai ütemtelenek voltak, amelyekből gólokat kaptunk, sőt őt is kiállították. Az az időszak kritikus volt számára. Nyilván ekkor sokat számított edzője, Kakas László hatalmas szakértelme, amelyet olvasóink szinte kivétel nélkül kiemeltek. Amikor visszakerült az NB II-es csapat kapujába, gyakorlatilag az idén tavasszal, egy egész más Holczert láthattunk.

Igaz, hogy sokkal kevesebb dolga volt, mert a védelem is jól zárt előtte, de azt a keveset jól oldotta meg, lényegesen kevesebb hibával, amelyek azonban véletlenül sem voltak látványosak. Bebizonyosodott, hogy képes bravúrokra, a kifutásokban is javult, indításai kézzel és lábbal egyaránt hasznosnak bizonyultak a csapat szempontjából. A szurkolók értékelték a fejlődést, ám szinte minden hozzászólásban érződött egyfajta bizonytalanság. Mégpedig a kapus bizonytalansága, bizonyos helyzetekben a határozatlansága. Mindezt magyarázták azonban a kapus korával, a fiatalságból adódó hullámzó teljesítménnyel, azonban adott volt a remény, hogy idővel ezeket is legyűrheti, képes lehet irányítani egy védelmet.

Már az elején megszólaltak azok a kritikus hangok is, amelyek az utolsó kettő, főleg az utolsó bajnoki után felerősödtek. Nevezetesen, egy dolog jó kapusnak lenni és egy másik dolog a Ferencváros kapujában jól teljesíteni. Ez az a hely, ahol csakúgy, mint a mezőnyjátékosoknak pszichésen is a teljesítőképességük csúcsán kell lenni. El kell viselni ezt is. Láttuk, vannak a mezőnyben is olyan játékosok, akik az edzésen csuda dolgokra képesek, a meccseken viszont ebből semmi nem jön vissza, egyre jobban megtalálja őket a kritikus közönség. Először csak a hibák után, később pedig már a pályára lépéskor. Innentől pedig beindul egy spirális folyamat, amely oda vezet, hogy a játékos idegileg „lebénul” a saját közönsége előtt. A mezőnyben ez nem biztos, hogy katasztrófát okoz, hiszen van még 10 játékos, aki helyrehozhatja. Ám a kapuban más a helyzet! Ott minden hiba gólt eredményez, amit nehéz, sokszor lehetetlen a többieknek kijavítani. A kapusnál az ilyen elbizonytalanodás, közönség előtti blokk, végzetes.

Holczer Ádám úgy tűnik, ebbe a helyzetbe került. Hasonló a helyzete, mint az NB II-es bakijai után, ám itt és most az NB I-ben vagyunk. És mivel a szurkoló nem először látja ugyanezeket a hibákat, az elbizonytalanodást, egyértelműen szűri le a tanulságokat és ítél. Nem tartja alkalmasnak az FTC kapuját védeni.

Persze egy kapus teljesítményét nem lehet csak önmagában értékelni. Azt nagyban befolyásolja az előtte játszó védelem, illetve a csapat védekező taktikája. Egy fiatal kapus, mint Holczer Ádám, esetében különösen igaz ez. Lehet azt mondani, hogy a kapus bizonytalansága átragad a védelemre, de lehet a fordítottját is, a védelem rossz játéka el tudja bizonyítani a kapust. Ez amolyan, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás kérdése. Egy biztos, kapus és védelme hatással vannak egymásra. Könnyebb egy fiatal kapus sorsa, ha egy összeszokott, stabil szisztémát játszó védőfal mögött véd. Holczer mindezt nem mondhatja el az előtte játszókról. Az utolsó NB II-es szezon tavaszán összeállt előtte egy azon a szinten jónak mondható védőfal, nem véletlen, hogy akkoriban ítélték az ő teljesítményét is jónak. Az NB I-ben ez a védőfal valamiért megbomlott, nem csak személyi összetételében, hanem szerkezetében is. Hibáznak előtte a védők, hibázik ő is, ismét előjön a szurkolókban a bizonytalanság kérdése, amikor a kapusról van szó. És mint tudjuk, a kapus hibáját nem lehet javítani, az gól.

Köszönjük a hozzászólásokat, reméljük, az összegzés visszaadja azok hangulatát. Ez a honlapot olvasó szurkolók véleménye.