Kedves Barátom a múlt héten kesergett, immáron másodszor is negatív eseményekre kellett visszatekintenie. Most nem kell neki, épp elég arra visszagondolnia. Elvállalom helyette én, a sorozat elindítója, aki legutóbb még jókedvében tette ezt. Akkor még tehettem, hiszen akkor lenyűgöző hangulatban, kétségeket maga után nem hagyó játékkal legyőztük a ZTE csapatát. Ki gondolta volna akkor, hogy hetekig az lesz az utolsó sikerélményünk a bajnokságban.

A múltkor Barátom már bevallotta, hogy benne, az örök optimistában is kételyek támadtak. Mit szólna most? Ígérem, hagyom feltöltődni, legközelebb akkor kérem fel ezen sorozat aktuális epizódjának megírására, ha abban akár csak csipetnyi örömről, pozitív eseményekről írhat.

A Paks elleni, számunkra kudarcot jelentő, hazai döntetlen után mi, szurkolók gyorsan talpra álltunk. Előre néztünk, hisz olyan ellenfelet sorsoltak az utunkba, amely nekünk a kizárásunk szomorú nyarát juttatta eszünkbe. Méltán, hiszen akkori helyünk elbitorlója, a Vasas került az utunkba. Vártuk, reméltük, hogy ez a meccs nem csak nekünk lesz egy különleges meccs, amely nem lehet csak egy a sok közül. A legfájóbb, hogy ebben a reményben is csalatkoznunk kellett.

Mi megtettük az, amit egy ideje már minden meccsünk előtt megteszünk. Tényszerűen bemutattuk ellenfelünk múltját. Bemutattuk annak kezdeteit, elért sikereit, de szóltunk arról is, amire nem lehetnek büszkék, a kizárásukra, a megszűnésükre, majd a kecskeméti futballjogok megvásárlásával történt „feltámasztásukra”, amely bizony nem lehet jogfolytonos, hiszen annak hátrányos következményeit nem vállalták.

Ugyancsak a történelmi tényeket követve idéztük a két csapat egymás elleni eredményeit, már ami a Fradi szempontjából az idegenbeli mérkőzéseket illeti. Szokás szerint felidéztünk ebben lexikális érdekességeket.

A mérkőzés fontosságát hangsúlyozandó, Lalolib külön videobeharangozót készített, mindenkit megfelelően hangolva a mérkőzésre. Vajon legközelebb is megteszi?

Aztán a meccs előtt magam próbátam a szurkolók kérését, a feltétlen győzelmet, a játékosok felé közvetíteni egy szubjektív beharangozóban.

És jött a mérkőzés, amit annyira vártunk.

Látható, hallható, a hangulat adott volt, a szurkolók kitettek magukért. Ám az illúziók elvesztek. Marad a Fradi szeretete, amit nem vehet el tőlünk senki. Okozhatnak nekünk bármilyen rossz hangulatot, kedvet, a hitünk megmarad. Mert a Fradi bennünk, a szívünkben él!

Írhatnám, hogy legközelebb jobb kedvünk lesz. De nem írom, majd meglátom. Először szerdán, aztán szombaton. Jobb dolog nyugtával dicsérni a napot…

Azért, természetesen: HAJRÁ FRADI!

– fradissimo –