TENISZ: 1903-1967
Dr. Springer Miklós, az FTC Elnökségének a tagja, az FTC Baráti Kör alelnöke 2009. május 8-án, a klub fennállásának 110-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen nagy formátumú beszédben méltatta a múltban elért sikereket. Igen informatív része volt a beszédnek, hogy sorjában megemlékezett az FTC összes valaha is működött szakosztályáról, azokról is, amelyek ma már a múlt homályába merülnek. Oda merülnek, de el nem veszhetnek!

Ez is indokolja, hogy most induló sorozatunkban megemlékezünk ezekről az egyszer volt szakosztályokról, hogy az internet adta nagyobb publicitást kihasználva minél több érdeklődőhöz eljuthassanak ezek az információk.

A sorozatban a sportágakat a fentebb idézett ünnepi beszéd elhangzási sorrendjében mutatjuk be, a lehetőségekhez mérten kiegészítve, további adatokkal, nevekkel, képekkel színesítve a szóban is elhangzottakat.

TENISZ: 1903-1967

Az FTC tenisz szakosztálya 1903-ban alakult, az első háziversenyt már 1904-ben megrendezték Bayer Rezső jóvoltából, aki saját Üllői úti házának udvarát biztosította díjtalanul az egyesület számára. Az első versenyt Schmidt Ödön nyerte Gabrovitz Emil előtt, aki a futballcsapatban is játszott.

Eleinte az elsődleges cél nem is a versenysport, hanem a testmozgás és a szórakozás volt. Azonban, ahogy az 1.részben említett vívás sem, úgy a tenisz sem tudott a tömegek sportjává válni, drága volt az ütő, még drágább a pályabérlet.

Az FTC azonban megpróbálta a drágaság okozta nehézségeket áthidalni. Bayer Rezső felajánlása után Gregersen Nilsen, a norvég konzul segített a klubnak, akinek révén a Ráday és a Lónyai utcában saját pályára tehetett szert az FTC 1907-ben.

Ennél is nagyobb lendületet kapott a szakosztály, amikor az új Üllői úti pályán teniszpályákat is építettek, nem is keveset, szám szerint hetet, amelyek 1912-ben készültek el. Ilyen módon a Fradiban némelyest megszűnt a tenisz elit jellege, nagyobb tömegek is hódolhattak a fehér sportnak. A mennyiségi növekedés meghozta a minőségi változást is. Gregersen Endre szakosztályvezető és Ordódy Béla intéző versenyt verseny után szervezett, amelyek egyikén Paller Gyula személyében egy igazi őstehetséget fedeztek fel. A szorgos szakmai munka következtében Paller már szorongatta a korabeli élvonalat, ám a kitört I. világháború, amely gyakorlatilag megszüntette a sportág gyakorlását. Már csak azért is, mert a háború alatt a teniszpályák ágyúparknak adtak helyet. A nagy tehetség Paller Gyula pedig elesett a háborúban.

A háború befejezése után azonban az ágyúkat elvitték, a teniszélet fokozatosan újraindult. Eleinte csak edzettek a sportolók, majd 1921-ben újra versenyt rendeztek, mégpedig a háborúban hősi halált halt Paller Gyula emlékére, amely verseny a későbbi években a klub házibajnoksága lett.

A Paller-emlékserleget három éven keresztül a korábban intézőként már említett Ordódy Béla nyerte el, aki ezzel az eredményével kiérdemelte az FTC örökös bajnoka címet is. Vele kapcsolatban meg kell említeni, hogy igazi „sportpolihisztor” volt: a teniszen kívül labdarúgó, vízilabdázó, jégkorongozó, civil foglalkozását tekintve pedig vegyészmérnök. 1901-ben és 1902-ben a BTC-ben játszott, 1902-ben az év futballistájává választották. 1904-ben már a BEAC-ban találjuk, ahol két magyar-osztrák mérkőzésen fedezetként szerepelt. 1905-ben igazolt futballistaként az FTC-hez. Később nemcsak a futball, hanem a vízilabda bajnokcsapat tagjai között is megtaláljuk 1918-ban és 1919-ben. Jégkorongozóként az 1927-es bécsi Európa-bajnokságon hatodik helyezést elért magyar csapatban ill. az 1928-as St. Moritz-i téli olimpia 11. helyén végzett jégkorong válogatottban is szerepelt.

Ordódy Béla házi teniszsikerein túl az igazi, az országos sikereket a női versenyzők szállították. 1924-ben Wienerné Soós Jolán Magyarország fedettpályás bajnoka lett. A sikeres bajnoknő köré sikeres csapat is szerveződött, amelynek tagjai Ordódyné, Glass Piri és Baumgarten Magda voltak.

A szakosztály szép sikere volt a Kertész-serlegért vívott tornán a döntőbe jutás. Ez egy olyan torna volt, ahol férfiak és nők vegyesen szerepeltek a csapatokban. A párosításokban rendeztek férfi és női egyeseket és párosokat. A Baumgarten, Rayné, Grosz, Darvai, Wahl, Pick, Zsoldos, Wienerné összetételű csapat nagy küzdelemben 6:5 arányban maradt alul a BBTE együttesével szemben.

Az 1928-as év ugyancsak nagyszerű sikerekben bővelkedett. A fedettpályás bajnokságon női egyesben, férfi és vegyes párosban is FTC siker született. Baumgarten Magda Budapest és Nagyvárad bajnoka lett, majd Paksiné társaságában az első válogatottjai lettek a Fradinak.

1930-ban többen eltávoztak a szakosztálytól, ám ez sem vetette vissza azt. Az elnyűhetetlen Wienerné az országos bajnokságon harmadik lett, ugyanitt a Ritscherné-Tihanyiné páros pedig ezüstérmet szerzett.

A magyar szövetség 1931-ben írta ki először a női csapatbajnokságot, amelyet az FTC Ritscherné, Tihanyiné, Wienerné összeállítású együttese nyert meg. Sőt, az FTC II.csapata is jól szerepelt, hiszen harmadik lett. Tihanyiné ugyanebben az évben nemzetközi versenyt is nyert Menton-ban.

A tenisz azonban továbbra sem lett olcsó sport. Talán ennek is tudható be, hogy a ’30-as évek kibontakozó világgazdasági válsága jelentékenyen érződött a működésében. A klub vezetése nem kívánt kiemelt szerepet biztosítani neki, ebből adódóan megintcsak több élversenyző távozott, köztük Tihanyiné is 1933-ban. Újra kicserélődött, megfiatalodott a versenyzőgárda, amely a II. osztályban próbálhatott szerencsét, mert időközben odaestek. 1935-ben azonban a fiatalok, ki más, mint Wienerné vezetésével megnyerték azt. A következő évben az első osztályban negyedik helyet ért el a csapat, amelynek új tagjai Husszerl Lili és Ferenczy Ida voltak, utóbbi Ungváron egy nemzetközi versenyen is diadalmaskodott.

Kevés szó esett időközben a férfiakról. Ennek oka, hogy az említett években nem értek el számottevő eredményt. Mígnem 1936-ban nekik is sikerült felmutatni valamit, amikor a Szövetségi-díjért kiírt versenyben győztek. A férfiak éljátékosa ebben az időben Tóth Imre volt.

Aztán megint egy „kilépéshullám” következett, úgy a férfi-, mint a női vonalon. A csapatok 1937-től kezdődően alsóbb osztályokban ütötték a fehér labdákat.

A második világháború után a teniszezők a továbbra is a második vonalban kezdték újra. A jó létesítményhelyzetnek köszönhetően az Üllői úton bonyolították le a másodosztályú teniszbajnokságokat. Érdekesség, hogy 1945-ben a csodálatos labdarúgó Sárosi III Béla lett férfi egyesben másodosztályú teniszbajnok. Egy évvel később is FTC versenyző, Szemenyei nyerte meg ezt a bajnoki címet, sőt párosban Magyarral az oldalán duplázni is tudott. Ezekben az években aratta sikereit a Fáncsy-Milassin páros is.

Aztán megint jött a szakosztály életére oly jellemző játékosvándorlás, aminek következtében gyengültek az eredmények, az alacsonyabb osztályokban ingáztak a játékosok, számottevő eredményt sem férfi-, sem női vonalon nem jegyeztek fel a krónikák.

Ráadásul a ’60-as években, az Üllői úti stadion átépítése kapcsán megszűnt a saját pálya is, ami már sok volt a szakosztálynak, amely így 1967-ben megszűnt.

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:

Nagy Béla: Zöld-fehérben

Dr. Springer Miklós ünnepi beszéde

http://www.ftc.hu/index.php?action=main&nid=12068&sact=news
http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=pedia&a=1&id=132&cat=2