Múlt és jelen, jelen és jövő
Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy nagyon vártam a tegnapi napot. Nagyon vártam, mert zöld a vérem. Nagyon vártam, mert Fradista vagyok. És három hosszú hét telt el azóta, hogy láthattam volna a csapatomat. Tudom, persze, hogy tudom, hogy voltak sportolóink, voltak csapataink, melyek ebben a három hétben is pályára (vízbe, jégre, parkettre) léptek, eredményeiket figyelemmel is kísérem, sikereiknek örülök. Mit tegyek? Restellem, de nem lógok ki az átlagból, akik a futballcsapat hiányán tudnak igazán bánkódni. Hát még az eredménytelenségükön! Olvassa el a teljes cikket »