Időnként én is mint mindenki, megállok a mindennapok forgatagában és időt szánok az elmélkedésre. Egy visszatérő témám, a szurkoló. Ez persze nem a véletlen műve, hiszen jómagam is az vagyok és rengeteg barátom, ismerősöm is szurkoló. Mitől vagyunk mi mások, mint azon embertársaink, kik nem mondhatják ezt el magukról? Mások vagyunk egyáltalán?

Abban feltétlenül mások vagyunk, hogy szeretjük a sportot és azt a közeget, mely a sportot körbefonja, átszövi. Naponta vadásszuk a kedvenc csapatunkról megjelenő híreket, naptárakat figyelünk, hogy el ne tévesszük a mérkőzések időpontját. Találgatjuk a pályára lépő tizenegy összetételét, gondolataink újra és újra kedvenceink körül forognak. Gyermekkoromban, mikor kitörő örömmel tértem haza egy-egy győztes meccs után, Édesanyám gyakran jegyezte meg, attól, hogy nyert a Fradi, még nem lesz olcsóbb a kenyér! Erre én csak azt feleltem, hogy olcsóbb ugyan nem, de finomabbnak finomabb lesz az biztos! Mert az ember még az ételt is más hangulattal veszi magához, ha azt megfűszerezi a győzelem íze!

Nem állítom, hogy szurkolóként nagyon különböznénk nem szurkoló társainktól, hiszen azon tulajdonságok, melyek a szurkolókat jellemzik, pont úgy megtalálhatóak a sportot érdeklődésükkel nem követők között is. Mégis kiemelném, hogy aki szurkolóvá válik az egyúttal háttérbe szorítja önmagát is, hiszen onnantól már nem csak önmagának él, hanem teszi ezt a csapatáért is.

A szurkoló csalódhat hétről hétre, de ő nem mond le, mert akinek egyszer szívébe íródott a Fradizmusa, az soha nem lesz immunis a „zöld” hírekre. Ráadásul mi vagyunk az a csoport, ahova mindenki előbb vagy utóbb beolvad, akik így vagy úgy a csapat körül tevékenykednek.

Ahogy porból lettünk és porrá leszünk, úgy igaz ez a mondás kicsit kifacsarva is, hiszen a játékos, a vezető és egyéb a csapat körül tevékenykedő ember is szurkolóból lett és szurkolóvá válik. Mert nem marad mindig játékos, edző, vagy vezető, hanem a végállomás gyakran nem más, mint a tizenkettes számú mez, mely tudvalevően a szurkolót jelképezi.

Ez a sorozat, mint annak olvasói már megszokhatták, szurkolókat mutat be a múltból. Nem feltétlenül híres, vagy ismert embereket mutatunk be, megfordult már a sorozatban nyomdász és tanár is, a mostani részben azonban egy ma is aktív, igen elismert és népszerű színészről derítjük ki szurkolói hovatartozását, aki nem más, mint Sztankay István.

Sztankai István 1936. február 14-én született, Budapesten. Édesapja görög katolikus pap volt.

Mielőtt a színi pályára lépett, számos civil foglalkozásban is kipróbálta magát. Dolgozott anyagmozgatóként és csillésként, volt kifutó és segédkántor is. A Színművészeti Főiskola elvégzése után, Miskolcra szerződött, ahol 1963-ig tartózkodott, 1974-ben a Nemzeti Színház tagja lett, a Madách színházhoz pedig 1974-90 között kötötte szerződése. Ezek után szabadúszó lett, bár 1991-99 között a József Attila színház tagja is volt, azóta ismét nem kötelezte el magát.

Elismerései:

Jászai Mari-díj (1966, 1974),
Farkas-Ratkó-díj (1967),
SZOT-díj (1970),
Érdemes művész (1978),
Erzsébet-díj (1992),
József Attila-gyűrű (1994),
Magyar Köztársaság tiszti keresztje (1997),
Kossuth-díj (1998).

Sztankay István főbb szerepei:

Arturo Ui (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!)
Mosca (Jonson: Volpone)
Moliére: Tartuffe
Dauphin (Shaw: Szent Johanna)
Mátyás (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak)
Frank (Shaw: Warrenné mestersége)
Zsitomir (Sánta: Éjszaka)
Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
Trench (Shaw: Szerelmi házasság)
Viktor (Zorin: Varsói melódia)
Kurt (Dürrenmatt: Play Strindberg)
Agárdi Péter (Heltai: A néma levente)
Zsorzs Miloszlavszkij (Bulgakov: Iván, a rettentő)
Sebők Zoltán (Sarkadi: Elveszett paradicsom)
Biron (Shakespeare: Lóvá tett lovagok)
George (Slade: Jövőre veled ugyanitt)
Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán)
Kohlhaas Mihály (Sütő: Egy lócsiszár virágvasárnapja)
Andrej Prozorov (Csehov: Három nővér)
Jason (Slade: Romantikus komédia)
Kötöny (Szabó: A meráni fiú)
Orsino (Shakespeare: Vízkereszt)
Goebbels (Németh Á.: Lili Hofberg)
Mr. Green (Lengyel: A waterlooi csata)
Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi)
Jozef Svejk, Jaroslav Hasek (Horváth-Béres-Selmeczi: Svejk vagyok)
Zaharia Trahanache (Caragiale: Az elveszett levél)
Lyman Felt (Miller: Hegyi út)
Plata-Ettingen herceg (Molnár: Olympia)
Hammerschmidt (László: Illatszertár)
Bódog (Szakonyi: Adáshiba)
Corbaccio (Volpone)
Philip (Ayckbourn: Mese habbal)
Brooks (Aszlányi: Amerikai komédia)
Sidney, Dr. McMerlin (Simon: Luxuslakosztály)
Daniel Borozovszki (Kishon: A házasságlevél)
Ernie Cusack (Simon: Pletyka)
Zimmermann (Gmür: Tigris Lili)
Cassagne (Feydeau: Az úr vadászni jár)
Fekete Salamon (Horváth Péter: Kilencen, mint a gonoszok)

Rendezései:
Dürrenmatt: Play Strindberg
Georges Feydeau: Az úr vadászni jár

Ezek után jöjjön a cikk a múltból. Érdemes elolvasni!
(Az olvasáshoz ajánlom a képernyőt 200%-osra nagyítani, mégpedig a jobb alsó sarokban levő nagyítóikon segítségével.)

Istenes Tibor