Jubileumi évhez érkeztünk, hiszen 1974. május 3-án már 75 éves lett a Ferencvárosi Torna Club. Tudták ezt – persze hogy tudták – a labdarúgók is, méltón meg is ünnepelték.

Igaz, nem bajnoki címmel, pedig a fradisták százezrei azt várták. A Egymás után hatodszor lett bajnok az Újpesti Dózsa, a Fradi a második helyen végzett.

Az MLSZ is variált. Egyebek mellett megváltoztatták büntetések rendszerét, megszüntették a sárga és a piros lapos figyelmeztetéseket, aminek az lett az eredménye, hogy a korabeli sajtó szerint a játékvezetők egy kissé megzavarodtak, vagy túl szigorúak, vagy túl elnézőek lettek.

Fradista szemszögből feltétlenül megemlítendő, hogy 1974 tavaszán búcsúzott el az aktív játéktól Albert Flórián, a mindmáig egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó.

És még egy nagy esemény, 1974. május 19-én felavatták az újjáépített Üllői úti stadiont.

Csak az eredmény volt ünneprontó: FTC – Vasas 0:1.

A jubileumi sikert az 1973/74-es MNK-sorozatban érte el a Fradi. A menetelés állomásai a következők voltak: kerületi házimeccsel kezdődött, Ferencvárosi VSK – FTC 0:2, keményebben folytatódott, ZTE – FTC 2:3, majd már a negyeddőntőben Szegedi VSE – FTC 0:1, az elődöntőt a Népstadionban a Csepel ellen vívta a csapat, FTC – Csepel 2:1. Következett 1974. május 1-jén, tehát két nappal a klub 75. születésnapja előtt a döntő, ahol az ellenfél a Komlói Bányász volt. A Népstadionban volt ez a találkozó is, ahol a 70-ik percig 1:0-ra a komlóiak vezettek. A korabeli sajtó szerint:

Aztán Mucha a hálóba talált, s az egyenlítés feltüzelte a fővárosi együttest. Mintha varázsütésre történt volna, egyszeriben más csapatot láthatott a közönség. Hirtelen mozgásba jött az egész gépezet. Juhász gőzmozdonyként tört előre, Mucha befutotta az egész pályát, Dárdai pedig nem győzött Branikovits után loholni. Ebben az időszakban jegyezte meg a lelátón Gyetvai László, a Ferencváros egykori kitűnő balszélsője: Ez igen, ez a Fradi-szív!

A végeredmény: FTC – Komló 3:1. A magyar kupa tizenkettedik alkalommal került az Üllői útra.

A nemzetközi kupaszereplést az UEFA-kupában kezdte el a csapat. Sajnos, ahogy a korábbi évben, ezúttal is rövidre sikeredett ez. Már az első forduló a végállomást jelentette, hiszen a lengyel Gwardia Varsó kettős győzelemmel jutott tovább.

Az egyéb nemzetközi mérkőzések sorában a bajnokság előtt lebonyolított afrikai túra érdemel említést. Togóban és Elefántcsontparton szerepelt a gárda. 1973. augusztus 4-én kezdődött a túra a togói Lome városában, ahol a helyi La Modele csapata 3:2-re megverte az akklimatizációs nehézségekkel küzdő Fradit. Három nappal később ugyanott már 3:1-re nyertek a zöldek a togói utánpótlás válogatott ellen. További négy nappal később, már az elefántcsontparti Abidjan-ban 4:1-re verték a helyi Stade d’Abidjan csapatát, majd a túra zárómérkőzésén augusztus 11-én 6:1-re az elefántcsontparti válogatottat. Ez a mérkőzés abból a szempontból is érdekes, hogy csereként már bemutatkozhatott a későbbi idők nagy sztárja, az akkor 18 esztendős Nyilasi Tibor.

Öregfiúk a stadionavatón:

Forrás:
Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973
Nagy Béla: Magyar Kupa Krónika
nemzetisport.hu