Nem, nem ment el a cikkíró józan esze, mindez valóban megtörtént.

Az időpont sem a múltba vész, hisz tegnap történt, 2009. november 6-án. Hogy miért nem hangos tőle a hazai sport- és bulvársajtó? Az alábbiakból tán ez is kiderül.

Még a múlt héten érdekesnek ígérkező meghívókat kaptunk. Ferencváros – Újpest Rangadóra szólt a meghívás, íme:

A szíves meghívásnak eleget tettünk, a Baráti Kört képviseltük. És it nem elsősorban magunkra, a honlap szerkesztőire gondolunk, hiszen jelen volt a Baráti Kör két örökifjú vezetője, Rudas Ferenc elnök és dr. Springer Miklós alelnök is. Az alábbiakban megpróbálunk egy kis ízelítőt átnyújtani erről a rendezvényről.

Kezdjük ott, hogy sokan jöttek. Jöttek fradisták és jöttek újpestiek, jöttek képben és szóban tudósító újságírók. A meghirdetett kezdési időpont előtt már megtelt a „pálya”.

Az a pálya, amelyet jól felismerhetően az Üllői úti stadionról mintáztak készítői. Ezen a pályán borították fel a kaput óvatlan pályáralépő lábak, mégsem lett botrány, sőt még a makettkapu is túlélte az atrocitást. Reméljük, így lesz ez a kiállítás teljes ideje alatt…

A makettpálya körül a falakat mindenütt a régi idők Fradi-Újpest rangadóinak képes emlékei díszítik.

Természetesen a közölt képek csak kedvet akarnak csinálni a téma iránt érdeklődőknek, eszünk ágában sincs mindent bemutatni, hisz akkor ki menne oda? Mindenesetre a terem egyik fele zöld, a másik lila színekben pompázik, sikerek és kudarcok, avagy kudarcok és sikerek képei itt is, ott is.

Így, régen látott barátok egymás közti beszélgetését, a képeket néző látogatók áhítatát megszakítva lett 17 óra, a kiállítás megnyitójának hivatalos ideje.

A szervezők részéről Gönczi Ambrus szólt néhány szót az egybegyűltekhez, mit jelentett nekik az első sporttémájú kiállításuk megszervezése.

Beszélt a képekről, az azokat kölcsönadókról, akik közül mindenképp ki kell emelni a Nagy Béla hagyatékát ápoló, Takács Tibor vezette Hagyományőrző Egyesületet, amely gyakorlatilag az összes kiállított régi fekete-fehér fotó átadásával segített. Az előzmények ismertetése után pedig felkérte a kiállítás megnyitására Novotny Zoltánt.

Azt a Novotny Zoltánt, akit a futball iránt érdeklődő közvélemény nagyon jól ismer. Ismeri a hangját, mert egy időben nem lehetett úgy futballmeccset hallgatni, hogy az ő hangja ne szólalt volna meg. Ezek voltak azok az idők, amikor a Magyar Rádió minden magyar bajnoki labdarúgó mérkőzésről élőben számolt be, a méltán népszerű Körkapcsolás című műsorában. Hosszú évtizedekig a pályák szélén vagy az utolsó időkben közvetítőfülkékben állt. Személyes indíttatású megnyitóbeszédéből megtudhattuk, hogy a kiállítás mindkét résztvevőjéhez személyes emlékek fűzik. Mindkét félhez játékos- és edzőemlékek, akikkel rengeteg interjút készített vagy csak nézőként a lelátóról csodálta őket. A Ferencvároshoz azonban más emlékek is fűzik, egészen felejthetetlen emlékek, amit a gyermekkor szóval lehet a legjobban leírni. Elmondta, hogy kicsiny gyermekként a kiállítás helyszínétől alig pár méterre lakott, ott játszott, ott kerékpározott, ott járt iskolába. Szinte házról házra felsorolta, hogy melyikben milyen üzlet volt anno. Beszélt gyerekkori Fradi-Újpest meccsemlékről, még 1949-ből az Üllői útról (ugyan 5:0-ra nyert az Újpest, de a Fradi, minden idők leggólképesebb Fradija lett a bajnok). Aztán beszélt a ’70-es évek két legendássá vált meccséről, a Fradi szempontból 3:8-ról és 7:1-ről. Sőt beszélt városi legendákról is, amikor a hentesüzletben már a meccs előtti nap tudták a végeredményt és a góllövőket, amely meccsen ő a vonal mellett közvetített és a játék láttán a félidőben meg is említette, megeszi a kalapját, ha bejön a „hentespress”. Bejött, mégpedig eredményileg és gőllövőileg is! Beszélt a Fradi-Újpest rangadók történetének helyszíneiről, miszerint a 205 mérkőzés mindössze 7 pályán történt. Méltán kapott nagy tapsot ez a történelmileg is felkészült, személyes indíttatásoktól sem mentes beszéd.

Az ünnepélyes megnyitó szavak után kedélyes diskurzusok közepette tekintették meg a résztvevők a kiállítást, ahol a már említett makett és fali tárlók mellett egy a kiállítás ideje alatt non-stop „mozi” is segít feleleveníteni, 1962-től egészen napjainkig, ezen varázslatos rangadóknak a hangulatát.

A már említett Rudas Ferencen kívül játékosként és edzőként is átélhették ezeket a csodákat, a Fradi részéről Rákosi Gyula, az újpestiek oldaláról pedig Várhidi Pál és Göröcs János, akik ugyancsak megtisztelték jelenlétükkel az eseményt.

Ez csak a megnyitó volt. A kiállítás megtekintését, a cikk elején közölt képen látható ideig és időpontokban, mindenkinek szívből ajánljuk.

Simon Sándor