Szombaton 17:30-kor Kaposvárott lép pályára csapatunk, kilenc napon belül harmadszor is idegenben. Az ellenfél elleni számszerű eredményeket, érdekességeket, Horváth Károly barátunk jóvoltából tegnap, mondhatjuk, már szokásaink szerint bemutattuk. Ezúttal, a szintén szokásossá váló módon, nézzük ellenfelünk történelmét. Ismerjük meg, hiszen a szurkolói mottónk szerint: „Az ellenfél nem ellenség, a múltját tisztelni illik, ám a jelenben le kell győzni!”

1923. augusztus 15-én, Ambrus János kaposvári pénzügyigazgatási díjnok és néhány más sportszerető ember alapította meg az egyesületet Rákóczi Sport Club néven. Színük zöld-fehér lett. A csapat első labdarúgó-pályája a jelenlegi stadion helyén volt, amit csak „cukorgyári gödörként” emlegetettek. 1927-ben már 11 szakosztállyal működött az egyesület, azonban a nagy gazdasági világválság hatására a csapat egy jelentős része Dél-Amerikába távozott. Nem feledve gyökereiket, megalakították Buenos Airesben az argentin Rákóczit. A 30-as években a pécsi alosztály első vonalában szerepeltek.

Az ezekben az években a professzionalista magyar bajnokság első vonalában szereplő Somogy FC-hez nem volt közük, az a KAC (Kaposvári Atlétikai Club) együtteséből alakult meg.

A háborús évek alatt, 1941-ben a Rákóczi játékosa lett a legendás hírű Avar István (képünkön), akinek hívására több jó képességű futballista érkezett Kaposvárra Erdélyből. A csapat Avar vezetésével az NB I kapujához érkezett, azonban, mivel a klub legjobbját elvitték a frontra, a dédelgetett álom nem válhatott valósággá. Avar volt a klub első válogatott játékosa, legemlékezetesebb válogatott mérkőzése az angolok elleni hazai 2-1-es győzelem volt, amelyen az ő gólja jelentette a magyar sikert.

A II. világháborút követően a Rákóczit beolvasztották az újonnan létrehozott KDSK-ba, 1951-től a csapat neve Kinizsi lett (úgy tűnik ez jutott akkor a zöld-fehér csapatoknak), és a másodosztályban küzdött a minél jobb helyezésért.

A Rákóczi (pontosabban Kinizsi) háború utáni igazi talpraállása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Elég csak a később az Újpesti Dózsával világhírnévig jutó, marcali születésű, Bene Ferenc (képünkön) nevét megemlíteni, aki itt futballozott bő egy évig, 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, és a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban. Bene Ferenc sajnos ma már nincs az élők soraiban, nevét a Kaposvári Rákóczi utánpótlás egyesülete őrzi, 2006 decemberétől Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia néven.

A csapat az 1970-es évek elején, immár a régi nevén, Mathesz Imre vezetésével ismét a feljutás közelébe került, majd 1975-ben a csapat bejutott az NB I-be, ahol Burcsa Győző (képünkön) duplájával 22.000 néző előtt 2-0-ra verte a Budapesti Vasas csapatát. A Rákóczi 3 évet töltött el az élvonalban. Mathesz Imre menesztése után kiestek az első osztályból. A visszajutásra azonban csak 2 évet kellett várni, 1980-ban a dr. Puskás Lajos edzette csapat visszaküzdötte magát a legjobbak közé, ám ezúttal sem sokáig. Ezt követően 1987-ben jutott fel újra a csapat, amikor is sporttörténeti esemény szemtanúi lehettek a Rákóczi-stadionba kilátogató nézők: 2 somogyi NB I-es csapat először játszott egymással (Kaposvár-Siófok 1-3).

Az új évezred megint a második vonalban találta a csapatot. Valóságos „edzőfalók” voltak. Keszei Ferenc fél évet volt az edzőjük, a 2002/2003-as szezont Kovács Kálmán vezetőedzővel kezdték el. A bajnoki szezon felénél 2003 januárjában ismét visszatért Keszei Ferenc. A tavaszi nyitány vereséggel kezdődött, és újabb nyögvenyelős mérkőzések következtek. Az utolsó három mérkőzést már nem várta meg Keszei Ferenc edző, helyét Prukner László vette át. Rövid idő állt a rendelkezésére, de mindhárom meccsen győzelemre vezette a Rákóczit az U19-es csapat korábbi edzője. A 2003 őszét jól kezdte a Rákóczi, a folytatás azonban nem sikerült túl jól, a csapat a 10. helyen zárta az őszt. Decemberre azonban jogerős lett az ítélet a csapat óvásának ügyében, így már a harmadik helyen volt a Rákóczi. Ekkor született az a döntés is, hogy nem csak az első kettő, hanem az első 4 csapat jut fel az NB I-be. A tavasszal a csapat nagyon jó formában játszott, és elérkezett 2004. május 15-e, a nagy nap, amire 17 éve (a csapat akkor volt utoljára NB I-es) vártak a drukkerek és a játékosok. A csapat a Szolnokot fogadta, és 2-0-s győzelmével ismét kiharcolta az elsőosztályban való szereplés jogát.

Prukner László (képünkön) kinevezése telitalálatnak bizonyult a csapat életében. Mára minden idők legeredményesebb kaposvári edzőjének mondható. Vele nem csak, hogy visszajutottak az NB I-be, de évről évre ott is maradandót alkotnak, immáron stabil középcsapatnak számítanak. Nem kell a kiesés ellen küzdeniük, általában a hetedik helyre érnek oda, sőt 2007/2008-ban elérték eddigi történelmük legjobb helyezését, a hatodik helyet. Pedig nincs könnyű dolguk. A szisztematikus munkával kinevelt és felfedezett játékosaikat rendre el kell adniuk, hisz ez a működtetésük egyik legfőbb forrása. Egykoron náluk játszott a ma már a BL csoportkörbe jutott DVSC két erőssége Szakály és Oláh. De említhetnénk a ma Fehérváron góltermelő Alvest is. Újabban pedig igen erős a „szerb vonal”, ami ugyancsak nem a véletlen műve. A kaposvári klub együttműködési szerződést kötött a Crvena Zvezda csapatával, amelynek értelmében a jövőben több szerb játékos is játéklehetőséget kaphat a Rákócziban.

A valaha itt játszó nevesebb labdarúgók közül többeket már megemlítettünk, de folytathatjuk a sort Kiss Lászlóval (ki ne emlékezne a norvégoknak rúgott csodagóljaira), Waltner Róbertre, vagy a ma Újpestjét erősítő Rajczi Péterre és Balajcza Szabolcsra. Érdekes, hogy a Fradi, annak ellenére, hogy színeiben sőt a szocializmus évei alatt irányító bázisaiban is azonos volt, nem részesedhetett a kaposvári utánpótlás eredményeiből. Nekünk Jovánczai Zoltán jutott, aki sajnos nem futott be a nevezettekhez hasonló karriert, ma megint Kaposvárott játszik.

Említettük már a Kinizsi korszakukat, nézzük, milyen neveken játszottak még:
1923 – 1944: Kaposvári Rákóczi SC
1944 – 1946: Kaposvári Barátság
1946 – 1949: Kaposvári Rákóczi SE
1949 – 1950: Kaposvári Dolgozók SK
1950 – 1951: ÉDOSZ
1951 – 1956: Kaposvári Kinizsi
1956 – 1957: Kaposvári Rákóczi Sport Club
1957 – 1970: Kaposvári Kinizsi
1970 – 1992: Kaposvári Rákóczi SC
1992 – 2006: Kaposvári Rákóczi FC
2006 – 2007: NABI-Kaposvári Rákóczi FC
2007 – 2009.06.30 Gabona Trans Kaposvári Rákóczi FC
2009.07.01 – Kaposvári Rákóczi FC

Az új szezont is a korábbiakhoz hasonlóan, stabilan és megbízhatóan kezdték. Öt mérkőzésen szerzett hét pontjukkal az ötödik helyen állnak, szemben a mi öt pontunkkal, ami csak a tizenharmadik helyhez elég. Íme a jelenlegi csapatuk fotója:

Említettük már, hogy első pályájuk is a jelenlegi helyén volt, ebből a szempontból is őrzik a tradíciókat. A stadiont persze folyamatosan csinosítgatták, módosították. A jelenlegi formáját 2004-ben nyerte el, ekkor kapta hivatalosan is a Rákóczi Stadion nevet. Jelenlegi befogadóképessége 7.000 fő, 4.500 ülő-, 2.500 állóhellyel. Az ülőhelyekből 1.600 fedett.

Az összeállítást a Kaposvári Rákóczi FC hivatalos honlapjának (www.rakoczifc..hu), a hu.wikipedia.org/wiki/Kaposv%C3%A1ri_R%C3%A1k%C3%B3czi_FC wikipedia bejegyzés és a www.magyarfutball.hu/stadionok/ internetes tartalmak felhasználásával készítette:
Simon Sándor