Ma ünnepli születésnapját Dragóner Attila, aki 1974. november 15-én született Budapesten. Cikkünkkel őt köszöntjük.

A labdarúgás rejtelmeivel a Budapesti Honvéd utánpótlás csapataiban ismerkedett meg, rendszeres tagja lett a korosztályos utánpótlás válogatottaknak. Akkor azt hitte, számára balszerencse, hogy a Honvéd akkoriban állandóan a bajnokságért harcolt, tizenévesen ugyanis oda beférni nem volt esélye, ezért kölcsönadták. A későbbi pályafutás ismeretében, lehet hogy ez volt a szerencséje. Szóval kölcsönadták, így Sopronban mutatkozott be 1994-ben az első osztályban, ahonnan egy év múltán Veszprémbe kellett költöznie. Újabb egy év és a Stadler FC lett a csapata, egészen 1997-ig. Közben tagja volt a magyar futball utolsó nagy nemzetközi eredményét szállító válogatott csapatának, az 1996-os atlantai olimpiára kijutó válogatottnak. 1996 végén a BVSC játékosa lett, majd 1997 nyarán öltözött először zöld-fehér szerelésbe. Az első fradista szezon is a korábbi állomáshelyeihez hasonlóan csak rövid ideig, egy esztendeig tartott, mert utána Németországba, a Fortuna Köln együtteséhez igazolt. Aztán 2000-től, most már huzamosabb ideig, 2004-ig újra csapatunkat erősítette. 2004-től Portugália felé vette az irányt, ahol két esztendeig a Vitoria Guimaraes labdarúgója lett. Portugáliából 2006-ban hazatérve, immáron harmadszor, azóta folyamatosan a Fradit erősíti.

A Fradin kívüli pályafutása során 77 NB I-es mérkőzésen szerepelt, azokon 7 gólt szerzett. Ezeket a számokat toldotta meg zöld-fehérben további 154 NB I-es mérkőzéssel és 18 góllal. 2006-tól 2009-ig az NB II-es bajnoki szerepléseinek a számát gyarapította, összesen 73 pályára lépéssel és 13 góllal.

A Fradival kétszeres (2000-01, 2003-04) bajnok és kétszeres kupagyőztes (2003, 2004), 2004-ben pedig szuperkupa győztes. Bajnoki ezüstérmeinek száma három (1997-98, 2001-02, 2002-03). A magyar válogatottban 1996-tól kezdődően összesen 28 alkalommal játszott.

Az eddig közölt információk abból a beszélgetésből valók, melyeket Dragóval 2009. április 30-án folytattam:

ebben beszél pályafutásáról, fradizmusáról.

Az alábbiakban néhány idéznék néhány gondolatot Dragóner Attilától.

Hogyan lett fradista?

Fradista családba születtem, mióta az eszemet tudom, más csapat nem is létezett számomra. Nővérem és húgom az FTC-ben tornázott, én pedig lelkesen szurkoltam. Nagypapám volt mindennek a mozgatórugója, ő vitt el először Fradi-meccsre, amely meghatározó élmény volt számomra, ma is emlékszem minden részletre.

A Honvédos korszak fradista társairól:

Mátyus Janival és Szamosi Tomival ruhatárunk fontos része volt a zöld-fehér sál, amit mindig magunkkal vittünk, ha tehettük jártunk a Fradi meccseire.

Horváth Ferencről:

Horváth Feri kimondottan fradista lett. Ő is erősíti azt a tételt, hogy fradistának vagy születik az ember vagy azzá válik. Ő pedig tényleg azzá vált!

A Fradiba kerüléséről:

Egy fél szezont játszottam a BVSC-ben, ahol pont abban a fél évben volt a csapattársam Simon Tibi. Tibi felfigyelt a játékomra, de ami sokkal fontosabb, a Fradihoz való kötődésemre, amit sohasem titkoltam, de előle nem is lehetett volna titkolni. 1997-ben, amikor Nyilasi Tibor lett a Fradi edzője és Simon Tibi is visszakerült a Fradihoz, egész egyszerűen beajánlott. Jó ajánlólevelet kaptam. Talán ennek köszönhetően is, no meg Stadler József Fradi iránt érzett vonzalmának, az FTC megvásárolt. Az pedig egyáltalán nem volt kérdés, hogy én meg tudok egyezni a vezetőkkel. Hazaérkeztem!

Az első Fradiban töltött napról:

Amikor első alkalommal mentem edzésre, felhívtam a nagypapámat és elmondtam neki, hová is tartok. Ő annyira meghatódott, hogy elsírta magát. Hallottam a sírását, amitől szinte automatikusan én is sírni kezdtem. Így léptem be az öltözőbe, ahol a többiek néztek egy nagyot. Mit mondjak? Sokáig én voltam a sírós Dragi. De ezt egyáltalán nem bántam. Ilyen az, mikor egy álom beteljesedik. Egy olyan álom, amiért nagyon sokat tettem, hiszen egész addigi életemnek egyik fő célja volt, amit a pályafutásom kezdetén kitűztem magam elé. Elértem, ilyenkor pedig egy pillanatra el lehet érzékenyülni.

A második Fradi-igazolásról:

2000-et írtunk ekkor, Csank János lett a csapat edzője, akinél először lettem nagyválogatott. Hallván a német körülményeimről, ő szorgalmazta a vezetőknél a leigazolásomat, ami tekintve, hogy német csapattal nem volt szerződésem, nem volt nehéz. Így csak velem kellett megegyezni, ez pedig automatikus volt. Hogy is ne lett volna az, hiszen úgy hívott a Fradi, hogy szüksége volt rám.

Egy gyerekkori álom beteljesüléséről:

A XXI.század, az új évezred első bajnokságát a Fradi nyerte. Fantasztikus érzés volt együtt ünnepelni a szurkolókkal, hallani a „bajnokcsapat, bajnokcsapat” rigmusokat. Ez már a gyerekkori álmom beteljesülése volt.

Az Üllői úti ünneplésről:

Sehol a világon nem tudnak így szeretni, rajongani, ünnepelni, mint az Üllői úton.

A fradizmusról:

A Fradi nem egy csapat. A Fradi körül kialakult egy életérzés, amit fradizmusnak is hívnak. És ettől mindez egy nagy családként működik. A szurkolók is részesei ennek a családnak. Aki igazi szurkoló, annak ezt nem is kell mondjam, úgy szeressék ezt a családjukat is, mint az igazit. Minden jól működő családban lehetnek viták, kisebb veszekedések, de nem ettől család a család. Sokkal inkább az együtt megélt örömöktől, sikerektől, hogy van kire és mire büszkék lennünk. Legyünk büszkék egymásra! Mi játékosok a szurkolókra, a szurkolók pedig a csapatra. Együtt megint visszajutunk a csúcsra, ahonnan szívem szerint sohasem jönnénk le.

És ezek csak részletek voltak abból a beszélgetésből.

Néhány emlékezetes videó:
1. Dragóner Attila a XX.század utolsó Fradi-gólját szerzi, nem is akárhol, a Megyeri úton:
[youtube= http://www.youtube.com/watch?v=z4zzYkHvATM&feature=player_embedded]

2. Nem csak idehaza fejelt nagy gólokat, íme egy a portugál korszakából:

3. Végül egy dupla idén tavaszról, még az NB II-ből:

Kedves Dragi!

Születésnapodon kívánunk nagyon sok boldogságot, jó egészséget és sok-sok Fradi-sikert, amelyhez a 26-os védő megfontolt és határozott játékkal, védhetetlen fejesgólokkal járul hozzá.

Simon Sándor