Egy ideje megemlékezünk a múlt szurkolóiról egy külön rovatban.

Tesszük ezt azért, hogy el ne süllyedjenek a feledés tengerében és azért, hogy erőt merítsünk rajongásukból, a Fradi iránt érzett határtalan szeretetükből.

Most is a múltba utazhatunk vissza, de ez a cikk, nem csak egy régi szurkolót fog bemutatni, hanem a csapat körül dolgozó, ráadásul a munkája miatt megkerülhetetlen embert.

Medgyesi Lajost, a csapat autóbuszának egykori vezetőjét, valószínűleg nem sok Fradi-drukker ismeri, viszont a régi sportolók, játékosok egész biztosan emlékeznek rá. A hosszú utak során, összezárva egy guruló dobozban, reményekkel telve az odafelé vezető úton, majd hazafelé örömmel vagy bánattal fűszerezve, együtt lélegzett a játékosokkal. Osztozott örömükben és keserűségükben is, együtt sírtak, együtt nevettek. Évről-évre új játékosokat ismert meg, majd másoktól elbúcsúzhatott, mígnem egyszer az ő szolgálata is be nem telt.

Nem szeretném a cikkről egy hosszú előszóval elterelni a figyelmet, ezért zárom is soraimat, repüljünk helyette inkább vissza a múltba és ismerjük meg a csapat sofőrjét, Medgyesi Lajost.

(A bejegyzést javaslom 200 %-osra nagyítani, hogy az archív újságcikk is jobban olvasható legyen.)

Istenes Tibor