Azt hiszem, a filmeseknél így mondják, ha valami befejeződik: „Csapó, ennyi!” És mindezt mutatják is azzal a jellegzetes kis táblával, ami a technika minden modern vívmányát túlélte.

Tegnap a Fradi számára is véget ért egy fejezet, egy bajnoki fejezet. Egészen pontosan a 105-ik fellépés első felvonása. Ilyenkor szoktak mérleget vonni…

Aki azonban most, így hirtelen hamarjában mélyre ható elemzést vár tőlem, az csalódni fog. Mert ez az, amit nem fogok megtenni.

Egyrészt azért, mert hirtelen felindulásból nem biztos, hogy azt írom le, amit valóban érzek.

Másrészt azért, mert hogy jövök én ahhoz, hogy mérleget vonjak? Vannak erre nálam sokkal hozzáértőbb, elhivatottabb emberek. Ezt felismerve, szerkesztőségünk máris megfogalmazott egy új célt. Az előttünk álló, irgalmatlanul hosszúnak ígérkező futball-holtszezonban megszólaltatunk majd olyan embereket, akiknek szava figyelemfelkeltő lehet. Hála Istennek, az FTC Baráti Körben sokan vannak ilyenek, régi és jelenlegi játékosok, edzők, sportvezetők, ismert és kevésbé ismert szurkolók.

Mondják el Ők a véleményüket, aminek mi majd teret adunk. Úgy gondolom, mindez sokkal érdekfeszítőbb, mintha a szerkesztő saját véleményét – még ha az adott esetben határozott is – próbálná az olvasókra kényszeríteni.

Igen! Mindez egy programbeszéd egy kis szegmense volt, amivel élni kívánunk az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban.

Véget ért egy fejezet, amiről fogunk beszélni, de egyben kezdődik egy új is, amiről őszinte, zöld-fehér ábrándozással elmondjuk elvárásainkat, vágyainkat. Ki tudja? Tán ezek némelyike el is jut majd a döntéshozókhoz…

Simon Sándor