Szerdán este Szombathelyen vendégszerepel csapatunk. Az ellenfél elleni számszerű eredményeket, érdekességeket tegnap már bemutattuk. Ezúttal nézzük ellenfelünk történelmét, amely – mondhatjuk természetesen – igen érdekesnek mondható. Ismerjük meg, hiszen a szurkolói mottónk szerint: „Az ellenfél nem ellenség, a múltját tisztelni illik, ám a jelenben le kell győzni!”

Ma már Szombathely egyedüli meghatározó futballcsapatának számít a Haladás, de kezdetben nem volt ez így. Az 1919-ben alapított, zöld-fehér színű, vasutasklub első éveit természetesen a vidéki bajnokságban töltötte, a nyugati kerület első osztályában. A húszas évek közepén a Haladás VSE mellett még hat egylet, a Szombathelyi AK, a Szombathelyi SE, a Szombathelyi KE, a Szombathelyi Vasas, a Szombathelyi Törekvés és a Szombathelyi TE képviselte a város futballját.

1926-ban sem a Haladás, hanem a Sabaria néven induló Szombathelyi AK lett a profivá váló magyar élvonal vidéki tagja a Szegeddel együtt.

A Haladás akkor maradt az amatőrök között, a neve Szombathelyi MÁV-ra változott. A csapat a következő időszakban nemcsak a nyugati bajnokság egyik legjobbja, hanem 1928-ban és 1931-ben is vidéki amatőr bajnok lett. Az akkoriban megrendezett országos döntőt azonban mindkétszer elbukta a budapesti elsővel szemben.

Az 1935-ös esztendő újabb nagy változást hozott a magyar futballban, az MLSZ eltörölte a profi bajnokságot és az amatőrök előtt is megnyitotta az első két osztályt. Az 1935/36-os szabályok szerint a két amatőr bajnok (a vidéki és a fővárosi) a következő idénytől az ekkor megalkotott Nemzeti Bajnokság első osztályában indulhatott. A szombathelyiek Nyugaton gólaránnyal megelőzték a Soproni FAC-ot, majd az amatőr bajnokok kieséses döntőjében először a Diósgyőrrel játszhattak – immáron újra Haladás VSE néven. Az egymeccses párharc azonban botrányba fulladt Diósgyőrben, ezért újrajátszást rendeltek el, ezt azonban az éppen akkor tartott dalosünnepély miatt a rendőrség nem engedte Szombathelyen lejátszani. Így alig néhány százan látthatták Győrben a Haladás 3-2-es győzelmét. A vidéki amatőr döntőt azonban már a városban rendezhették és a zöld-fehérek történetük során először az élvonalba jutottak a Szolnok 2-0-s legyőzésével.

Az első NB I-es szezon előtt még nem sejthették a Haladásnál, hogy az akkori szereplés még sokszor meg fog ismétlődni, azaz sokszor, nagyon sokszor lesz újonc az NB I-ben a Haladás. Ugyanis tizenhárom élvonalbeli kiesésével ebből a szempontból bizonyosan csúcstartók Magyarországon. Legelőször ez az első szezonjukban történt meg, a csapat a tizennégy csapatos bajnokságban 12. lett és kiesett.

A világháború végéig a szombathelyiek még kétszer jutottak fel az élvonalba (1939 és 1942), de csak az 1939/40-es szezon végén sikerült bentmaradniuk és akkor is csak egy évvel hosszabbították meg NB I-es tagságukat.

A háború után kapta meg az első Haladás-futballista a lehetőséget a válogatottban: Szabó Imre pályára léphetett Ausztria ellen. Az 1945/46-os „hosszú” bajnokságban a szombathelyiek a legjobb tíz közé jutottak, itt azonban egy furcsa óvási ügy miatt hét meccsüket nem játszották le, tizedikek lettek, ez azonban nem jelentett kiesést. Az ellenük valló Dózsa Madisz játékosokról pedig kiderült, kényszerből mondták azt, hogy a Haladás bundázott. Magyar futball anno…

A klub egyik legsikeresebb korszaka kezdődött ekkor, tizenöt éven keresztül az első osztályban szerepeltek. 1947/48-ban nemcsak a vidék legjobbja lett hetedik helyével, hanem az utolsó fordulóban a Vasas elleni győzelemmel elütötte a bajnoki címtől a piros-kékeket. Ekkor már a későbbi szövetségi kapitány, Sós Károly volt az edző. A hetedik helyet 1952-ben és 1953-ban is sikerült megismételni, ekkor már Szombathelyi Lokomotív néven. 1955-ben jött az újabb névváltás (Szombathelyi Törekvés) majd néhány gyengébb szezon. 1957-től ismét Haladásnak hívták a csapatot. A következő évben mutatkozott be játékosként a csapatban az edzőként később ugyancsak szövetségi kapitányságig jutó Komora Imre. Abban a szezonban történt egy furcsa eset is: a Honvéd elleni meccsen a vendégek játékosát, Dudást egy almával megdobták, ebből egy kicsit jutott a játékvezetőnek is, aki azonnal beszüntette a meccset. Láthatjuk, a szombathelyi szurkolók fanatizmusa sem mai keletű.

A Haladás a háború után először 1960-ban esett ki az élvonalból, annak ellenére, hogy újabb játékosa, a később kétszeres olimpiai bajnok és hírneves fradistává váló, Novák Dezső is válogatott lett, és úgy is, hogy 13 ezres volt az átlagnézőszáma. Következett két év a másodosztályban, a visszajutás pedig már Novák és Komora nélkül is sikerült. Azonban megint csak egy szezonra és újabb négy idény következett a másodosztályban, 1965-ben például csak gólaránnyal maradtak el a szombathelyiek a feljutástól.

A visszajutás egészen valószerűtlenül sikerült: az 1966-os NB I/B-s szezon felén túl még utolsó előtti, kieső volt a Haladás. Albert József lett az edző, beépítette a csapatba többek között Halmosi Zoltánt, az utolsó kilenc meccsből nyolcat megnyertek. A Haladás odaért a negyedik, osztályozós helyre, a négycsapatos osztályozótornát pedig megnyerte a Komló, a Dorog és az Ózd előtt. Hat szezont töltött az NB I-ben a klub, a legjobb helyezése tizedik volt. Aztán a Haladás úgy esett ki 1972/73-ban, hogy első tavaszi meccsét még megnyerte, majd a hátralévő tizennégyet elveszítette.

1974/75-ben nemcsak újra az élvonalban szerepelhetett a csapat, hanem az Újpesti Dózsa ellen a Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) döntőjében is játszhatott. Ott ugyan 3-2-re kikapott a Haladás, de a lilák bajnokok is lettek, így a szombathelyiek történetük során először európai kupában indulhattak. A KEK-ben a máltai Vallettán könnyen átléptek (7-0, 1-1), a szomszédos Sturm Graz-cal azonban már nem bírtak (0-2, 1-1). A következő két évben egyre jobb lett a csapat, 1977-ben addigi legjobb helyezését érte el, ötödik lett, majd 1979-ben a változatosság kedvéért újra kiesett.

A nyolcvanas éveket végre stabilan az élvonalban töltötte a klub (a nyolcadik helynél nem ért el jobbat), majd 1990-ben, mondhatni menetrendszerűen, kiesett.

A nyolcvanas években érte el a csapat a legjelentősebb nemzetközi sikerét, amikor 1983-ban, Magyar Olimpiai Válogatott néven szerepelve megnyerte az Indiában megrendezett Nehru-kupát. A döntőben Kína válogatottját győzték le 2:1 arányban.

A kilencvenes években újabb „liftezős korszak” következett, 1991/92-ben, majd 1993/94-ben is egy szezon jutott csak a Halinak az első osztályban, ekkoriban mutatkozott be az NB I-ben Illés Béla illetve Király Gábor.

Közben még másodosztályúként Magyar Kupa-döntőt játszhatott 1993-ban a Ferencvárossal és a két 1-1-es meccs után csak tizenegyesekkel kapott ki. A kilencvenes évek második fele megint az NB I-ben érte a klubot, öt szezonra sikerült megragadni. Amikor 2000/2001-ben átalakították a bajnokságot (ekkor lett 18 csapatosból 16, illetve 12 csapatos az NB I), a szombathelyiek fél szezonra kiestek, hogy visszajussanak és a következő évben megint kiessenek.

Szinte már megszokott, hogy egy év másodosztály után egy év NB I jött. 2004-ben Bíró Péter és a Lombard volt a szombathelyi klub tulajdonosa. A honi futball nagy utazója, Bíró Péter, nemhogy felemelte, kis híján teljesen tönkretette Szombathely labdarúgását. Kiszállása után a városban rég nem látott összefogásra volt szükség, hogy egy fiatalokból álló csapat egyáltalán elindulhasson valamelyik bajnokságban. Az összefogás élére álló önkormányzat, akkori magyar módi szerint jogokat vásárolt, mégpedig a celldömölki NB II-es csapat jogát, amivel újjáélesztették a klubot. 2006/07-ben a pályán feljutott az első osztályba a Haladás, azonban egy elrontott igazolás miatt 11 pontot levontak a csapattól és így a Siófok került fel. Ezt követően érkezett a klubhoz Illés Béla és Halmai Gábor cége, illetve edzőként Csertői Aurél és ismét összejött a feljutás.

Az új, a legutóbbi szezonban a Haladás nemhogy az elkerülkte az újabb kiesést, hanem története legjobb helyezéseként hamadik lett a Soproni Ligában és másodszor indulhatott nemzetközi kupában, az Európa-ligában. Egy kört most is ment, kazah ellenfelén túljutott, a svéd Elfsborg azonban nehéznek bizonyult.

Az új szezont nagyon rosszul kezdték. Három vesztes mérkőzés után azonban éppen az addig pontveszteség nélküli Videotont győzték le vasárnap. Így várnak minket!

Említettük már Novák Dezsőt, aki Szombathelyről igazolt a Fradiba. Később ugyanezt az utat járta be Topor Antal és Jagodics Zoltán is. De, fordított esetre is van példa. Rátkai László a 60-as években a Fradiból indult, tagja volt a nagy sikereket elérő csapatnak. Mivel az akkori világklasszisok mellett nem jutott rendszeres játéklehetőséghez, váltott, Szombathelyre került, ahol aztán az ottani labdarúgás emblematikus alakja lett, először játékosként, később edzőként, majd vezetőként. Ugyancsak a Fradi után, vargabetűkkel, lett a szombathelyi csapat játékosa a tragikus sorsú Nagy Norbert.

A Haladásnak a kezdetek kezdetén nem volt saját sportpályája, ezért az SzSE pályáján bérelt edzésnapokat. 1923-ban felépítették a Rohonci úti sporttelepet, eleinte 5-6.000 fő befogadására alkalmas kiképzéssel. A salakos labdarúgópályát csak évekkel később füvesítették és méretezték 110 x 55 méteresre. A pályához téglából épült vasvázas lelátó is tartozott, mindössze 39 páhollyal és 750 számozott ülőhellyel, valamint a túloldalon jelentős részében fedett állóhellyel.

A II.világháború után Szombathelyen nehezen indult meg a sportélet. A Haladás pályáját bombatalálat érte és két hónap alatt tudták csak rendbehozni. Ám amikor elkészült, máris rangadót játszottak Szombathelyen! Az MTK vendégjátékára zsúfolt ház, 7.000 néző volt kíváncsi. Az eredmény 4:2 lett a Haladás javára. 1946. május 19-én pedig az ESMTK elleni 3:1-es győzelem már újra az NB I-et jelentette. mellesleg erre a létfontosságú mérkőzésre csekély 10.000(!) néző volt kíváncsi. A nézőcsúcsot 1990. március 17-én jegyezték, amikor a Ferencváros vendégjátékára 20.000 néző volt kíváncsi. A stadion jelenlegi befogadóképessége 9.500 fő (5.430 ülő-, 4.070 állóhely).

Az összeállítást a Szombathelyi Haladás hivatalos honlapjának (www.haladasfc.nyugat.hu), a www.haladas.protect.hu, a hu.wikipedia.org/wiki/Szombathelyi_Halad%C3%A1s wikipedia bejegyzés, a www.magyarfutball.hu/stadionok/ és a http://sportgeza.hu/futball/korner/2009/07/02/a_haladas_a_magyar_kiesorekorder/ internetes tartalmak felhasználásával készítette:
Simon Sándor