Szalad az idő! Gyorsan eltelt több mint egy év azóta, hogy az „elfelejtett gólkirállyal”, Friedmanszky Zoltánnal interjút készítettünk. Ebből megismerhettük játékosi és edzői pályafutását, hitvallását.

Most, október 22-én, 75. születésnapján szeretettel gratulálunk Frici Bátyánknak, kedvenc csapatunk egykori játékosának és edzőjének. Jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánunk!

A Baráti Kör régi tagja, akit kérésére Balaginho néven nevezünk, hosszú ideje tartja a kapcsolatot egykori kedvenc játékosával, az „elfelejtett gólkirállyal”. Neki is köszönhető, hogy az elfeledett jelzőt immár elfeledhetjük, hiszen megemlékezései révén Friedmanszky Zoltánt nem lehet már ebbe a kategóriába sorolni.

A bevezetőben idézett, tavaly májusban készült interjút kiegészítendő, a jubileumi születésnap alkalmából ismét felhívta telefonon Frici bácsit, feltéve neki néhány további kérdést.

– Volt-e játékos példaképe?
– Nehéz kérdés, de gólképességük miatt talán Deák „Bamba” Ferenc és Szusza Ferenc játéka tetszett leginkább nekem.

– És edzői példaképe?
– Erre egyszerűbb válaszolni. Csanádi Árpád! Vele már akkor kapcsolatba kerültem, amikor a testnevelési gimnáziumba jártam. Sok támogatást kaptam tőle, családjával is közeli kapcsolatba kerültem, többször meghívtak ebédre, vacsorára, amikor kórházba kerültem, rendszeresen látogattak. Közreműködésével kerültem a Fradiba, s edzősége alatt részt vehettem a csapat ausztráliai túráján és bemutatkozhattam a zöld-fehér csapatban.

– A legemlékezetesebb mérkőzése?
– Több is van. Az egyik, amikor Ausztráliában először játszottam zöld-fehérben. Azután az első hazai bajnoki, a Népstadionban a Komló ellen, de nagyon szívesen emlékszem az 1955/56. évi MNK kupadöntőre, amelyre 1958.(!) augusztus 20-án került sor, szintén a Népstadionban, ahol a két gólommal 2:1-re győztük le a SBTC-t.

– Frici bátyánk a legutóbbi beszélgetésünk óta az FTC Baráti Kör elnökségi tagja lett. Figyelemmel kíséri a csapat szereplését?
– A TV-ben nézem a mérkőzéseket. A véleményem nem változott. Nagyon elszomorít a csapat szereplése, a gyenge játékosállomány. Tavaly is azt mondtam, hogy a felemelkedéshez új játékosok kellenek! A várt erősítésre nem került sor, így a nemzetközi szereplés egyelőre csak álom.

– Köszönjük a válaszokat. Isten éltesse sokáig! Ezt kívánjuk abban a reményben, hogy fogunk mi még a régi hírnevének megfelelő Fradit látni.

Balaginho köszöntéséhez a Baráti Kör összes tagja, a honlap olvasói és a Fradisták igen népes tábora nevében is szívből csatlakozunk!

És, hogy az olvasók is tudják, kit köszöntünk, íme Friedmanszy Zoltán fradista pályafutása számokban:

Játékosként:

157 mérkőzés (ebből 91 bajnoki, 61 nemzetközi és 5 hazai díjmeccs),

ezeken

76 gólt szerzett (36 és 40 egyéb).

A Fradival kétszeres bajnok, 1962/63-ban és 1964-ben,
egyszer ezüstérmes, 1959/60-ban,
és kétszer bronzérmes, 1957/58-ban és 1961/62-ben.

Gólkirály az 1957/58-as szezonban.

Magyar Kupa (MNK) győztes, 1958-ban.

És tagja volt az 1964/65-ben a VVK győzelemig menetelt csapatnak, hiszen pályafutása utolsó mérkőzését 1964. november 18-án, a Wiener SC elleni sorsdöntő (harmadik, megismételt) VVK mérkőzésen játszotta.

1958-ban tagja volt a svédországi világbajnokságon játszó magyar válogatott keretének, azonban sérülés miatt nem léphetett pályára. Négyszeres B-válogatott 1957-1959 között, ahol egy gólt szerzett.

Pályafutása elismeréseként megkapta az FTC örökös bajnoka címet, valamint az FTC Aranydiplomáját.

Friedmanszky Zoltán gólt lő a legeredményesebb szezonjában, 1958-ban

Edzőként:

Játékospályafutása végén előszö testnevelő tanárként dolgozott 1965-ig, majd ettől az évtől (a tanári hivatással párhuzamosan) az FTC serdülő- és ifjúsági csapatainál lett edző, egészen 1971-ig. Ekkor négy évre Kubába költözött, ahol a Matanzas tartományi válogatott szakvezetője lett.

Kubából történő hazatérése után 1977-ig a Testnevelési Főiskola labdarúgó középfokú edzőképzésének a vezetője, majd 1978-ig a szolnoki csapat kispadjára ült le.

1978-tól 1980-ig a Fradi edzője. Az FTC-ben összesen 133 mérkőzésen irányította a csapatot, amely időszakban egy második és egy hatodik helyezést ért el.

Íme egy csapata 1979-ből, a frissen elnyert Costa del Sol trófeával:

Felső sor (balról): Tepszics, Judik, Rab, Nagy M., Vépi, Mészöly P. Középen: Friedmanszky Zoltán (vezetőedző), Harót János (ügyvezető elnök), Mészáros József (szakosztály-elnök), Takács József (gyúró), elöl: Pusztai, Hajdú, Ebedli, Pogány, Zsiborás, Jancsika