2024. november 24. vasárnap

Női szemmel… (2.rész)

Szerző: moncsi1 Bejegyzés ideje: 2009. október 21.

szemek01-cropA Női szemmel rovat második fejezetében folytatjuk a közel száztízéves fradimúlt feltárását.

Olyan ez, mint amikor egy hosszanérlelt bort kóstolgatnánk, az ízek pedig visszaadnák a magukban hordozott évtizedeket. A századforduló körüli időszak ígéretes távlatokkal kecsegtette a női nemet, a sportba való beiktatásukkal egy új fejezet vette kezdetét. Ekkor ugyanis, csillapíthatatlan kulturális igényüknek ha nem is az egésze, de egy része kielégítésre került.

muchaElőbbi írásomban említettem ugyan, hogy mi módon hozott a nők életébe a sport gyökeres változást, ám arról nem tettem említést, hogy hogyan változhatott ez a szerep a történelem folyamán? Lássuk hát!

A századforduló gondtalan, fejlődést hozó éveit a világháborúk által beárnyékolt, kevésbé felszabadult életérzés követte. A sportra is rányomta bélyegét az emberéleteket követelő, világméretű konfrontálódás állapota, következésképpen mindenben megmutatkozott a sivárság, háttérbe szorult a századforduló fejlődést hozó kulturális eszméje. Az addig felépült, nyugatiasodott sporteszmékben bekövetkezett a hanyatlás.

A háborúk ideje alatt nem voltak bajnokságok, a felszabadult játéköröm egy jóidőre eltűnt a sportolók életéből. Ha a férfiak visszahúzódni voltak kénytelenek, következésképpen a nők még inkább, és háttérbe szorultak olyannyira, hogy nem buzdították az erősebb nemet sem a felhőtlen játékcsatákra. Mondanom sem kell miért, ennek oka magától értetődő.

Azonban a történelem során változtak az idők, a hanyatlott társadalom kultúrája a békeidőkben újravirágzott. A női sportolók „visszatérése” a sporttársadalomba a férfiak stabil ottlétének függvénye is volt. Ha a férfi tudott teljesíteni, eredményeket ért el, akkor ezzel példát statuált nőtársainak és ezzel a nőkben az egyenjogúságra való törekvés érzetét ébresztette. A családmodell is sokat változott. Mint ahogyan már a háztartáson kívül végzett bérért való munka sem, úgy a hivatásos sportolás sem csak a férfiak privilégiuma volt, a ’20–as évektől kezdve napjainkig, tényszerűen az a nők körében is elfogadhatóvá vált. Büszkeségeink táborát bőszen gyarapították az első helyen végzett hölgyek, így a sport vonatkozásában a szerepüket ezálatal méltó helyre juttatták. Ennek visszaigazolása a magánéletben is jelentkezett, a jó kondíció, a fizikális, mentális egyensúly megteremtéséhez jószerivel hozzájárult a sportban elért sikerélmény.

Így kezdődött s folytatódott, és az évtizedek leforgása alatt vált nyilvánvalóvá: a versenyszellem, küzdeni akarás és a kiemelkedő teljesítmény nem csak a férfi, hanem a női sportolóink jelmondataivá is váltak, és a mai napig hűen őrzik az évszázad során, hányattatások közepette megszerzett időtálló értéküket.

Istenes Mónika

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

5 hozzászólás

  1. Sziklaszív írta:

    Szia Móni ! A nőknek köszönheti a Fradi társadalom, hogy zöld- lila helyet zöld- fehér lett a mez mert a mosásnál a lila kikopott és fehér lett belőle ! ( Ez egy igaz történet ) Sok sikert ! Tibunak meg köszönön az sms-t !

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 10:59

  2. tibu1 írta:

    Szikla!

    Nagyon szívesen máskor is! 😉

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 14:09

  3. Franto írta:

    nagyon érdekes és tanulságos írás! sok olyan dologra figyel fel az ember, amit mostanság már természetesnek veszünk, nem is annyira rég pedig még elképzelhetetlen volt …

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 19:39

  4. sportmenu írta:

    Szia Moncsi!

    Először is remek lett a cikked. Élvezettel olvastam. Figyelemre méltó, hogy a sport, a társadalom, a társadalmi szokások az elmúlt 100 évben mennyit változott. Mindegyik a maga területén hol előnyére, hol negatívan változott. Egyből eszembe jutott a történelem, a szociológia és a pszichológia. Lehet, hogy nem véletlen? 🙂

    Továbbra is várom a rovat folytatását, mert érdemes nézni (is), és olvasni is :).

    Hajrá, Moncsi!

    Hozzászólás ideje: 2009. október 21. 22:25

  5. Sasi írta:

    Újabb remek cikket olvashatunk Moncsitól, hatalmas Gratula néked…
    Az ilyen írástól, miközben a fényre várunk, talán nem tűnik oly távolinak a fényben járás…

    Hozzászólás ideje: 2009. október 22. 10:14

HOZZÁSZÓLÁS