A múltkoriban sorozatot indítottunk, „Értékeljünk! Középpontban: x. y” címmel, mintegy a „célkeresztbe” állítva az értékelendő személyt.

A sorozatot az interaktivitás igénye motiválta, hiszen a véleményét mindenki szereti elmondani. A vélemények alapján mi arra vállalkoztunk, hogy egy olvasói profilt készítünk az adott játékosról, az adott játékosnak.

Úgy gondoltuk, nem szubjektíven, hanem az összeállítás sorrendjében haladunk. Ezért volt az első játékos Holczer Ádám, aki akkoriban kirobbanthatatlan volt a csapat kapujából. Nála el is jutottunk az értékelő elemzés elkészültéig, igaz ehhez az is kellett, hogy a Fáy utcában elkövetett hibája után alapvetően megváltozzon a szurkolói megítélése, mondani sem kell, negatív irányban.

Mi nem ezt akartuk, nem kívántunk és a jövőben sem kívánunk a pillanat történéseiből messzemenő következtetéseket levonni. Ez a sorozat pedig ebbe az irányba vinne el. Csak az a játékos lenne érdekes, aki vagy nagyon hasznosan és jól, vagy épp ellenkezőleg, nagyon rosszul játszik, de mindenképp játszik. Jó példa erre Matt Lowton esete, aki sérüléséig kihagyhatatlan tagja volt a csapatunknak a jobbhátvéd posztján, ezért gondoltuk vele folytatni az értékelő sorozatot. Ám, mivel éppen nem játszik, ő nem érdekes célszemély, nem érdekli a játszani, véleményt formálni kész olvasókat, alig jött vélemény.

Be kell, hogy lássuk, az ilyen értékelősdi játéknak akkor van igazán értelme, ha minden konszolidált a csapat körül. Csak akkor lehet egy-egy játékosról, nem elsősorban a pillanatnyi formát előtérbe helyező, véleményt írni.

Holczer Ádámtól elnézést kérünk, hogy ő volt sorozatunk „áldozata”, őt találták meg az olvasók a már említett baki után.

Egyszer, majd talán a hosszantartó sikerek idején – mondjuk a 30. bajnoki cím és a BL főtáblájáról való továbbjutás esetén 🙂 – újra elővesszük ezt az ötletet, addig azonban levesszük a lőlapot.